Fesztivál vattacukor nélkül – Forbidden Fruit Dublinban

“There is a charm about the forbidden that makes it unspeakably desirable.” Mark Twain

Dublinban is tombol a minden témának legyen külön fesztiválja őrület. Van itt kert, folyó, kávé, tea, lekvár, homár, divat, film fesztivál, octoberfest, de aminek én személy szerint különösen örülök, hogy zenei vonalon sem lehet ok a panaszra, sőt!

Az írek (is) szeretnek mulatni, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy szinte minden hónapban legalább egy tucat programból lehet választani akár a fővárosban, akár vidéken. A zenei fesztiválokat tekintve igen rangos a felhozatal. Glasgowbury, Longitude, Indiependence, Electric Picnic, Oxegen (idén elmarad – a szerk.) hogy csak néhányat említsek a legnagyobbak közül. A kisebbek talán még izgalmasabbak, táborukat színesíti egy viszonylag új belépő, amit Forbidden Fruit-nak kereszteltek el 3 évvel ezelőtt.

A két napos fesztivált minden évben a June Bank Holiday-nak csúfolt hétvégén rendezik meg egy igencsak szokatlan helyszínen, a ‘királyi’ kórház kertjében. Nem rossz választás azt kell mondjam. A program szépséghibája a viszonylag magas jegyár, (napi jegy 60 euro, elővételben 50), még a koránkelőknek (az earlybird kifejezésen valamiért mindig kacagnom kell) is 100 euro fölött volt a kétnapos bérlet. Most akár ide is kopizhatnám a felhozatalt, hogy el tudjátok dönteni, nektek megérte-e volna elmenni, avagy sem. Na jó, a képek alatt megtaláljátok a fellépőket.

1. nap
The Flaming Lips, Bell X1, Flying Lotus (3D Show), Fuck Buttons, And So I Watch You From Afar, Nils Frahm, Thundercat, Captain Murphy, Girls Names, Lisa O’Neill, Squarehead, Kid Karate, The Eskies, Gavin James, To Kill A King, New Secret Weapon, Young Knives, Vann Music, Dublin Afrobeat Ensemble (Ajo Arkestra), Let’s Set Sail, The Notas

2. nap
2 Many DJ’s, Warpaint, Wild Beasts, Little Dragon, Totally Enormous Extinct Dinosaurs, Erol Alkan, Public Enemy, Klangkarussell (Live), dOP (LIVE), Detroit Swindle (LIVE), Gold Panda, Session Victim (LIVE), John Heckle (LIVE), Tone Of Arc (LIVE), The Range, Daithí, Sounds Of System Breakdown, Brian Deady, Hidden Agenda DJ’s

Egyetlen egy dolog ronthatja el a szabadtéri fesztiválokat, programokat Írországban, az pedig nem más, mint a jó öreg időjárás. Konkrétan az esőre gondolok, mert a kánikulával semmi gond nem lenne, ha lenne. 3 év alatt lassan kezdem megszokni, hogy a programtervezésnek nem lehet paramétere, hogy milyen lesz az idő. Egyszerűen csak el kell határoznod magad, hogy mész és kész, ha esik, ha fúj. Ha nem így teszel, akkor állandóan otthon ülnél és várnád a jó időt. Akár hiszitek akár nem, ez nem egy rossz felfogás (mármint nem otthon ülni, hanem menni és kész).

Gondoljatok bele, az ír gyerekeknek például soha nem mondanak olyat, hogy ‘ne menj ki az udvarra, mert esik!’ Meg olyat se, hogy ‘nem megyünk sehova ebben az időben’. Ha a rossz időjárást normálisnak szokod meg, akkor a jó időjárásnak is sokkal jobban tudsz örülni.
Az már más kérdés, hogy annak, aki nem itt született, ez szinte megszokhatatlan.

Eszméletlen szerencsénk volt Tommal, hogy a fesztivál első napját választottuk ki. Nem hogy nem esett, de még olyan szépen sütött a nap, hogy kicsit le is égtünk. A személyes motivációk a következők voltak. Én a The Flaming Lips-koncertre voltam kíváncsi és lehetőség szerint egy közös fotót kellett szereznem Wayne Coyne-nal, a frontemberrel. Ez utóbbit főleg Zsuzsi barátnőm kedvéért. Tomi nem ismert egy zenekart sem, ő körhintázni akart, meg vattacukrot enni.

Alig érkeztünk meg a helyszínre, az első ember akit megpillantok az Wayne volt. Könnyed mozdulatokkal szökdécselt el mellettünk egy igen színes öltözékben pompázó csajszival. Tomi szerint egy pillanatra a lélegzetem is elakadt. De a közös fotó még váratott magára, nem akartam flörtölés közben megzavarni, nehogy a koncert rovására menjen a dolog. Na jó, a színtiszta igazság az az, hogy zavarban voltam és nem mertem megkérni Wayne-t a közös pózolásra.

Elindultunk felderíteni a terepet, színes sátrak, fűben fekvő emberek, frissen sültes standok között gázoltunk, közben 3 színpadról hömpölygött egybe a zene, pont ahol a körhinta állt. Csodálatos napsütés, hideg sör, kívánni sem lehetett volna többet. Mennyei összhang.

Egészen véletlenül kaptunk egy fülest, hogy sajtótájékoztatót tart a The Flaming Lips a koncert előtt.Egyből éreztem, hogy eljött a pillanat amikor végre elkészülhet a közös fotó. Nem bíztam a véletlenre a dolgot, közel ültem a pódiumhoz és az interjú vége előtt 2 nanoszekundummal felugrottam és már repültem is Wayne karjaiba. A közös képen kicsit olyanok vagyunk, mint akik ezer éve ismerik egymást. Kérdeztem tőle, hogy szokott néha komoly is lenni? Azt válaszolta, hogy nem tudja az milyen. Hihetetlen egy fazon.

Hamar este lett, bár ez inkább csak az órán volt érzékelhető, mivel elég későn sötétedik errefelé. Nézzétek csak meg a két koncert fotót, amik itteni idő szerint este 22:15-kor készültek (otthon 23:15), éppen megy le a nap! Este 9 körül még rajtam volt a napszemüveg, asszem. ;)

Tomi sajnos vattacukrot nem talált, és a körhinta sem volt az esete, ellenben az első nap fő műsorszáma, a The Flaming Lips koncertje fantasztikus volt, nekem pedig lett egy közös képem Wayne-nel. És ez a legfontosabb!

A 2015. évi Forbidden Fruit Fesztivált bátran merem ajánlani. Röppenjetek el Dublinba Május 30-31. között egy hosszú hétvégére, érdemes!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!