Portugália nemzeti büszkesége: a kávé

Az első pár hét Portóban sokkal gyorsabban és intenzívebben telt, mint ahogy azt előtte gondoltam, így csak most – hogy itt vannak az áprilisi esők és kicsit jobban behúzódik mindenki – van időm az eddigi élményeket, tapasztalatokat írásos formában összeszedni. Nem szeretnék tárgyilagos és túl informatív lenni, inkább igyekszem a saját benyomásaimból és érdeklődésemből meríteni a témákat.

Első cikkemben egy olyan központi dologról írok, ami jelentősen meghatározza a Portugáliában élők, és így most már az én hétköznapjaimat is…ez a KÁVÉ…a kávé mint szünet, a kávé mint felélénkítő nedű és a kávé, mint napi beszédtéma és portugál nemzeti büszkeség…

Én viszonylag új kávéfogyasztónak számítok. 26 évemből több mint 25 évet úgy töltöttem, hogy kávét körülbelül nyolc alkalommal fogyasztottam, legtöbbször annak sem lett jó vége, heves szívverés, remegő kéz követte a dolgot, vagy pedig rettenetesen túlpörögtem…sőt meg voltam győződve arról, hogy allergiás vagyok a kávéra (ami valószínűleg nem is egy létező dolog). Igyekeztem is magam mindig távol tartani e szenvedélytől, helyette viszont zöld teát naponta legalább hat csészével fogyasztottam.

Aztán, szerintem a húgomtól kapott karácsonyi ajándék ennek az oka, egyszer csak valahogyan január környékén elkezdtem kávét fogyasztani viszonylag rendszeresen…kaptam ugyanis egy szuper stílusos kerámia bögrét, ami tulajdonképpen formailag azon papírcsészék koppintása, amit minden ismert kávézó láncolatban használnak. Mivel akkor még Londonban laktam és mivel az is kiderült, hogy ha egy ilyen csészével libbenek be egy Starbucksba, akkor azt jutalmazzák kb. húsz penny kedvezménnyel, meg egyébként is olyan büszke voltam rá az irodában is mindenki megdicsérte, ezért egészen hozzám nőtt e tárgy és persze nem hagyhattam üresen…

A csésze

Szóval a kávé és az én kapcsolatom után  jöjjön a kávé és Portugália…

Az első napon a gyakorlati helyemen kissé meg voltam lepődve, amikor kiderült, hogy milyen sajátságos a munkaidő… hivatalosan minden nap este hétig vagyok, de szinte sosem jövök el fél nyolc előtt; sőt, leginkább nyolcig, vagy még tovább maradok. A munkaidő pontos beosztása a következő:

9.30-11 /munka

11-11.15 / kávészünet

13.00- 14.00 / ebéd és kávészünet

16.00-16.15 / kávészünet

16.15-… /munka

Azt kell mondjam, hogy a munkaidő egyáltalán nem hatékonyan van beosztva, de ahogyan hallottam másoktól, ez nem csak nálunk van így és kezdem azt is belátni, hogy ezt valóban csak kávé segítségével lehet menedzselni.

Portugáliában szinte minden sarkon van egy kis kávézó tele finomabbnál finomabb sütivel, így persze ‘Palace’-szal szemben is (az épület, ahol a munkahelyem van), ahol a cégtől mindenki napi vendég, legalább egy kávét tartalmazó ‘nedű’ erejéig. Nem merek egyszerűen kávét mondani, mert itt komoly viták vannak ezzel kapcsolatban, főleg a két szlovén lány között, akik velem együtt egyébként az egyetlen külföldi gyakornokok.

