Kettős állampolgárság: formalitás vagy életérzés?

Már hat és fél éve élek Bécsben. Ez elég idő ahhoz, hogy a helyiek úgy gondolják, már ide is tartozom, így hat év után megengedik, hogy osztrák állampolgárságot kérvényezhessek. Igen ám, de Ausztria nem támogatja a kettős állampolgárságot. Egyre inkább foglalkoztat ez a kérdéskör, így beszélgettem valakivel, aki egyszerre spanyol és magyar. 

Ennyi év után már sajnos elgondolkodom azon, hogy hol is érzem otthon magam, hova is tartozom igazán. Nehéz megválaszolnom a kérdést anélkül, hogy ne érezzem magam hűtlennek vagy szomorúnak, de jelenleg Ausztria az az ország, ami támogat, ételt és otthont nyújt. El sem tudom képzelni milyen lehet az, aki esetleg minden évben máshol lakik. Világpolgárokká váltunk, és ha bármilyen új nemzetiséget felvennék, az az Európai állampolgárság lenne és nem egy konkrét országé. (Még soha nem éltem Európán kívül, viszont Európán belül bármikor elköltözhetek máshová, ezért gondolom, hogy számomra ez lenne a logikus lépés.) Persze, ez a lehetőség (még) nem engedélyezett, úgyhogy marad a számomra még inkább elfogadhatóbb megoldás: a kettős (vagy többszörös) állampolgárság. Ezek után jön a kérdés, hogy miért is kellene egyáltalán megváltoztatni az útlevelünkön lévő emblémát és feliratot?

Erre valószínűleg mindenkinek más a válasza: esetleg az érzés, a munka miatt vagy, mert miért ne. Én sem tudom egyelőre, hogy pontosan mit szeretnék, de az biztos, hogy a magyar útlevelemet megtartom; onnan jöttem, még akkor is, ha már kívülállónak érzem magam. Egy pár hónapja megismertem valakit, aki kettős állampolgár: spanyol és magyar. Balázzsal Barcelonában találkoztam és feltettem neki néhány kérdést:

 Mi vitt arra, hogy felvedd a spanyol állampolgárságot és ezzel kettős állampolgárrá válj?

Balázs: A Spanyol Úszószövetség keresett meg 2009-ben, azzal a felkéréssel, hogy játsszak a nemzeti válogatottban. Erre mondtam némi gondolkodás után igent, ezért volt fontos a spanyol állampolgárság.

Milyen érzés kettős állampolgárnak lenni, esetleg jelent az egyik számodra többet, mint a másik?

Balázs: Nincsen számomra plusz érzelmi töltete a kettős állampolgárságnak. Magyarországon születtem, és nőttem fel, így nyilván magyarnak érzem magam. A spanyol útlevél inkább csak formalitás.

Ha külföldön vagy (nem Spanyol- vagy Magyarországon), mit szoktál válaszolni arra a kérdésre, hogy honnan jössz?

Balázs: Általában azt, hogy Magyarországról. Ha nagyon vízilabda-specifikus kontextusban merül fel a kérdés, csak akkor mondom néha, hogy spanyol vagyok, amivel nyilván inkább azt árulom el, hogy melyik csapatban játszom.

Szeretnél visszaköltözni Magyarországra? 

Balázs: Tervezem, hogy valamikor hazaköltözök, de nem mindenáron. A tény, hogy hazaköltözésként gondolok rá, nem változott az évek során; Budapesten érzem otthon magam. Ez ilyen egyszerű.

Hol szoktál szavazni?

Balázs: Eddig úgy voltam vele, hogy igazából nem éreztem volna jogosnak, ha bárhol is elmegyek, hiszen itt nem ismerem eléggé a pártokat, nem itt születtem, viszont nem tűnt volna korrektnek Barcelonából dönteni az otthon élő magyarok sorsáról sem.

Melyik országban laknál még szívesen?

Balázs: Nem szeretnék már váltani. Spanyolország nagyon a szívemhez nőtt, és ha nem maradok itt, az azért lesz, mert hazamegyek.

Nem mindenkinek van lehetősége kettős állampolgárként élni az életét, de az biztos, hogy sok pozitív oldala (és lehet negatív is) van. Ha nekem egyszer ez megadatik, nem fogok rajta hosszasan gondolkodni.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!