Szombat reggeli gyógyír macskajajra, „Recoleta Feria“-módra

Ha az ágyban fekve azon agonizálsz – Adam Sandler filmeket bambulva – , hogy miért kellett a pezsgő alapú koktélokat, sörrel, whiskeyvel és szivárványszínben pompázó fantáziaitalokkal keverni a jól bevált rövid-kólával duó helyett, egy megoldás marad csak a túlélésre. Valahogy összetákolni magad mobilis  állapotúvá és elslattyogni a Recoleta Feria-ba a Plaza Francia/Centro Cultural de Reco/recoletai temető közelébe.

Az utcai mutatványosok rögvest egy másik dimenzióba repítenek – a leglátványosabb a  furi Michael Jackson bábu kinézetű ember, de megtalálható az „elmaradhatatlan“ ezüstre lefújt figura is – , itt felélednek az érzékeid, élénk szivárványszínben úszik minden a legapróbb részletekig. A vásárban kapható pókszerűen meredő hátvakarók igen jótékony hatással vannak az ilyenkor oly sajgó testre, de ami mégjobban megnyugtatja a sajgó elmét és a felkavarodott, ám mostanára már korgó gyomrot, az az utcai ételek kavalkádja, a faszén illata, az éppen sülő hús sistergése és a már-már fűrésznek hallható kenyérszelető hangja. És persze az a megértő mosoly, amellyel minden rendelésfelvételnél fogadnak.

Ez az egyik kedvenc standom, 3 egyszerű, húsos és fűszermentes szendvics kapható: szalámis, borsos- paprikás szalámis és a füstölt-érlelt sonkás. Az elkészítése elég egyszerű, amíg az egyik eladó a frissen sütött francia baguettet vágja félbe, a másik hatalmas adag húst halmoz bele a szétnyitott kenyércsónakokba, majd enyhe, de határozott nyomással összezárja.  Az így elkészült szendvicsek bástya-módra sorakoznak a pulton az éhesen kopogó szemek legnagyobb örömére.  Persze otthon is tudnék magamnak én is effélét készíteni, de itt mellékapod az eladó invitáló „igeeeen, tudom, hogy meg szeretnéd kóstolni “ mosolyát és azt a végtelen türelmet, amivel a maximalizmusra törekednek, mert itt addig kóstoltatják a hozzávalókat amíg meg nem találod az „állapotod“ számára tökéletes kombinációt.

Míg a fentebb látott vékonyabb szendvics a tökéletes „másnapi társ“, mivel a fűszeressége elnyomja a cigaretta és döglött macska ízét a szádnak, újra-bootolja a rendszered és emberi formába rendezi vissza a sejtjeidet, a pan relleno (töltött kenyér) a legjobb orvosság, arra az állapotra, amikor délután 3-kor térsz magadhoz, dehidratáltan és farkaséhes állapotban. A nagy, puha és szerencsés esetben még mindig langyos kenyér olyan ízletes hozzávalókkal van megtöltve, mint a sonka, csirke, paradicsom vagy hagyma, és az elmaradhatatlan, hatalmas adag nyúlós, kissé olajosabb állapotú sajt. Egy öklömnyi kényelem és önstabilizálás egyszerre.

A másnapos gasztronómiának a  csúcsa, és ilyenkor mindig hálát adok a kelet-európai gyökereimnek, mert vasgyomorral áldott meg a természet és a gének, a királyok királya, az olajban és zsírban tocsogó kalóriabomba, a sülthús. Van itt minden, choripán, morcilla, lomito, completo, bondiola, hamburger, ne is kérdezd, hogy milyen húsból van, kérj inkább 4-5 szalvétát és burkold be azonnal!

Ezúttal a szokásos choripánom helyett a lomitót választottam. A zsírossági együtthatóját látványra magasabbnak gondoltam, de a puha borjúhús darabot ahogy egy villa segítségével sütik – a valljuk be nem túl higiénikus környezetben -, olyannyira megigéz, hogy amint megkaparintod két szelet enyhén pirított kenyérszelet közé csúsztatva, a pulton sorakozó hasonlóan kétes eredetű szószoknál már el sem gondolkozol, hogy azok vajon mi fán teremhettek. Ez a csodaétel garantált gyógyír és újjászületsz tőle.

Hogy a desszertről se feledkezzünk el, a gyümölcskoktél a nyerő. Önmagában az enyhébb másnapra instant csodaszer, amikor valami egészségesebbet és zsírmenteset kívánsz. De az emésztést is kiválóan elősegíti, pláne egy kiadós sülthúsos szendvics után.

A kedvenc itteni árusom a kissé kokketáló stílusáról ismert, duci argentín férfi gaucho kalapban, aki széles mosollyal préseli a narancslevet és leolvassa kissé tanácstalannak tűnő ábrázatomról -  narancslé vagy  gyümölcskoktél ez itt a kérdés – hogy nekem a kettő kombójára van igazából szükségem. És nem csak C-vitamin bónusszal gazdagodom, hanem néhány extra pesóval, mert aki (szerinte) egy olyan lindissima, mint én, annak jár a kedvezmény. Kedves tőle, pedig tudom, hogy a pizsamámban és az UGG csizmámban inkább egy zombie-ra hajazok.

A cikk eredeti, angol nyelvű változatát itt olvashatjátok.

Fotó: a szerző hozzájárulásával

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!