Én még a mai napig nem érzem igazán mi a különbség például két eszpresszó között (mellesleg lehet, hogy itt meg kellene jegyeznem, hogy Londonban 4 hónapig dolgoztam részmunkaidőben egy kávézóban); a szlovén lányok meg állítják, hogy Portugáliában rossz a kávé, amire persze minden portugál szemében megcsillan az érthetetlenség, sőt még az olasz erasmusosok is elismerik, hogy a portugál kávé márpedig a legjobb és elfogadhatatlan az, hogy másnak nem ez a véleménye! Én meg azt nem értem, hogyan lehet ez minden nap (de tényleg) beszédtéma és különben is, én ezelőtt azt sem tudtam, hogy létezik jó ízű kávé a ‘gingerbread latte’-n kívül. Mivel általában nem tudtam hozzászólni a témához és úgy látom ez az itt tartózkodásom alatt nem is ez lesz másképpen illetve napi szinten elő fog jönni ez a téma, rájöttem, hogy el kell kezdenem nagyobb jelentőséget tulajdonítani ennek a rituálénak és elemezni kicsit mit is jelent az!

Az megmaradt gyerekkoromból, hogy a kávézást mindig is olyan felnőttes dolognak tartottam, szinte egyenlőnek magával a felnőtté válással, hisz a szüleimet láttam mindig kávézni. Aztán ahogyan Londonban dolgoztam, megtanultam, hogy tényleg valami olyasmi, valami felnőttes dolog…

…hisz ez a meetingek fedőneve is, ‘When can we meet for a coffe to talk?’

…hisz ez az a kulcsszó, amire látszólag senki nem tud nemet mondani ‘Coffee, anyone?…OHHH, yes pleeeaaasse’

…vagy ami ha nem a meetinget jelenti, akkor tuti, hogy valami csodaszer szerepét próbálja betölteni meeting előtt ‘we should leave now, so we still have time to get grab some coffee on the way’

…vagy egyszerűen csak egy stílusos szokás, mint az én csészém is…?

Itt Portugáliában azt látom, hogy a szünetekben kell egy erős eszpresszó, mert kell a koffein…az ebéd vagy a vacsora után kell egy eszpresszó, mert az segít emészteni…napközben meg csak úgy kell egy eszpresszó, mert Portugáliában van a legjobb kávé…a délutáni süti mellé meg azért kell egy kávé, mert az a szokás!

A tanulság mindenesetre eddig számomra az, hogy a kávé és a kávézás egy sokkal összetettebb dolog, mint azt én eddig gondoltam… A kávé igenis nagyon jelentős és központi szerepet tölt be egy egyszerű hétköznapban is és nem mindegy hogyan és milyen körülmények között fogyasztjuk azt.  Ha igazán belegondolunk, valóban egy fontos tradíció és kultúra és érdemes megfigyelni ki, miért, hogyan és kivel fogyasztja azt…és ez csak a kávé maga…még nem is beszéltem a kávéházak hangulatáról, illatáról, tradíciójáról, a sütikről, a beszélgetésekről és a kiszolgáló személyzetről!

Az itteni kávézós sütik egyébként egy külön cikket megérdemelnek majd, hisz azok legalább olyan fontos szerepet töltenek be, mint a kávé és igyekszem majd egy kis oknyomozást tartani azzal kapcsolatban is, hogy az egyik legjellegzetesebb kávé mellé felszolgált süti miért kapta rólunk, magyarokról a nevét, miért hívják azt ‘Húngaros’- nak?!

Lisszabonban az első portugál kávézós élmény, itt éppen a tejeskávé tesztelődik

Ez a rövid kis megfigyelésem egy tárgyból indult ki, a csészémből, és minthogy az  eredeti célom és a központi érdeklődésem a design és a terméktervezés, ezért igyekszem a továbbiakban is ezekhez valamilyen szinten kapcsolódó logikával írni.

“Egy falatnyi napsütötte, pudingos életérzés.” – ez a pastel de belém, a portugál kávéházi kultúra egyik csúcsa. Ha kíváncsiak vagytok, hol lehet a legfinomabbat kapni belőle, kattintsatok a képre!

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!