Amikor a francia Lille gigantikus bolhapiaccá alakul – La Braderie

Minden év szeptemberének első hétvégéjén Lille óriási bolhapiaccá alakul, amit az észak-franciák “braderie”-nak hívnak. Az esemény nem csupán országos, hanem európai szinten is a legnagyobb és becslések szerint mintegy kétmillió látogatót vonz. Az idei nagy felforduláson épp most vagyunk túl.

A “braderie” elnevezés a francia “brader” igéből származik, amelynek jelentése “olcsón elad”, közeli magyar megfelelője így a “bolhapiac” vagy “zsibvásár” lehet. A Braderie története a XII. századig nyúlik vissza, amikor a szolgák évente egyszer engedélyt kaptak arra, hogy uraik megunt vagy kimustrált holmijait eladják. Mivel az ebből származó bevétel a szolgákat illette és a kereskedelemre engedélyezett idő rövid volt (hét munkanap), szerettek volna minél előbb túladni az árucikkeken, ami lenyomta az árakat. Az évszázadok során a piac megtartotta ugyan eredeti jellegét, időtartama azonban egyre rövidült. Manapság az árusítás szombat reggel kezdődik és vasárnap késő estig tart, a készülődést viszont már egy héttel korábban érezni a városban.

Braderie a Főtéren egykoron(Fotó: Krizsán Enikő)

Braderie a Főtéren egykoron
(Fotó: Krizsán Enikő)

Braderie a Főtéren 2015-ben(Fotó: Krizsán Enikő)

Braderie a Főtéren 2015-ben
(Fotó: Krizsán Enikő)

És hogy mit vehetünk a Braderie-n manapság? Egyszerűbb arra válaszolni, hogy mit nem. Talán nincs is ilyen. Gondoljunk bármire, a legbizarrabb árucikk is fellelhető ezen a hétvégén Lille utcáin, csak kitartó keresés kérdése. Aki nem bírja a nagy tömeget, zajt, lökdösődést, kiabálást, hangos zenét, ételszagot és szemetet, jobb ha ilyenkor utcára sem megy. Az említett okok miatt a lille-i emberek imádják vagy utálják ezt a szeptemberi hétvégét, turistalátványosságnak viszont kiváló. Ilyenkor rengetegen jönnek kizárólag emiatt, főként angolok, hollandok és belgák. Így erre a két napra szállást foglalni majdhogynem lehetetlenség.

Életem első lille-i látogatása 2010-ben épp a Braderie hétvégéjére esett. A hotelszobánkat szerintem valami órási véletlennek köszönhettük, a felfordulás okozta sokkot viszont nem úsztam meg. Szombat este zokogva mondtam, hogy nem akarok ezen a koszos-zajos helyen élni és dolgozni. Ennek már öt éve, szerencsére rájöttem, hogy város nem ekkor mutatja meg valódi arcát.

(Fotó: Krizsán Enikő)

(Fotó: Krizsán Enikő)

A középkor óta természetesen egész más arcot öltött a nagy bolhapiac. A kereskedelmi szokások, valamint a társadalom gyökeres átalakulása folytán ma két nagy árusítási kategóriával találkozhat a látogató. Az első – és szerintem kevésbé érdekes – fogyasztói társadalmunk lenyomata: az üzletek és piacozók standjai, ami tulajdonképpen semmiben sem különböznek hétköznapi kínálatuktól, csak épp az utcán vehetjük meg az árut. A második, ami már felébresztheti a vadászösztönt, az antikvitással foglalkozó árusok, illetve a helyi lakosok, akik kiürítik ilyenkor a pincét-padlást és próbálnak megszabadulni a már fölösleges holmijaiktól. A valódi kincsek itt találhatók. A lille-i lakosoknak e két napon joguk van saját házuk előtt árusítani, amennyiben erre előzetes engedélyt kérnek a Városházán. A kevés, nem engedélyhez kötött közterületi helyekért pedig meg kell szenvedni. Vannak, akik már napokkal a piac előtt az utcán  alszanak sátorban. Az is bevett szokás, hogy az árusok felváltva őrzik a kiszemelt területet. Utóbbi a hazai lomtalanításokat idézi, csak épp fordítva: nálunk az “árut” őrzik, Lille-ben pedig a potenciális árusítóhelyet.

Íme néhány kötelező azoknak, akik rászánnák magukat a több száz kilométernyi járdát elfoglaló bolhapiac felfedezésére:

Moules-frites és sör

Valamennyi étterem, café és bisztró kínálata egyezik ilyenkor, mást szinte nem is lehet enni, mint moules-frites, azaz kagylót sült krumplival, és persze sör, ahogy itt északon kell. A sült krumpli a XIX. század óta elmaradhatatlan része a Braderie-nak, a kagylót csak a ’70-es években kerítették mellé.

Kötelező Braderie-menü: moules-frites(Fotó: Krizsán Enikő)

Kötelező Braderie-menü: moules-frites
(Fotó: Krizsán Enikő)

 Kagylóhéjhegyek az utcán

A kétnapos tetemes kagylófogyasztás mellékterméke a kagylóhéj, amit az éttermek nem túl elegánsan, szagokat nem bánva az utcára öntenek. Az így keletkező óriási kagylóhéjhalmok a Braderie egyik fő jelképévé váltak.

Kagylóhéjhely(Fotó: Krizsán Enikő)

Kagylóhéjhegy
(Fotó: Krizsán Enikő)

Bazári hangulat

Szintén kötelező a dübörgő zene, a ricsaj és a hangos kiabálás.

Maraton

Kevésbé zajos hagyomány a szombat délelőtti maratoni futás, ami egyben a Braderie hivatalos nyitóprogramja. A ’80-as években még teljes maratont, 1996 óta pedig “csak” félmaratont futnak a versenyzők.

A Braderie epilógusaként vasárnap éjjel újabb maraton következik, ami a szemételtakarítókra vár. Közel 400 tonna szemetet kell összegyűjteniük és elszállítaniuk, hogy hétfő reggel tiszta utcákra ébredhessen Lille.

(Még több Franciaországról: itt)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!