Thaiföld, ahogy mi szeretjük – 5. rész

A thai konyhával akár mélyebben is meg lehet ismerkedni Thaiföldön, ha beiratkozunk a turistáknak szervezett, egy és öt nap közötti időtartamú főzőtanfolyamokra. Ilyet Koh Chang szigetén is szerveznek. Mi beértük a helyi konyhának csak a kóstolgatásával. Én általában nem vagyok annyira nagy rajongója az ázsiai konyhának, a vőlegényem annál inkább, de egy jó pár dolgot természetesen én is kipróbáltam.

Mindig nagy élmény volt közvetlenül a tengerparton enni(Fotó: Laslavic Tímea)

Mindig nagy élmény volt közvetlenül a tengerparton enni
(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Ettünk jobb és drágább étteremben is, és ettünk kifőzdeszerű helyeken is. Ez utóbbiak első látásra elég igénytelen helyeknek tűntek, de az egyiket jobban is mustrára vettük és végül kipróbáltuk. Többször is ettünk aztán egy ilyen konyhán, mert nagyon finom volt az étel és az árak töredékei volt például a mi szálláshelyünk éttermének az árainak. Azért megittunk egy pofa tömény italt a vacsorák után, biztos, ami biztos alapon. A tányérok díszítése ugyanolyan szép volt ezeken a helyeken is, mint bármelyik drágább helyen – ezen igen elcsodálkoztam!

Választék a bejáratnál(Fotó: Laslavic Tímea)

Választék a bejáratnál
(Fotó: Laslavic Tímea)

Választék a bejáratnál(Fotó: Laslavic Tímea)

Választék a bejáratnál
(Fotó: Laslavic Tímea)

Ilyet is lehet enni ezeken az olcsóbb helyeken(Fotó: Laslavic Tímea)

Ilyet is lehet enni ezeken az olcsóbb helyeken
(Fotó: Laslavic Tímea)

Kifőzdei hangulat. Látni a konyhai ténykedést(Fotó: Laslavic Tímea)

Kifőzdei hangulat. Látni a konyhai ténykedést
(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Vannak ezen kívül a kimondottan utcai árusok, ahol megveszed a harapnivalót és nincs ülőhely. Ezeken a helyeken már tényleg olcsón meg lehet úszni, de nem ajánlom mindenkinek, érzékenyebb gyomrúaknak biztosan nem. És főleg nem egy kis utólagos “fertőtlenítés” nélkül: mi osztrák Stroh rummal (80 fokos) biztosítunk be ilyenkor.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Már mindjárt az elején feltűnt, hogy mindent össze-vissza sorrendben hoznak rengeteg tányérban, tányérkában. Nem úgy mint otthon, ahol amikor ketten ülnek egy asztalnál, mindkettejük rendelését egyszerre hozzák ki, hogy az egyik személynek se kelljen a másikra várakozni. Itt ha a rendelt tál kész van, rögtön ki is hozzák. Nagyon jól néz ki az asztal azzal a sok étellel rajta. Kellemes a bőség látványa! Nagyon adnak a díszítésre is, én mindig elolvadtam, ha például orchidea is került a tányér szélére, vagy fel volt díszítve a gyümölcslé pohár. Nekem ez nagyon fontos, a nyaralások alkalmával szeretem lefotózni a tányéron lévő finomságokat…

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Számtalan shake-et ittam, mindenféle gyümölcsből, számomra eddig ismeretlenekből is. Finomak voltak nagyon! Máskor szinte csak vizet iszom (nem szeretem az üdítőket), de itt minden nap megittam két-három shake-et is. Banánból, mangóból, ananászból, dinnyéből, pitajából és még sorolhatnám… Természetesen megkóstoltam a  kókuszdió levét is, amit viszont nem találtam annyira finomnak.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Friss kókuszdió(Fotó: Laslavic Tímea)

Friss kókuszdió
(Fotó: Laslavic Tímea)

