Fesztiválpárbaj: a magyar Sziget vagy a belga Tomorrowland jobb?

Ezt döntse el az, aki mindkettőt megjárta! A tetszési index ugyanis mindenki szubjektív sajátja. Van azonban néhány objektív kritérium, ami alapján bizonyos fórumok megpróbálják összehasonlítani a két világot, a kétféle „Ígéret Földjét”, a (szinte) kortalan és korlátlan szabadság földi paradicsomait.

Azon keveseknek, akiknek nem állt volna még össze, miféle párbajról is írok, annak elárulom, én sem tudtam még pár héttel ezelőtt, mi is az a Tomorrowland. Semmi köze sem biblikus történethez, sem a legújabb fantasy filmhez.

Mivel nem vagyok egy hatalmas fesztiváljáró, egy véletlen folytán derült fény arra, hogy igen ígéretes lehet a „Holnap földje”. Úgy esett, hogy egy kollégámmal fesztiválokról beszélgettünk (éppen a jó öreg Szigetet promótáltam) és mesélte, hogy olyanuk van ám nekik is: Tomorrowland néven fut. Mellékesen megkérdezte, érdekel-e egy jegy erre a nemzetközi hírű belga eseményre. Mondtam, hogy: non, merci. Közben meg azt gondoltam magamban, hogy „most őszintén, ki fizetne akciósan 200 eurót egy esőverte fesztiválért valami belga „faluban” három napra, amikor ott a jó Sziget, ha fesztivált keresek!”

Nem sokkal később, számos hasznos információ kíséretében, megtudtam, hogy nagyon sokan. Európa-szerte. Sőt világszerte! Különösen a jubileumi kiadásra.

Ezt támasztja alá néhány őszinte reakció különféle nemzetiségű ismerőseim szájából arra a félmondatomra, hogy „egy kollegám tudott volna nekem jegyet szerezni erre a belga fesztiválra…”

-      „Ne máááááár, a Tomorrowlandre??!!! Neeeeee! És hány jegyet tud? Van még?” (Nem volt.)

-      „Komolyan?? De honnan? Lehetetlen rá jegyet szerezni!” (Valóban, mint utólag megtudtam, egy nap alatt elfogyott elővételben 180 000 jegy az interneten – olykor mintegy 2 millió várakozóval a virtuális sorokban – az extra 100 ezer jegy elkeltéhez egy óra sem kellett.)

-      „Ááááá, Tomorrowland!!! De jó Neked!!! Mész?….. N e m mééééész??!! De miért??!” (Mindez egy ilyen nagyon lesajnáló, értetlenkedő pillantással kísérve, mintha kb. azt mertem volna mondani, hogy nem köszönöm, tartsd csak meg a nyertes ötöslottó szelvényt!)

A legjobban azért mégis az ütött szíven, amikor két hete egy dublini szórakozóhelyen járva egy ír sráccal a szokásos „nemzetközi” párbeszédbe elegyedve a következő hangzott el (természetesen angolul):

-      Szia, te honnan jöttél?

-      Hello, Belgiumból.

-      Jé, pont oda megyek jövő hétvégén.

-      Tényleg? Hova?

-      Boom mellé.

-      ……?…!?

-      ??

-      Ne haragudj meg, de mi a bánat van Boom-ban?

-      Tomorrowland.

Ja, az mindjárt más. Ez az egy szó mindent elmond. Mondanom sem kell széles vigyor fémjelezte a legendás Holnap Földje nevének említését. Már előre élvezte minden ritmusát, ízét, látványát. Nyilván nem álltam meg, hogy tudtára adjam, ha igazi fesztivált keres, a Szigetre megy. Budapest szívében, fele áron, kétszer annyi ideig, négyszer annyi színpaddal és százszor szebb lányokkal. Megjegyezte. Gondolom az utolsó érv sokat nyomott a latban, mert a lélegzete – és beszélgetés – itt el is akadt.

Nem sokkal később, belga ismerőseimtől azt is megtudtam, hogy Tomorrowland-et az egyik legjobb európai fesztiválként tartják számon. Ez azonnal előhívta belőlem a harcos hazaszeretetet és kutatómunkába fogtam, melynek részben számszerűsíthető (azaz objektív) eredménye valamennyire alátámasztotta fenti érveimet.

