Globstopper: Attenzione! Permesso! – avagy biciklivel Milánó útjain

Egy hete is kerékpár és most is ez a téma a Globstopper cikksorozatban. Ezúttal azonban nem Amerika, hanem Olaszország az úti célunk. Nádasi Laci hívta ki múlt kedden egy jókis cikkírásra Csiszár Katát, méghozzá így: “Engem az érdekelne, hogy Milánóban mennyire veszik figyelembe a kerékpárok felszereltségét, a kerékpárosok mennyire tartják be a szabályokat és ha nem tartják, akkor mennyire szigorúak a rend őrei velük. Római tapasztalatom, hogy a bringás az úr ezért is kérdezem ezt Csiszár Katától:)  Ha nem sikerülne határidőre válaszolni, akkor ki kell tenned a kedvenc bringádat egy közterületen lévő helyre és hátat fordítva 20 lépést megtenni!”

Köszönöm Nádasi Lacinak a kihívást és a témaválasztást. A bicikli szívemnek kedves, mert mint már előző cikkemben is írtam, Milánóban ez a közlekedés egyik leggyorsabb és legkényelmesebb módja. Szerintem amúgy inkább személytípus, mint ország vagy városfüggő, hogy ki hogyan bringázik vagy tartja be a szabályokat. Lehet,hogy vannak ebben is szokások, vagy rád ragad a város ritmusa, de csak egy bizonyos szintig. Nem nemzetiség kérdése az, hogy kis híján elütöd a gyalogost vagy elsőbbséget adsz neki.

Felszereltség

Kezdjük akkor a felszereltséggel. Ha Laci nem is erre gondolt, de én azért hozzáfűzöm a témához: Nem tudom más városban milyen gyakorisággal fordul elő, de itt nem meglepő látvány a leláncolt bicikli egy illetve akár két kerék hiányában. Mikor először láttam, megkérdeztem a barátomat: te jó ég, lelopják a kereket?! Ő azt mondta, némely kerékpáros maga szereli le a kereket, épp azért, hogy ne lopják el, de az is lehet, hogy valamelyikről már tényleg lelopták.

(fotó: AFP/Alberto Pizzoli)

(fotó: AFP/Alberto Pizzoli)

Valószínűleg az ilyen esetek miatt a biciklire rögzített (de lelopható) világítással nem hiszem, hogy sokan rendelkeznek, legalábbis az ismeretségi körömben. Annál nagyobb népszerűségnek örvend a felpattinthatós lámpa, a dinamós, vagy végső esetben a semmi. Nekem az első biciklim dinamós volt, tehát azon beépített lámpa volt és így nem tudták, vagy akarták eltulajdonítani. A mostanin nincs lámpa, így a hátsó fényem egy rögzíthető, leszerelhető kislámpa, de én magamra szoktam tűzködni, attól függően, hogy épp milyen ruha van rajtam. Elöl nincs fényem (tudom, ez szörnyű) és zavar is, de ritkán megyek este és spontán, de persze mindig akkor jut eszembe, hogy a csudába…nincs lámpám! Persze, kifogás…. Amúgy sok kivilágítatlan kerékpárost látok, és én sem vagyok rá büszke, hogy elöl nincs lámpám. Lassan megyek, vagy a járdán (tudom, ez se szabályos), de itt egy csomóan töksötétben mindenféle fényforrás nélkül száguldoznak. Nem tudok senkiről, akit valaha ezért megbüntettek volna.

(fotó: Thomas Leth Olsen/flickr)

(fotó: Thomas Leth Olsen/flickr)

Szóval felszereltség: strapabíró biciklilánc lakattal (lopás ellen), 1-2 lámpa (leszedhető), vagy dinamós (a BikeMI bérelhető biciklijei is dinamósak), a csengő nagyon fontos, ugyanis a gyalogosok akkor is, ha van méteres járdájuk a bicikli úton csálingóznak, és persze nem néznek se jobbra, se balra. Ha nincs csengőd kiabálj, hogy “Attenzione!”, vagy “Permesso!”. Kerék: 0, 1, jó esetben 2!

Szabályok és szabálytalanságok

Már a felszereltségből adódóan büntethetőek lennénk jó sokan. Ezenkívül itt biciklizünk járdán (valaki olyan gyorsan, hogy majdnem elüt), vagy forgalommal szemben, egyirányú utcában (bár ebben most Leo barátom kiokosított, hogy épp törvényváltoztatás volt, és szabályos egyirányú utcában akár a forgalommal szemben is tekerni). Egyre több bicikliút van, ennek nagyon örülök, de összességében azért még mindig kevés.

Itt alkoholfogyasztás után (0,5 mg/ml, ami 3-4 pohár pálinkának vagy kb. 8 dl sörnek felel meg) vezethetsz, szóval szerintem ennyivel biciklire is ülhetsz.

