Berlin, a graffiti fővárosa

Nehéz nem észrevenni: Berlinben a graffitis kultúra mindenütt jelen van. A hihetetlenül élénk street art kultúra a német fővárost egy hatalmas, felnőtteknek való játszótérré alakítja, a művészire pingált utcai szemeteskukák, az irodaházak falára festett cifra szörnyalakok és a tarka-barkán rohanó városi vonatok képével. Utcai felderítő riport a belvárosi szivárványhoz nem szokott átutazók szemüvegén keresztül.

„Berlin a graffiti művészet európai Mekkája” – állítja Jochem, az Overkill nevű graffitis bolt eladója, nem messze a Schlesisches Tor-tól. Micsoda, hogy itt még külön, graffitis kellékekre specializálódott bolthálózatok is léteznek? Igen, a kereslet megkívánja, hiszen Berlinben több ezer aktív street art művész rajzolja át a város arculatát napról napra. Ugyan személyesen nem ismerik egymást, de a legjobbak kézjegyét mindenki felismeri a falakon. „Az alkotások mögötti egyéni motiváció különbözhet, de a graffitis kultúra fő mozgatórugója a hírnév megszerzése, alapvetően minden ekörül forog.” – magyarázza Joachim arra a kérdésünkre válaszolva, hogy mi hajtja az embereket arra, hogy közterületekre színes festékeket spricceljenek.

Pár éve még Styler One is közéjük tartozott. A Warschauer Straße-nél lévő U-Bahn állomásnál találkoztunk, ahogy az összecsukható székén ülve rajzolta – ezúttal csak kis vászonra – a legújabb graffitijét, melyhez hasonlók körülötte hevertek a járdán, darabonként 5-35 euróért kínálva. Styler még kisfiúként kezdte, állítása szerint 21 éve a graffiti szerelmese. Miután azonban szenvedélye fél évre a börtönbe jutatta, elhatározta, hogy felhagy a falfirkával és az előbb említett „legális” graffiti bizniszbe kezd.

„Manapság amekkora büntetést kaphat érte az ember… Megcsinálsz egy falat, és akár 12 hónapra is lecsukhatnak érte. Főleg ha többször is elkapnak, onnantól már egyszerűen nem éri meg tovább csinálni.” – meséli Schuhe, egy másik utcai graffiti művész, aki épp látogatóba érkezett az összecsukható székes standhoz, megnézni, hogy megy az új üzlet jó útra tért barátjának.

Fotó: iambarnie.com

Fotó: iambarnie.com

Bár a graffiti a berlini utcakép szerves részét képezi, valójában ebben az európai fővárosban is viszonylag kevés terület áll a törvénykövető street art művészek rendelkezésére. Vagyis a közterületen elkövetett graffiti Berlinben is bűncselekménynek minősül. Innen nézve már elég meglepő, hogy városnéző sétánk alkalmával kapásból fél tucat graffitis spray-ket, védőkesztyűket áruló boltba botlottunk bele. Akkor mégis kik a vásárlók? A városlakók mely társadalmi rétege biztosítja ezt a számottevő keresletet a graffitis kellékek iránt?

Legnagyobb meglepetésünkre, ezeknek a speciális eszközöket forgalmazó boltoknak a vásárlói köre ugyanolyan megdöbbentően sokszínű, mint maguk a festmények a falakon, mivel számtalan alternatív módja létezik annak, hogyan lehet a graffiti spray-ket legálisan használni. Rengetegen gyakorolják, mint kreatív hobbit, az önkifejezés egy sajátos módját, és – ahogy ez egy ilyen üzletbe tett látogatásunk alkalmával rögtön kiderült – itt Berlinben ezt nagyon fiatalon kezdik.

„Szia Anyu. Persze, 7-re, vacsorára már biztosan otthon leszek.” – vette fel a telefonját egy tizennégy éves fiú a graffitis bolt közepén, egy teli zacskó újonnan vásárolt spray-vel a kezében, amikor ott jártunk. Szülei nem tudnak erről a hobbijáról, de nem is ő a legfiatalabb vevő a boltban. Amikor a motivációjáról kérdeztük, nem gondolkozott sokáig. „A graffitizés tök szórakoztató, és nagyon jó érzés. Amikor csinálom, minden más dolgot elfelejtem magam körül. Aztán mennyire király, mikor megérkezik a vonat a pályaudvarra, és ott virít a saját munkád rajta?!”

Fotó: iambarnie.com

Fotó: iambarnie.com

Tehát úgy tűnik, az alkotás helye létfontosságú a graffiti művészek körében, hiszen a felkapottabb helyszínekkel nagyobb potenciális hírnév – és persze nagyobb lebukási veszély is – jár. Ezt a graffiti veterán Styler One is megerősítette: „A graffitis közösségen belüli tiszteletről is szó van. Valaki, aki már sokat festett, és az emberek mind ismerik, sokkal több annál, mint aki csak most kezdett el firkálgatni.”

A berlini street art nem kizárólag a férfiak területe. Sok a női vásárló a boltban, de az eladó tapasztalatai alapján ők leginkább otthoni használatra, vászonra vásárolják a festékeket. Ennek ellenére akad néhány híres női utcai művész is, mint például Metzi, aki akkora ikonná vált a Berlin graffiti kultúrában, hogy még egy különleges spray-márkát is elneveztek róla.

Maga a graffiti, mint jelenség a ’80-as években került be a nyugat-német köztudatba, az akkori amerikai filmek hatására. Ez a kulturális hatás, majd a berlini fal leomlása 1990-ben, tökéletes terepet biztosított a már létező nyugat-berlini street art kultúrának a volt szocialista városrész, Kelet-Berlin utcáin. Annak idején a rendőrség nem fordított sok figyelmet a félig ismeretlen jelenségre. „Kelet-Berlinben senki nem tudott még róla, nem értették, mi ez.” – mesélte Jochem a graffitis boltban. A graffiti művészek számára ez volt az “aranykor”, vagyis az az időszak, amikor a tarka utcai alkotások még félig-meddig büntetlenül lepték el Berlint.

Konfár András - Berlin, Németország

Konfár András – Berlin, Németország

Bár az idők változnak, és most, 2014-ben az önkormányzat és a tömegközlekedési vállalat jelentős erőfeszítéseket és az adófizetők tömérdek pénzét költi arra, hogy a város utcáit „megtisztítsák”, nekünk úgy tűnt, hogy általánosságban a berliniek hozzáállása a graffitikhez merőben különbözik attól, amit a többi európai nagyvárosban tapasztalni.

„Szerintem jelenleg nincs még egy város a világon, ahol ennyi street art művész lenne, mint Berlinben. Berlin vonzza magához a művészeket, mert ezeken az utcákon egyszerűen mindegyik festmény jobban néz ki.” – állította Schuhe, mielőtt a két barát elbúcsúzott egymástól a Warschauer Straße-nál, ahol a sétánk kezdődött. Egymás öklébe csaptak, majd Styler újra a fejébe húzta a kapucniját, felvette a filctollat, és az utcára kirakott kemping-székén ülve folytatta, amit gyerekkora óta a hivatásának érez.

A cikk eredeti változata angol nyelven íródott, és a „Europe & Me” Magazin Speciális berlini kiadásában jelent meg. Az eredeti cikk társszerzője: Veronika Pitrova.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!