Galette des Rois – a királyok francia pitéjéről

Galette des Rois, avagy a (három)királyok pitéje – ha nem is a sütemények királya, januárban mégis ő az egyeduralkodó a francia cukrászdák és pékségek kirakataiban. Az édesség régiónként más és más lehet. Délen kalácstésztából és aszalt, illetve kandírozott gyümölcsökkel készül, míg nálunk északon és Párizsban a leveles tésztából és marcipán- (ez a gyakoribb) vagy almatöltelékkel készített változata jellemző.

(fotó: Enikő Krizsán)

(fotó: Krizsán Enikő)

A Galette des Rois január 6-án, vízkeresztkor lép trónra, ahol megingathatatlan helyen áll a hónap végéig, illetve olykor egészen farsangig. A franciák többsége be is hódol a süteménynek, engedelmes alattvalóként megveszi (és megeszi) a baguette mellé a pékségben, illetve beteszi a kosarába a szupermarketben. A kerek sütihez Burger King-színvonalú aranykorona is dukál, amely annak a fejére kerülhet, aki ráakad a sütiben gondosan elrejtett “babszemre”. Manapság azonban nem valódi babszemet rejt a galette, hanem apró, porcelánból, újabban pedig műanyagból készült figurákat. A 18. században megjelenő figurák a kis Jézust ábrázolták, a mostaniak pedig szinte bármit. A gyártók agyafúrt módon változatos kollekciókat sütnek ki, majd azok mennek bele a lepényekbe, így a lelkes galette-fogyasztók gyűjtőszenvedélyüknek is hódolhatnak, amennyiben újabb és újabb sütiket tesznek magukévá. A nagy rajongás közepette persze a fogyasztók többségének csupán halvány elképzelése van a hagyomány eredetéről…

(fotó: Enikő Krizsán)

(fotó: Krizsán Enikő)

A tradíció a római Saturnalia ünnepekhez nyúlik vissza, az alapjait tekintve a gyakorlatban azóta sem sokat változott a pite-kultúra. Az ünneplők annyi szeletre vágják a galette-et, ahányan vannak, majd a legfiatalabb az asztal alá bújva (azért, hogy ne lássa a szeleteket) megmondja, hogy kié legyenek az egyes szeletek. Aki megtalálja a “babszemet”, azt a nap királyává vagy királynőjévé koronázzák, így ő azt teheti, amihez csak kedve szottyan. Ez a jutalom egy mulatságos ókori szokáshoz köthető. A téli napforduló idején az ókori emberek szerepet cseréltek a Szaturnusz isten tiszteletére rendezett többnapos lakomák során: a szolgák királyt játszhattak, míg gazdáik kipróbálták a szolgasorsot, igaz eleinte mindössze egyetlen napra. Idővel az ünnepségek egyre hosszabbra, akár több naposra nyúltak.

A keresztény világban a tradíció összekapcsolódott a vízkereszttel, amikor a háromkirályok újszülött Jézusnál tett látogatására emlékeztek, ezért volt sokáig kis Jézust ábrázoló figura a pitében. A hagyomány olyannyira elterjedt, hogy még XIV. Lajos szigorú etikett szerint élő udvarában is szokás volt a “királyválasztás”. A Forradalom eszméjével viszont természetesen nem volt kompatibilis a királyok pitéje. A szocialista módszer, vagyis az ünnep átkeresztelése, nem vált be, pedig az “Egyenlőség pitéje” egyáltalán nem hangzik rosszul! Szintén megbukott a veszélyesnek ítélt szokás többszörös betiltása is. Mindenesetre a 19. századtól kezdve a vallásos vonatkozású porcelánfigurák lassan kezdtek eltűnni. A 20. századi Franciaország deklaráltan laikus voltához pedig hű a sütőipar is, így manapság kizárólag vallási szempontból semleges csecsebecsékbe törhet bele  a fogunk.

 A vallási szempontból semleges katicabogár(fotó: Enikő Krizsán)

A vallási szempontból semleges katicabogár
(fotó: Krizsán Enikő)

Történelem ide vagy oda, a franciák januárban rendületlenül ették a galette-et! Idén nálam a “babszem” (bogár!), királynő lettem!

(Még több cikk gasztronómiáról itt. Még több cikk Franciaországról itt.)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Franciaországról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Franciaországban csoporthoz!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!