A párom mesélte, hogy egy ismerősét megbüntették, mert épp biciklivel tekert át egy zebrán, és egy autó elütötte, de szerencsére nem esett baja. Az esetet éppen látta egy rendőr és mondta, hogy bár nagyon sajnálja a lányt, őt kell megbüntetnie, mert ő volt szabálytalan.  Lekopogom, hogy minket még soha nem büntettek meg.

(fotó: Sunny/flickr)

(fotó: Sunny/flickr)

Meginterjúvoltam egy-két nagy biciklis barátot is Milánóban (csak, hogy ne a levegőbe beszéljek :) ): Miriam (Milánó), Alberica (Milánó), Shaun Kínából (1,5 éve él itt, jelenleg tanul) és Leo Brazíliából (4 éve él itt).

Heti hányszor jársz biciklivel?

  • Shaun: Általában három, négy alkalommal.
  • Miriam: Minden nap, ha nem esik nagyon az eső.
  • Alberica: Minden nap, legalább kétszer.
  • Leo: Minden nap legalább egyszer.

Van világításod a biciklin? (Milyen rendes biciklisek:) )

  • Miriam: Igen, három is. Egy fix és két mágneses, amiket le lehet venni.
  • Shaun: Igen.
  • Alberica: Igen.
  • Leo:Valamikor igen, valamikor nem. De amikor nincsenek, érzem, hogy kellenének.

Van csengőd?

  • Shaun: Igen.
  • Miriam: Jelenleg nincs. Hónapokkal ezelőtt lejött és vissza kéne tenni…
  • Leo: Néha, nem mindig.
  • Alberica: Eltört. Tudom, meg kéne javítani…
(fotó: AFP/Vladimir Astapkovich)

(fotó: AFP/Vladimir Astapkovich)

Lopták már el a biciklidet?

  • Alberica: Igen, egyet.
  • Leo: Igen, hármat is.
  • Shaun: Nem. Se Milánóban, se Kínában. (A mákos!)
  • Miriam: 10 év alatt háromszor. Nem olyan szörnyű…

Büntettek már meg azért, mert nem voltál szabályos a biciklivel?

  • Leo: Nem.
  • Shaun: Nem.
  • Alberica: Nem.
  • Miriam: Nem büntettek még meg a biciklin, szerencsére.

Mindig szabályosan bringázol?

  • Miriam: Abszolút nem közlekedek szabályosan. Épp azért szeretek biciklizni, mert úgy megyek, ahogy szeretnék:járda, egyirányú utca, piroson áthajtás. Minél tilosabb, annál jobban szórakozok.
  • Shaun: Milánóban az utak szűkek, ezért általában a járdán megyek. (de tudom, hogy ez nem helyes). A lámpajelzéseket viszont mindig betartom. :)
  • Leo: Igen, próbálok a lehető legszabályosabban közlekedni. A közlekedési lámpákat nem tartom be, bevallom. De a szabadság az egyirányú utakon nagyon jó ötlet, akkor is, ha még sokan nem ismerik.
  • Alberica: A járdán megyek, amikor a forgalom túl veszélyes.

Zárásként egy sztori. Még itteni biciklis élményeim elején történt a következő eset a belvárosban: mivel elég forgalmas volt a helyszín, úgy döntöttem, hogy szabály szerint a gyalogátkelőn megyek, tolva a biciklit. (Így, ha nincs is lámpa hamarabb átengednek az autósok, tehát megéri leszállni). Egy bácsi, amikor átértem, rám mosolygott és azt mondta: még soha nem láttam Milánóban valakit szabályosan átkelni biciklivel a zebrán. Mondom, nem is vagyok idevalósi! :) (de azért én sem vagyok már mindig ilyen ügyes, a zöld lámpa csábító tud lenni :) )

Remélem kelégítő választ adtam a témában, kedves Laci. :)

Én Juhász Sandyt szeretném kérdezni Japánból. Nagyon érdekel a gésák világa, akkor is, ha sok minden megjelent az elmúlt időszakban velük kapcsolatban, biztos van még újdonság, amit meg lehet tudni. Tudom, hogy a nagy központjuk Kyoto, de Tokióban is vannak. Szeretném, ha írnál nekünk egy cikket arról, hogy milyenek ők a napjainkban. Lehet-e őket látni az utcán, hol, mit csinálnak, mennyivel modernebbek, mint a régi kor gésái (láttam például csúnya műkörmös fotókat gésákról, nem tudom igaziak voltak-e de kirázott a hideg), látni-e őket tömegközlekedésen, mennyien vannak manapság és mekkora a foglalkoztatottságuk? Ha nem sikerülne határidőn belül megírni a cikket, készíts egy oktató videót a fecskefarkú pillangó origami hajtogatásából! :)

(Még több cikk biciklizésről, közlekedésről és korábbi Globstopper cikkek itt: bicikli, közlekedés, Globstopper. Még több cikk Olaszországról itt: Olaszország. Még több cikk Katától itt: Csiszár Kata.)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Olaszországról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Olaszországban csoporthoz!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!