Halottégetés, “monkeyforest” és mangós tequila – Szilveszter Balin

Az Ünnepek alatt kivételesen nem követjük indonéz kalandjaink kronologikus sorrendiségét, így a matarami kalandokkal (lesz belőlük még bőven) majd januártól folytatjuk. Mivel kint tartózkodásunk alatt a karácsonyt és szilvesztert pont Indonézia idegenforgalmi epicentrumában, Balin töltöttük (amiről az idelátogató turisták egy része – mint megdöbbenve tapasztalhattuk – nem is tudja, hogy Indonéziában van!), így most szilveszter örömére, innen közlünk egy beszámolót.

Annak, hogy Baliról oly sokan azt hiszik, hogy egy külön ország, miközben ide összpontosul az indonéziai idegenforgalom kb. 90 %-a, alapvetően egy oka lehet – már persze a szimpla gyökérségen túl – Bali tényleg nagyon különbözik Indonézia többi részétől. Bali vonzereje elsősorban kulturális egyediségében rejlik.

Tulajdonképpen ezen a szigeten maradt meg egyedül mind a mai napig az a páratlanul gazdag hindu jellegű ősi indonéz kultúra, amelynek Jáván már csak a romjait lehet megcsodálni. Balin járva óhatatlanul felötlik az emberben a kérdés: vajon nem veszített-e azzal igen sokat az Indonéz szigetvilág, hogy valamikor a XV. század táján feladta gazdag és színes hindu-buddhista kultúráját, és áttért az iszlámra? Hát idegenforgalmilag biztosan: ha a többi szigeten is megmaradnak a túlburjánzó faragásokkal ellepett szentélyek, a lótusztavacskás ligetek meg a vízipaloták, akkor egész Indonézia maga lehetne a hamisítatlan trópusi paradicsom, ahogy a mesekönyvek és utazási katalógusok alapján elképzeljük.

Tirta Empel

Az elveszett paradicsom feelinget azért persze Balin sem kapja meg az ember rögtön első körben. Denpasar, Bali fővárosa, például éppen olyan, mint Mataram, csak huszonnyolcszor akkora forgalommal. Utazzunk akár taxival, akár saját motoron, iszonyat horror innen kivergődni Kuta Beachre, Indonézia Siófokjára. Nappali megvilágításban Kuta sem fest különösebben szívderítően: tényleg emlékeztet kissé Siófokra: gagyi, de túlárazott éttermekkel és félmeztelenül hőbörgő tetovált ausztrál szörfös tahókkal (akik, – efelől megnyugodhatunk – még sokkal, de sokkal primitívebbek, mint a legbunkóbb kigyúrt kopaszok Siófokon). Kuta Beach tulajdonképpen egy széles, lapos, homokos partszakasz, telezsúfolva indonéz és japán családokkal, valamint az itt gyakorlatozó kezdő szörfösökkel. Bár nem vagyunk akkora sportemberek, mint amekkorának kinézünk, Kután azért mi is befizettünk egy szörfleckére. Egészen addig jó móka is volt, amíg az egyik bukta után a szörfdeszka a levegőből az élével zuhant vissza a fejemre. Ezen élmény hatására felhagytam a további próbálkozásokkal, és inkább csak néztük a többi szerencsétlenkedőt (ami egyébként szintén rendkívül szórakoztató).

Szörflecke

Balira azonban alapvetően nem a beachek miatt érdemes ellátogatni (ezekből sokkal jobbakat találhatunk Lombokon), valójában a sziget belső területei az igazán szépek az ősi hindu templomokkal és rizsteraszos hegyoldalakkal. Ennek a belső vidéknek a szívében fekszik a mára szintén nemzetközi idegenforgalmi központtá vált egykori balinéz falucska, Ubud. Mint megállapíthattuk, Ubud Indonézia talán egyetlen, nemzetközi mércével mérve is színvonalas turisztikai központja. Az éttermeket kivétel nélkül európaiak vezetik, a szuvenírboltokban nyoma sincs a gagyinak, eredeti „antik” törzsi maszkok és fegyverek kaphatóak, meglepően olcsón. Tudom, hogy hülyén hangzik, de a hangulatos kávézóktól, ízlésesen berendezett kirakatoktól és az Ubudot körülvevő hegyi tájtól, négy hónap Indonézia  után olyan érzése lett az embernek, mintha egy osztrák kisvárosban sétafikálna.

Osztrák kisvárosok közepén persze ritkán található „monkeyforest”. Az ubudi monkeyforest, tulajdonképpen egy szent liget, közepén egy csodálatos szentélykomplexummal, melyben ugyancsak szentként tisztelt majmok tanyáznak. A majmokkal sehol nem árt vigyázni, de az ubudi szentély majmai a legagresszívabb dögök egész Indonéziában. Fényképezőgépet, szatyrot bármelyik óvatlan pillanatban kikapják az ember kezéből, ha pedig kaját látnak, szabályosan megvadulnak, köpködnek és harapnak. A szállásunk egyébként pontosan a monkeyforest mellett volt, így reggelente a majmok az erkélyünkön hancúroztak, egyszer meg még a teáscsészéinket is lenyúlták.

