Tészta, paprika és a tenger gyümölcsei Koreában: csak pikánsan

Nos, mint ahogy azt már említettem, a koreaiak igazi ínyencek. Teljesen más szemléletmód uralkodik arrafelé a táplálkozásról, melynek alapját nagyrészt a kínaiaktól örökölt, kínai orvoslással összefüggésben lévő gasztronómia adja – ha emlékeztek: „az vagy, amit megeszel”.

De ezen túlmenően bőven vannak a konyhájuknak nemzeti sajátosságai:

A kínaiakkal ellentétben például kifejezetten kerülik az olajos ételeket, sokkal nagyobb szerepet játszanak az erjesztéssel, füstöléssel tartósított élelmiszerek. (Amelyek egyébként nagyon praktikusak is, hiszen bármikor elő lehet venni őket a hűtőből.) Az ízvilág is egyedi, Ázsiában és a világon egyaránt. Mindennél jobban imádják a csípős, pirospaprikás fűszerezést, amivel azonban szerintük a só nem párosítható, sokkal inkább bizonyos édes gyümölcsök.

Nagyon fontos számukra, hogy a sült és főtt ételek a lehető legfrissebben, gyakran fortyogó állapotban kerüljenek asztalra. Ha valami kihűlt, szó szerint ehetetlenné válik, és abszolút a rossz vendéglátás védjegye.

Talán ezért szeretik nagyon a beltéri szalonnasütést. Az előző cikkben említett kis asztali rezsóról van szó, aminek segítségével maguk készítik el az étterem által biztosított pácolt, vagy csak simán nyers disznó-, marha- vagy akár kacsahúst. Amit ollóval fognak feldarabolni. Mikor először jártam Koreában, nagyon zavarónak tűnt, hogy a húst ollóval, a papírt viszont tapétavágó késsel szokták vágni. De később megértettem, hogyha pálcikával eszik az ember, akkor a megfelelő méretű és formájú, felcsíphető kis darabokat sokkal, de sokkal könnyebb ollóval előállítani. (Illetve az igen jellemző leveses hosszú tészták nyiszatolása is lehetetlen lenne késsel.)

Visszatérve, a koreai BBQ vacsora vagy ebéd nagyon hangulatos tud lenni, de némi gyakorlatot igényel, hiszen könnyen odaéghet néhány falat, ha elbambulunk… és annak ellenére, hogy mi végezzük el a munkát, relatívan nem olcsó mulatság. A másik hátulütő pedig a szagélmény: utána biztos, hogy mindenki tudni fogja, honnan is jöttünk éppen. :P Mindezek ellenére nem akarok senkit lebeszélni, hiszen ilyen dologgal az ember máshol tényleg nem találkozik!

Amin még európaiként megakad az ember szeme, az a rengeteg kis apró tányér, ami minden étkezéssel együtt jár. Egyáltalán mi ez, és miért? Nem előétel, és nem savanyúság, hanem leginkább mellékfogásnak fordítanám (angolul is: side dish). Bár a pontos történeti hátteret nem ismerem, de a koreaiak lelkületét és konyhai kísérletező kedvét annál inkább, így azt mondanám, hogy a mellékfogások az ízek változatosabbá tételéhez (a finom Koreában úgy hangzik, hogy van íze, ami pedig nem finom, annak nincs íze :D ), és a táplálék tápérték szempontjából minél kiegyensúlyozottabb voltához járulnak hozzá. Nyugodtan bevallhatjuk, hogy ezzel szemben a hús+köret kombó halálosan unalmas.

Szóval az asztal terítésekor, jobb helyeken bármit is rendeltünk, automatikusan és ingyen (ráadásul ingyen újratölthető!) mellékfogásokat kapunk vele. Ezek kis tányérokban érkeznek, amikből közösen szemezgetünk. Ez a főétellel is így van: egy tányérból eszünk, de nem veszünk össze, mert garantáltan mindenki félholtra eszi magát akár csak a saját kis rizséből és a mellékfogásokból is.

Korea félsziget jellegéből adódóan rengeteg a tengeri étel és a nyers hal, és a polip, valamint a kagyló fogyasztása is teljesen hétköznapi, következésképpen olcsó! Ha valaki ilyesmivel szeretné magát degeszre tömni, ebben az országban van a legjobb helyen! A helyiek nem értékelik túl ezeket a könnyen hozzáférhető alapanyagokat, sokkal többet fizetnek pl. a sertéshúsért (amit nagyrészt éppen tőlünk importálnak). Csirke is sokkal ritkábban kerül az asztalra, mint mondjuk tintahal.

Végezetül pedig még egyszer megemlíteném a tésztát. Bár kinézetre mindegyik nagyjából azonos, spagettire vagy metéltre emlékeztető, ezer féle alapanyagból készülhetnek (hajdina, édesburgonya, rizs, búza és tojás, durumtészta, stb.), és fantasztikus egytálételek alapját képezik. Régebben soha nem gondoltam volna úgy egy ázsiai országra, hogy a tésztaimádók hazája, de a koreai tapasztalatok után azt kell mondjam, teljesen jogos a párhuzam az olaszokkal.

Fotó: a szerző hozzájárulásával

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!