Fenn, a répa shake mellett látható egy üveg Singha is. Nagyjából két sör uralja az elefántszigeti piacot: a Chang sör, ami a vőlegényem szerint förtelmes ízű, valamint a Singha sör, amelyik “oké” (idéztem). Természetesen kapni nemzetközi márkákat is, bár csak egyet-kettőt, ám kíváncsiak voltunk a helyi termékekre és meg is maradtunk a Singha sörnél.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

A vendéglátók hiányos angol nyelvtudása miatt többször is előfordult – nagyjából minden nap! – hogy mást kaptunk, mint amit rendeltünk. Még akkor is, ha pontosan ráböktünk a menüben a kívánt ételre. Valahol útközben, a konyha felé a pincér elfelejtette…, vagy nem tudom, mi történhetett. Szerencsére nem volt gond, ugyanis olyanok fordultak elő például, hogy garnéla rákos tészta helyett csirkehúsos érkezett. Volt olyan hely is, ahol saját kezűleg kellett leírni a rendelést egy papírra, de még ott is előfordult, hogy mást kaptunk. Vicces volt!

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Hamar megtanultuk, hogy legyünk óvatosak a fűszerekkel. Rajta van a menün, mi csípős és mi nem…, de sokszor igen sok volt a mi gusztusunknak. Résen kellett lennünk! Még a közepesen fűszeres-csípős étel (medium spicy) is túlságosan sok lehet annak, aki nincs hozzászokva az ilyenhez.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Mindketten ettünk mást is, nem csak helyi különlegességeket. A külföldi vállalkozóknak köszönhetően jelen van több ország konyhája is, így például az olasz. Néhány nap után az ember kezd már vágyakozni más ételek után is, mint tésztafélék, rizs, curry…

Sonkás előétel, pizza és paradicsomos-parmezánsajtos padlizsán(Fotó: Laslavic Tímea)

Sonkás előétel, pizza és paradicsomos-parmezánsajtos padlizsán
(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Egészen vicces ajánlatokat is láttam, például bajor kolbászt és bécsi szeletet kínáltak, de volt magyaros gulyás is!

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

A kedvenc desszertünk a kókuszdióval ízesített rizs volt banánnal, de a fagylaltot sem vetettük meg.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Nem nagyon spóroltunk az étellel, mert mindketten nagyon gourmandok vagyunk és a szabadságunkon el szoktuk engedni magunkat ilyen téren, hiszen ekkor van alkalmunk megkóstolni egészen új dolgokat is. Mindezek ellenére az európainál kisebb ázsiai áraknak köszönhetően az élelmünk tulajdonképpen nem került sokkal többe, mint amennyit otthon, Bécsben elköltöttünk volna a bevásárlásra. Inkább csak az extrák – shake-ek, sörök és a fagyi – emelték meg a költséget.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

A thai konyháról még annyit, hogy itt élni kell a lehetőséggel és sűrűn rendelni halféléket és a mindenféle tengeri herkentyűket – egészen más a hús, amikor friss, mint a mélyhűtött vagy konzervből kikerült dolgok… Az angolul snapper-nek nevezett halat ajánlották itt a legtöbbször a menükben.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

A húsokat általában rizzsel vagy tésztafélékkel tálalják, de sült krumplit vagy fóliában sült krumplit is kérhetünk.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Az egyik legismertebb levesféle, a tom yum vagy tum yam (amelynek többféle változata is van) szintén egy fűszeres étel, és a levesek zöme itt ilyen. Mi semmilyen levest nem ettünk, valahogy nem kívántuk a nagy hőségben. Ellenben sokkal több zöldséget fogyasztottunk, mint otthon, mert nagy a felhozatal és finom is. Sokkal több gyümölcsöt is ettünk, mint általában.

Garnellarák zöldségekkel(Fotó: Laslavic Tímea)

Garnellarák zöldségekkel
(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Egy biztos: hiába minden szép és jó, pár nap után nekem nagyon elegem volt már az itteni ízekből és már nagyon vágyódtam a hazai ízek után! De meg kell hagyni, hogy tud valamit az ázsiai konyha…

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

(Olvasd el a többi részt is:  Thaiföld, ahogy mi szeretjük -1. rész  2.rész 3.rész 4.rész)

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!