Globstopper: Gésák akkor, és most

A múlt héten Milánó városában kalandozó Globstopper ezúttal Japánba repít minket, a gésák világába. Juhász Sandyt 7 nappal ezelőtt Csiszár Kata hívta ki a következő feladattal: Nagyon érdekel a gésák világa, akkor is, ha sok minden megjelent az elmúlt időszakban velük kapcsolatban, biztos van még újdonság, amit meg lehet tudni. Tudom, hogy a nagy központjuk Kyoto, de Tokióban is vannak. Szeretném, ha írnál nekünk egy cikket arról, hogy milyenek ők a napjainkban. Lehet-e őket látni az utcán, hol, mit csinálnak, mennyivel modernebbek, mint a régi kor gésái (láttam például csúnya műkörmös fotókat gésákról, nem tudom igaziak voltak-e de kirázott a hideg), látni-e őket tömegközlekedésen, mennyien vannak manapság és mekkora a foglalkoztatottságuk? Ha nem sikerülne határidőn belül megírni a cikket, készíts egy oktató videót a fecskefarkú pillangó origami hajtogatásából! :D

A gésákról és azok misztikus világáról számos kiadvány, film és cikk jelent már meg. Talán a 2005-ben bemutatott amerikai filmdráma, az Egy gésa emlékiratai tették nevüket még inkább szélesebb körben ismertté a világban. A filmben egy kiváló japán férfi színész, Watanabe Ken is játszik. A gésa szó hallatára egy kimonóba öltözött japán kéjhölgy juthat eszünkbe legelőször, ámde mára már tudjuk, hogy a testi örömszerzés nem kötelezőszerűen volt feladatuk, sőt, a társalkodónői szerepen kívül sokkal többre voltak képesek, hogy tartalmas időtöltést biztosítsanak a szórakozásra vágyó férfiaknak. A japán értelmező kéziszótárt felcsapva megbizonyosodhatunk ennek igazáról is, ahol a gésa szót ekképpen határozzák meg: alkoholfogyasztó vendég mulattatását énekkel, tánccal és zenével végző női személy vagy foglalkozás.

Napjainkban sokat tudunk a gésák régi világáról, de mégis többünk kíváncsiságát megcsiklandozhatja, hogy miként élnek a modern gésák Japánban. Számuk egyre csökken, hiszen amíg 1920-as években 80,000 gésát tartottak számon országszerte, jelenleg csupán 1,000 fő űzi ezt a szakmát, abból is mindössze 300 gésa székel Tokióban. Bevallom, jómagam nem találkoztam gésákkal sosem, de csekély számukat tekintve igen alacsony az esély arra, hogy beléjük botoljak a 12 millió lakost számláló Tokió utcáin.

Gésa tanoncok (Fotó: AFP/Toshifumi Kimatura)

Gésa tanoncok
(Fotó: AFP/Toshifumi Kimatura)

Hogy minél többet megtudjak a XXI. századi gésa foglalkozásról, merészen elmentem érdeklődni egy fővárosi Hallo Work állásközpontba, mert tudtam, hogy ott mindenféle szakmákról általános tájékoztatást kaphatok. Vicces, de információhoz jutottam! Ott tudtam meg, hogy vannak gésa iskolák legfőképpen Kiotó és Tokió vonzáskörzetében, ahol a szakmát el lehet sajátítani, és ennek elvégzése után 5-6 évvel juthatnak jövedelemhez a hölgyek, mivel ennyi időbe telik, amíg vissza tudják fizetni taníttatóiknak taníttatásuk költségeit. Ezután pedig tehetségük függvényében kereshetnek óránként akár 5-6,000 jent (kb. 10,500-12,600 Ft) is. A képzési időszak alatt tánc, ének- és zeneórákat vesznek, megtanulják a kimonó ruha felvételét, a sminkelést, társalgási- és illemtan órákon pedig beszédkészségükön és modorukon csiszolnak. A mindennapos emberek életétől gyökeresen eltérő életformát nem folyatnak, így az iskola végeztével szabadnapjaikon ők is ugyanúgy felveszik a farmert és sportcipőt, mint bármely más hasonló korú fiatal. Persze nem falfehérre festett arccal! Okijának nevezett helyen laknak ugyanúgy, mint korábbi elődjeik, ahol biztosítják számukra a tevékenységükhöz és taníttatásukhoz szükséges feltételeket.

