Ér az alku? – A török bazársorok világa

A főiskolán sok hosszú éven keresztül passzíroztam a fejembe az okosságot arról, hogyan kell ügyesen és hatékonyan legalább három féle nyelven üzletelni. Osztottunk-szoroztunk, kamatos kamatot és minden egyéb ijesztő mutatót számítottunk. Később, mikor kikerültem a török bazárok színes forgatagába rájöttem, hogy a diplomával nem jár együtt a rátermettség és a kalandvágy.

Mert lássuk be, nem mindenki érzi szükségét annak, hogy egy fix áras termék miatt pár török líra nyereségért harcba szálljon egy árussal a bazárban. Csakhogy ez Törökországban nem kedv kérdése, hanem íratlan szabály, egy kimondatlan muszáj ahol nem a vételár a lényeg, sokkal inkább az alku élménye.

Kaş a tökéletes üdülőváros és a bazársora (fotó Hegyes Dóra)

Kaş a tökéletes üdülőváros és a bazársora
(fotó Hegyes Dóra)

A sok törökországi ingázás és ottlét során az alkudozást – magamhoz képest – tökélyre fejlesztettem. Eleinte én is félénken kezdtem az üzletelésbe és hamar kiegyeztem a nevetségesen alacsony kedvezményekkel, hamarosan azonban rákaptam a dolog izére és élvezettel, sikerélménnyel folytattam a napi ügyleteimet.

A török hétköznapokba Antalyában szocializálódtam. A teljes beolvadást nagymértékben nehezítette, hogy a város nyüzsög a német és orosz turistáktól, így szőke hajjal és kék szemel az egyetlen fegyverem a nyelv ismerete maradt. A bazárban és piacon kismilliószor kiabáltak utánam oroszul, németül hogy rám sózzanak ezt vagy azt és „Jajj, mert olyan hübsch, kedves csak most csak ennyiért a magáé!” A törökök amúgy végtelenül kedvesek és barátságosak, így ilyen alkalmakkor nem esett nehezemre visszasétálni, kedvesen mosolyogni és miután szemügyre vettem a portékát, minden török nyelvtudásomat előaknázva belemenni a részletekbe. A hatás nem maradt el, többnyire érdeklődve hallgatták a történetemet, hogy mikor és miért csöppentem az antalyai hétköznapokba. A végére már minimum féláron jutottam a kiszemelt aprósághoz, a számok a török nyelvtudásomnak megfelelően csökkentek és általában a helyieknek kiszabott összegért jutottam bármihez. A bármit pedig értsd szó szerint bárminek, ugyanis ahogy bővült a szókincsem, úgy nyílt ki előttem a világ. A bazári mágnesektől az utam a helyi butikokig ívelt, ahol elvileg szabott árakon történik az értékesítés. Elvileg. Gyakorlatilag azonban álomáron jutottam hozzá egy gyönyörű, több száz lírás topánhoz márkaüzletben. Ekkor jöttem rá, hogy van alku a bazársoron túl is Törökországban.

Antalya egyik bazársorán a fűszereket kinálják (fotó: Hegyes Dóra)

Antalya egyik bazársorán a fűszereket kinálják
(fotó: Hegyes Dóra)

De hogyan működik mindez a gyakorlatban? A törökök imádnak üzletelni, így ha nem megyünk bele a játékba jót nevetnek rajtunk és a pénztárcánk bánja. Amiből engednek, abból lehet is. Nem kell aggódni, nem fog semelyik üzlet tönkre menni, ha pár lírával olcsóbban adnak el egy szuvenírt, az eredeti árakba bele van kalkulálva az alku.

És vajon meddig lehet elmenni?

A végsőkig. Pofátlanul alacsony árról lehet nyugodtan kezdeni a bizniszt, a kompromisszum úgyis félúton jön létre, hogy mindenki jól járjon. Kedvesek és aranyosak a bazári portékákat terítő árusok, de azért rafináltak is. Ha úgy érzed megkötötted az év üzletét pár török líra leszorításával, tuti, hogy nem jártál jól.  A lényeg, hogy nem kell szégyenlősködni, nyugodtan és bátran lehet alkudozni Törökországban. Az esetek többségében pedig egy kellemes beszélgetés is kialakulhat, ha elég nyitottak vagyunk. Nem ritka, hogy meginvitálnak minket egy çayra (török fekete tea), hogy így tegyék kellemesebbé az üzletelést. Legyetek magabiztosak és határozottak, de nagyon fontos, hogy ez csak játék – nem szabad véresen komolyan venni. Ha mégsem a várt szerint alakul az év üzlete elég sarkon fordulni és elsétálni. Tízből kilencszer biztosan visszahívnak, és végül belemennek az általunk ajánlott üzletbe – meghagyva nekünk a siker illúzióját.

Bazársor Gaziantepben (fotó: Hegyes Dóra)

Bazársor Gaziantepben
(fotó: Hegyes Dóra)

A mi abszolút jolly jokerünk tapasztalatom szerint a nemzetiségünk. Ha bárhol bedobjátok Isztambultól Antalyáig, hogy magyarok vagytok, általában egy kis extra akció és pár kedves magyar szó a jutalom, kint ugyanis sokkal jobban rajonganak értünk, mint bármelyik más nemzet turistáiért.

Turistaként a legjobb hely az alkudozásra az isztambuli Grand Bazaar. Ha tehetitek, mindenképpen látogassatok el ide török utatok során.  Itt, a világ egyik legnagyobb fedett bazárjában, 61 kanyargós kis utcában 3000 üzlet portékája között lehet válogatni. Itt tudunk alkudni a kézzel szövött gyapjú szőnyegektől kezdve, színes karpereceken át egészen a kerámiáig és édességekig mindenre. Bármely várost is válasszuk úti célként, Törökország szerte minden bazárban a levegőt friss fűszerek illata lengi be, a bazár sikátoraiba beszűrődő napfényt pedig megtöri a rádiókból szóló török zene, miközben az árusok çayt kortyolva ücsörögnek, a nyüzsgést figyelve vagy éppen abba bekapcsolódva hangosan üzletelnek.

A Grand Bazaar egyik bejárata Isztambulban (fotó: Hegyes Dóra)

A Grand Bazaar egyik bejárata Isztambulban
(fotó: Hegyes Dóra)

Végül pedig jöjjön egy török gyorstalpaló a keleti üzleteléshez:

Merhaba! – Szia!

Güle-güle!  -  Viszlát!

Ne kadar? – Mennyibe kerül?

Indirim – Akció, kedvezmény

Pahalı. – Drága.

Ucuz. – Olcsó.

Tamam. – Rendben, OK.

Macar (ejtsd: madzsar) – Magyar

Türkçe bilmiyorum. -  Nem tudok törökül.

Evet. – Igen.

Hayir – Nem

Teşekkür ederim . – Köszönöm szépen.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!