“Monkeyforest”

Ubud környékén is remek kirándulásokat lehet tenni motorral, az utak indonéz mércével mérve kiváló állapotban vannak, és nem túl vészes a forgalom sem. A közelben van például a Batur vulkán és a Batur tó – majdnem olyan gyönyörű, mint a lomboki Gunug Rinjani, csak sajnos mára sokkal jobban beépült, így nem olyan vadregényes. Errefelé található aztán az egyik legrégibb hindu szentély, Goa Gajah, azaz „Elefántbarlang” is. Arra nem sikerült rájönnünk, hogy mitől elefánt, a bejárata viszont úgy van kifaragva, mintha egy óriási démon szájába lépne be az ember. A legnagyobb mázlink Balin alighanem akkor van, ha valamelyik templomban egy helyi ünnepséget is sikerül kifognunk. Velünk ez történt a Batur vulkán felé vezető úton, egy szent forrás közelébe épült Tirta Empel-nél. Hihetetlen szín- és hangkavalkád volt, mintha egy kirakodóvásárt és egy tömeges keresztelést ötvözték volna az Indiana Jones és a Végzet Temploma című film valamelyik jelenetével. A hangulatot még a templomban fel-alá mászkáló horogkeresztes-egyenruhás vallási rendőrség sem ronthatta el.

Tirta Empel Police

A balinézek láthatólag egyébként nagyon is komolyan veszik saját vallásukat és hagyományaikat, Balin járva a legváratlanabb helyeken lehet hirtelen felvonulásokba, vallási ünnepségekbe ütközni. Kuta beachen sétálgatva például kb. harmincméternyire eltávolodva a szörfiskoláktól nagy csődületre lettünk figyelmesek. Balinéz népviseletbe öltözött arcok kajáltak és tereferéltek vidáman, szólt a fülsiketítő gamelán muzsika. Amikor közelebb mentünk, akkor vágtuk le, hogy tulajdonképpen egy hindu halottégetés zajlik körülöttünk, a tömeg közepén négy bambuszládában feküdtek a hullák, és valami házilag barkácsolt masinákból gázlángot nyomattak rájuk ezerrel.

A ládák hamarosan elégtek, a félig összeégett hullák körül továbbra is kiváló volt a hangulat, a vendégek kétpofára zabáltak, síró embert egyet sem láttunk. Valószínűleg az egész jelenet minket zaklatott fel a legjobban.

Halottégetés

(Mint azt kultúrantroplógusi énünket felöltve megfigyeltük, az ázsiai emberek  európai szemmel nézve meglehetősen különösen viszonyulnak a halálhoz… no de erről majd az Indonéz mentalitásról szóló posztban)

Halottégetés 2

A Kuta Beachen látott hindu temetés kellőképpen megalapozta a vidám szilveszteri hangulatot, mert hiszen szilveszterezni jöttünk vissza Kutára. Eredetileg arra gondoltunk, hogy majd biztosan adódik valami darmasiswás páré, elvégre a magyar darmasiswások közül is jópáran Denpasar körül laktak. A darmasiswás buli aztán kútba esett, így végülis egy hangulatos vacsorát követően, a híres-hírhedt Bounty discóban kötöttünk ki (ha Kuta Siófok, akkor a Bounty benne a Palace). A buli volt meglepően jó, vagy mi voltunk már kellően részegek?

Páré

Mindenestre remekül éreztük magunkat (amit az Olenkával közös bulijaink többségéről nem mernék ilyen egyértelműen kijelenteni). A társaság abszolút nemzetközi volt, és…

mint kiderült, Kután nem az a probléma, hogy hogyan tesz szert az ember barátokra a diszkóban, hanem inkább az, hogyan szabadul meg tőlük a végén.

Olenka

Aznap estére még az ausztrál szörfös tahók is barátságos mackókká változtak,  feltűntek jól kinéző balinéz csajok, de azért az este sztárja az az indiai gyémántkereskedő csávó volt, aki vállalhatalanabbul viselkedett, mint e sorok irója szokott Zsombor születésnapi bulijain. Mindenestre nem csak Olenkának, hanem nekem is egész este fizette a piákat.  A Bountyban egyébként szenzációs koktéloktól lehetett berúgni, a mangó jégkásába kevert tequila például minden idők egyik legzseniálisabb alkoholos itala, sürgősen importálni kéne Magyarországra is. Aki teheti, koccintson az Újévre mangós tequilával! BUÉK!

Karácsonyi nyereményjátékunk győztese, egyetlen helyes megfejtőnk Kovács Zsuzska, akinek ezúton is gratulálunk autentikus balinéz nyereményéhez! Az ajándék eljuttatásáról még egyezetünk… Szilveszter alkalmából pedig újabb képrejtvény: milyen színű ruhát visel Olenka a képen? A megfejtéseket a szokott módon várjuk, eredményhirdetés 2012-ben!

Fotó: a szerző hozzájárulásával

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!