A munkaügyi központban ajánlottak olyan tokiói munkaadókat, akik gésákat foglalkoztatnak, így kapva kaptam az alkalmon és felkerestem egyet. Ott tudtam meg, hogy 18-30 és közötti hölgy gésákat alkalmaznak legszívesebben, de további feltétel vagy kikötés nem volt a munkába álláshoz. Viccesen, de mégis nagyfokú komolysággal rákérdeztem arra, hogy külföldiként is lenne esélyem a pozíció betöltésére, de nem hiszem, hogy sokat kellene bizonygatnom, mennyire rövid időn belül kaptam nemleges választ.

Ugyanattól a cégtől további információkat is megtudtam a modern gésák életéről. Többek között azt, hogy a gésák munkaideje délután 6 órakor kezdődik és este 11 óráig tart, azonban alkalomadtán egy-egy vendég különleges kéréséhez igazodva ez az időintervallum kitolódhat korábbi vagy későbbi időpontokra is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a hölgyek egész napjukat semmittevéssel tölthetik: szabadidejükben ének- és zeneórákat vesznek, hogy állandó magas szinten tartsák vagy fejlesszék addigi tudásuk, majd délután 4 óra körül elkezdik az előkészületet a munkára. Ez átlagosan két órába telik, ami a kimonó ruha felöltéséből, a hajkorona szabványformára való kifésüléséből és az arc teljesen fehérre való festéséből áll. Csak ekkor és így tudnak munkába állni, hiszen ezen előkészületek nélkül nem gésa a gésa!

Fiatal gésa(Fotó: Getty Images/Koichi Kamoshida)

Fiatal gésa
(Fotó: Getty Images/Koichi Kamoshida)

Mivel a gésákkal való szórakozás évtizedekkel ezelőtt is egy fő részére kb. 80,000 jenbe (168,000 Ft) kerülő, igen drága mulatságnak számított, és az 1990-es években tömegével jelentek meg az olcsó szórakoztatást biztosító diszkók, karaokézó helyek és hoszteszklubok, ezért a gésák iránti kereslet ettől az időtől számítva igencsak lecsökkent. Manapság Japánban nagy kultúrája van a hoszteszkluboknak, ahol a férfiak egy hosztesz hölgy kellemes társaságában tudják elfogyasztani italukat, így nagy leegyszerűsítéssel mondhatjuk, hogy az itt dolgozó hölgyeket tekinthetjük a gésák szórakoztatói funkcióját betöltő legmodernebb változatainak. Tokió leghíresebb hoszteszklub negyede Ginza kerületben van, ahol a neonfények sokasága hirdeti a drágábbnál drágább klubokat. Ott mindennapos látványnak számít, hogy a hoszteszek tökéletesre felpakolt hajkoronákkal nagyon drága kimonót viselve kísérik apró léptekkel az italozni és beszélgetni vágyó üzletembereket.

Egy „modern gésa” vendégével Ginzán(Fotó: Juhász Sandy)

Egy „modern gésa” vendégével Ginzán
(Fotó: Juhász Sandy)

Talán nem sokak számára ismert az, hogy voltak férfi gésák is, akiket daikomocsi-nak, azaz dobhordozónak neveztek. Ők szintén a vendégek szórakoztatásáért voltak felelősek, és a gésák mellett viccekkel és hangszeres előadással dobták fel az összejövetelen résztvevők hangulatát. Számuk az 1930-as években is nagyon csekély, mindössze 500 fő volt, napjainkban már szinte kihalt foglalkozásnak számít Japánban.

(Kíváncsi vagy a következő kihívásra? A jövő heti Globstopperből kiderül!)

(Korábbi Globstopper cikkek itt: GlobstopperMég több cikk Japánról itt: Japán. Még több cikk Sandytól itt: Juhász Sandy.)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!