Cityspotter – Edinburgh: rush hour Észak Athénjában

Ez a kétarcú, lovagkori filmdíszlethez hasonlító, mégis lüktető, modern metropolisz 50 golfpályájával több, mint 100 haragoszöld parkjával, elképesztő kulturális életével és a mindezt megkoronázó pompás várával a világ egyik legszebb városa. 

Embro 2 nagyobb városrészből áll: a hangulatos, macskaköves utcákkal, szűk sikátorokkal teli történelmi óváros, valamint a jelentős György-kori építészettel büszkélkedő újváros. A kettőt a Princess Street Gardens választja el, egy hatalmas, burjánzó bokrokkal és virágágyásokkal teli csendes park a városi sürgölődés közepette. Mindezek fölé vigyázó őrszemként magasodnak az Arthur’s Seat és a Salisbury Crags csúcsai.  Temérdek látnivaló, kihagyhatatlan szórakozási lehetőségek…De mi legyen a sorrend ha csupán 24 óra áll rendelkezésünkre a filmdíszletek között?

A cikkben leírt terület könnyűszerrel bejárható gyalogosan is, mivel konkrétan a belvárosban nincsenek nagy távolságok, de aki ragaszkodik a jobboldali tömegközlekedés „élményeihez”, annak az egyetlen Edinburgh-i public transport-ot, az emeletes buszozást tudom tanácsolni, 3.20 fontos daily ticket-tel felszerelkezve. A napot feltétlenül korán kezdjük, hiszen egy napfelkelte a Calton Hill-en (a Regent Gardens felett a Leith Street felől megközelítve) mindenképpen megéri a hajnali kelést. Talán innen, a vulkanikus eredetű dombról nyílik a legjobb kilátás Edinburgh-ra, és a csodás panoráma mellett igazi városi legendákat is rejt a hely, de ezt egyelőre fedje még homály, hiszen hamarosan írok majd erről is! Remek reggeli kezdés az Embro fölé hatalmas sasként emelkedő kilátóról nézni, ahogy a város óriás mechanizmusa kinyitja álmos szemeit és az első napsugarak végigcikáznak a Waverley vasútállomás sínein, bekukkantva a hétalvók ablakain át minden házikóba…

Kilátás a Calton Hill-ről

Reggelizzünk meg a híres Elephant House-ban (21 George IV Bridge), aminek bejáratánál nagy büszkén ott villog a „Harry Potter szülőhelye” felirat, hiszen tudható, hogy J.K. Rowling valóban itt kezdett neki a varázslótanonc mára kasszasikerré vált történetéhez. (Aminek köszönhetően a nagy Jo ma már gazdagabb, mint maga a brit királyi család…)

Költsünk el egy hamisítatlan full Scottish Breakfast-et, ami ha lehet, talán még kiadósabb, mint az angol, és biztosan semmi mást nem kívánsz meg egész nap a black pudding, (magyarul leginkább a véres hurkára hasonlít) a füstölt lazac, porridge – whisky-s zabkása – haggis és Benedict tojás halmok után. Vigyázat, rosszullét esetén inkább ne merészkedjünk az érthetetlen skótsággal beszélő patikusnők közelébe, inkább öblítsük le az egészet egy bögre isteni hideg kecsketejjel Ian Mellis (6 Baker’s Place) híres sajtkészítő műhelyében!

A Calton Hill-ről lefelé sétálva a Princess Street-en elénk tárul a Princess Street Gardens, ami a helyiek számára a béke szigete a rohanó hétköznapok során. Itt ketyeg a híres Floral Clock is már 1903 óta, ami a világ első virágórája több mint 2000 szivárványszínben pompázó ritka növénnyel. A park fölé magasodó a Scott’s Monument-et Sir Walter emlékére emelték, és ez a világ legnagyobb olyan szobra, ami egy író előtt tiszteleg. Sétánk közben semmiképpen sem kerüli majd el figyelmünket az egész teret uraló, impozáns Balmoral Hotel sem, ami Edinburgh legexkluzívabb szállodája és engem mindig a „Reszkessetek betörők“ 2. részében a New York-i Plaza Hotel-re emlékeztet, hiszen itt is mindig tökéletes gentleman-ek várták az illusztris vendégeket és 20 centis Louboutin cipőkön egyensúlyozó, gyémánt fülönfüggős hölgyeket. Szinte vártam, mikor bukkan elő valamelyik lakosztály ablakából valaki „Tartsd meg az aprót te mocskos állat” felkiáltással. (Bár itt a portások skót szoknyával viselték a frakkot)

A Balmoral Hotel óratornya egy dreich – ködös és esős – napon

A Street-en tovább haladva a shoppingmániások beleshetnek valamelyik kiváló design boltba, elmerülhetnek a Princess Street Shopping Centre vagy közvetlen a bevásárló utca kínálatában, ahol minden nagy brit márka képviselteti magát: River Island, Topshop, New Look, Burberry és még sokan mások. Ha pedig mélyebb pénztárcával áldott meg bennünket a sors, semmiképpen sem hagyhatjuk el a várost egy látogatás nélkül a patinás Jenners épületében, ami a világ legelső (1838-ban épült) és legszebb bevásárló központja, természetesen csakis haute couture kelmékben és luxuscikkekben utaznak.

A Nemzeti Galéria épülete

A cikk a következő oldalon folytatódik!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!