Az első magyar érdekeltségű vendéglátóhely Koppenhágában

Nagyjából egy év leforgása alatt vált valóra az „első magyar bisztró és borbár“ Koppenhágában, az Osterport Station közelében. Végre egy üde színfolt a kissé túlzsúfolt, olasz, francia, ázsiai és török gyors-étkezdék mellett, átmenetet képezve a Michelin csillagok világa felé. Eljött hát a pillanat, hogy büszkén újságolhatom a vendégeimnek: van végre korszerű, újragondolt magyar konyha a dán fővárosban!

Az üzemeltetők között két remek vendéglátós és egy Dániában élő magyar hölgy található. Sárvári Péter úr a szervizért felel, és ismerve szakmai előmenetelét, világos, hogy jó kezekben van ez a rész. Balogh Krisztián séf úr pedig „otthon“ jórészt 5 csillagos hotelekben praktizált egészen addig, amíg 4 és fél éve meg nem érkezett Koppenhágába   Ennyi idő alatt képet kapott a skandináv ízlésvilágról és a francia bisztrókonyha alapjairól is. A hivatalos ügyek és a mindennemű adminisztráció, illetve a delikátesz bolt üzemeltetése pedig egy nagyon kedves Koppenhágában élő, magyar hölgyre hárul, Tilikére.

Pax bisztróként nyitott a hely szeptember első hetében és a következő héten már tesztelhettem is KisTestvérem társaságában. Este 7-re érkeztünk, majd körülnézés egy “apero” sörrel, aztán némi információszerzés után, komatálat kérünk 2 főre. Pazar sonkák és kolbászok, kecskesajtos paprika a teljesség igénye nélkül. Péter Bock Kékfrankost ajánl hozzá, és tudja is hogy miért. Finom házikenyérrel és némi vajjal elmaszatolunk még a következő fogásig. Innen különböző ételeket rendeltünk és a felénél cseréltünk, kvázi egy rögtönzött degusztációs menüvé változtatva az estét.

A koppenhágai Bock bisztró enterieur-je.

Volt vargánya „rémleves hamis tojással“, mely  forró volt, benne a mozzarella lassan olvad a levesbe, a közepén a répamousse tényleg mint a tojássárga. Ismét egy remek borral, a Bock Chardonnay barrique  változatával egészíti ki házigazdánk az amúgy is pompás pillanatot. A gersli rizottó fokhagymás királyrákkal szintén jó választásnak bizonyult. Egy kiváló Loire-völgyi Cabernet Franc volt a következő javaslat a főételünkhöz, melyet Péter csodálkozására visszautasítottam, mivel nálunk is szerepel a borlapon, így váltottunk Józsi bácsi Cabernet Franc-jára. Hatalmas bor, biztos százféle ízzel és illattal a dohánytól a vasutas egyenruháig, de nekem úgy ízlett, ahogy volt.  Talán az én főételem kísérőbora kicsit túl is nyúlt 15 fokos alkoholjával.

Minden fogáshoz más bor dukál

Klasszikus kacsacomb konfit következett hagymás törtburgonya, párolt kápi és kiváló narancsmártás társaságában. A comb húsa omlós és szaftos, a bőre ropog ahogy kell, finom a káposzta is, de szerintem a burgonya picit sok. Öcsém ökörpofa retronak szavazott bizalmat. Aranyos, piros kislábosban érkezik az autentikus ételkülönlegesség nudlival és némi zöldséggel körítve. A mártás állaga zseniális, a húst még egy újszülött is vígan elcsócsálja fogak nélkül.  Ez volt az a pillanat, amikor muszáj volt megpihenni, mivel levegőt már alig kaptunk. Így a kis pihenőre Péter egy kajszibarack párlattal állt elő, ami Ausztria egyik legkiválóbb terméke ebben a sportágban. Az emésztést elősegítve erőt vettünk magunkon és belekóstoltunk a Büki kézműves sajtokba, egy deci 4 puttonyos aszú kíséretében. Egy friss üzletben első alkalomra nem is kívánhat jobbat az ember. Már a távozáskor tudtam, hogy a  Budapestről idelátogató szüleimet el fogom hozni vacsorára, úgyhogy foglaltam is egy asztalt négyünknek…

Az elektronikus médiából és a Facebook oldalról értesülve kiderült, hogy hivatalosan is Bock Bisztro-ra keresztelkednek.  Az FB-n említették meg azt is, hogy Borvacsorákat is tartanak és Bíró Lajos séf úr,  illetve Varjú Viktor séf úr  - a budapesti Bock Bisztróból – személyesen főzőcskéznek majd vendégségben, egy egész héten keresztül.

Bock József Bíró Lajos és Varjú Viktor séfek társaságában a kulisszák mögött

A már említett családi vacsora fénypontja így az volt, amikor átszellemülten az ízekbe belefeledkezve, egyszer csak Bíró úr ráköszönt édesapámra , aki kishíján lefordult a székről.  Kb. 30 éve ismerik egymást és ha valamire, akkor erre nem számított egyikőjük sem. Kezdődött hát a sztorizás, borozás és a hatalmas röhögés. Nem volt kérdés tehát, hogy a szombati borvacsorára ismét át kell jönnöm… (folytatása következik!)

A dán-magyar "gasztronómiai fúzió"

Fotó: a szerző hozzájárulásával

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!