Globspotterek a honvágyról 13.: Talabérné Fésüs Erika (Warrington, Egyesült Királyság)

Mikor megérkeztünk Angliába, először leginkább dühöt és haragot éreztem. Egyszerűen a miérteken gondolkodtam és ezeket a sokszor ellentétes érzéseket és gondolatokat elég nehéz volt összeegyeztetnem azzal a szóval, hogy honvágy.

A férjem sokszor kérdezte tőlem tűnődve: – Honvágyad van? És én azt válaszoltam: – Nem tudom. Azt hiszem, nem tudom, mi az a honvágy. Valami mindent elsöprő érzelemre vártam, sírógörcsre, hisztire, hogy “Haza akarok menni!”, de a honvágy csak nem jött.

Sok minden hiányzott hirtelen, leginkább a napfény, amiből nekünk magyaroknak hála a Jóistennek elég sok jutott. Egy nap a játszótér melletti hatalmas füves pályán heverésztünk a gyerekekkel a jó öreg angol nyárban. Éppen azon gondolkodtam, hogy igen, itt is süt a Nap, csak egy iciri-picirit jobban kellene hogy süssön, valami megérintett. Csak egy érzés volt, egy emlék. A balatonfűzfői Föveny Strand naptej illata a lángos szagával keveredve. Ti emlékeztek rá? A Balaton illatára? Amikor először megpillantottam egy margarétával, pipaccsal és búzavirággal tarkított járdaszegélyt, már majdnem otthon is éreztem magam.

Később, ősszel – ami már sokkal jobban hasonlít a magyar őszökhöz elég esős, de nem olyan színes – Warrington belvárosban, ahol must helyett angol teát kortyolgatsz tejjel, mi sem természetesebb, mint hogy a magyar szüret hangulata járja át az egész lényedet és mustot akarsz inni.

Az enyhe angol tél első és utolsó 5 perces havazásakor, amikor sírsz és nevetsz egyszerre, s közben nézed a gyerekeid 5 perces boldogságát, mert a hóra, na a hóra ők is emlékeznek és már kérdezik is: – Építhetünk hóembert?!

Az átmenet nélkül érkező tavaszból – ami jóval tovább tart, mint otthon, de ugyanolyan bolondos – egy valami hiányzik: a ébredező föld illata.

És eddig még csak magamról beszéltem. A gyerekek esténként elalvás előtt emlékeznek és mondják el titkos érzéseiket: “Emlékszel, amikor a szalmabálákon ugráltunk?” “Anya, én úgy ennek dinnyét, tudod, olyan jó nagyot, ami a papáéknál szokott lenni!” “Emlékeztek, hogy volt egy szivárvány a szobánk falán?” A kedvencem az volt, amikor Panni egy nap azt mondta: “Tudod anyu, nagyon szeretek iskolába járni, de én az otthoni óvodát is nagyon szerettem. Szegény Hajni óvónéni, szerintem nagyon hiányozhatok most neki.”

Van egy nagyon szép angol mondás: “Home is where the heart is”, vagyis “Otthon az, ahol a szív van.” Eltelt egy év meg egy kicsi, mióta Anglia az otthonunk, s a szívünk itt van otthon és ez rendben is van így. De a honvágy az valami egészen más.

Honvágy az, hogy vannak emlékeid egy darabka földről, ahol megszülettél.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!