A 2009 óta létező „Legjobb Nagyszabású Európai Fesztivál” díját 2011-ben a Sziget és 2012-ben (valóban) a Tomorrowland nyerte. (A Balaton Sound a legjobb „középméretű” fesztiválként azért diadalmaskodott.)

Belgium legnagyobb független niche zenei weboldala szerint 2013-ban is a Sziget került volna ki győztesen kettejük párbajából. (A díjat azonban tavaly a szerb EXIT fesztivál nyerte, a „Legjobb Új Fesztivál” nyertese pedig a magyar B.my.Lake lett.)

Mégpedig azért, mert (többek között) közösségi érzésben, árakban és higiéniában pontokkal verte riválisát – bár alulmaradt belépő- és színpad designban. A már húszas éveit taposó Sziget kétszer annyi látogatót könyvelhetett el 2013-ban (360 ezret), mint a tizedik évében járó (és idén kivételesen két hétvégés) belga kistestvére, igaz csak harmadannyi országból érkeztek hazánkba mulatni. Szigetünk kiterjedése azonos a belga versenyző fesztiválterületével (ez meglep!) – ha nem számítjuk ide a sátorhelyeket, amelyek szeparált területen fekszenek errefelé (DreamVille). A Sziget majdnem négyszerannyi színpadot kínált a belga bő két tucathoz képest, és 6000 embert foglalkoztat, ebből 1200 biztonsági személyzetet és egy 400 fős kórházat! Egy miniváros valóban – de ezt nem is kell bemutatni.

További érv a hazai rajongóknak, hogy Tomorrowland zenei kínálata a nagy nevek ellenére is igen csak egysíkú, lévén kimondottan elektro-techno fesztivál (feat. Avicii, David Guetta, Vitalic, Martin Garrix). A Sziget sokkal nagyobb stílus-kavalkádot biztosít, a populáristól az alternatívig – nem beszélve a világzenék mellett a Világ Konyháinak ínycsiklandozó felvonultatásáról. (Tudom, tudom, kicsit elfogult vagyok.) Tomorrowland javára szóljon, hogy három egymást követő évben tehette zsebre az Internatinonal Dance Music Awards díját legjobb zenei esemény kategóriában. Fontos azonban tudni, hogy idén Atlantában is lesz még egy TomorrowWorld, és jövőre Sao Paoloban pedig egy Tomorrowland. Az élmény tehát exportálható – de nem egyedi. Ráadásul míg Szigeten északába nyúlnak a hivatalos programok, itt éjjel 1-kor megszólal a „hivatalos takarodó”, azaz beáll a csend, igaz, senki nem kényszeríti ágyba a partizókat.

A honlap szerint a Sziget sikerének titka főleg árfekvésében és a nemzetközi hívónevek felvonultatásában rejlik – nem feltétlen a valódi „szigetélmény” miatt olyan vonzó tehát – pedig lehetne.

Idén szerencséjük is volt a „Holnap Földjére” tévedt vándoroknak: kánikulai hőség fogadta a belga fesztivál lelkes rajongóit (ahol ingyen víz állítólag nem volt ugyan beszerezhető még a Vöröskeresztes sátorból sem). A jubileumi látogatók között feltűnt a belga miniszterelnök Elio di Rupo, Laurent belga herceg, a belga labdarugó válogatott pár tagja és néhány irgalmas nővér is a közeli zárdából, akik előre jelezték a fesztivál szervezőinek, hogy mindenképpen szeretnének egy jubileumi zászlót emlékbe! Nem lehetett viszont a látogatók között az a több száz izraeli jegybirtokos, akik beszkennelt behívóparancs kíséretében törölni kényszerültek foglalásukat a súlyosbodó Gáza-övezeti konfliktus folytán. Döbbenetes kontraszt!

Fel van adva mindenesetre a lecke a Szigetnek – de jó esélyekkel indul, hogy megismételje a 2011-es győzelmet! Hajrá „Sziget-marketing”!

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!