II. József, kalapos királyunk nélkül nem létezne Belgium?

A Belga Királyság 1830 óta független ország, miután egy rövid szabadságharc során elűzték a holland királyt. Ezt megelőzően ez a gazdag és geopolitikailag jelentős terület egy rövid idő kivételével mindig valamilyen nagyhatalomhoz tartozott: a Római Birodalomhoz, Franciaországhoz, Spanyolországhoz és a Habsburg Birodalomhoz.

Németalföld már 1482-ban a Habsburg-ház befolyása alá került: amikor I Mária, burgundi hercegnő 25 éves korában egy lovasbalesetben elhunyt, fia Szép Fülöp örökölte meg a területet, aki apja, I. Miksa német-római császár révén Habsburg leszármazott volt.  Miután 1556-ban Fülöp fia, V. Károly német-római császár rossz egészségi állapota miatt a fia javára lemondott a trónról már Spanyol-Németalföldnek nevezik ezt a régiót. 1581-ben megalakul a Holland Köztársaság és Dél-Németalföld a spanyol Habsburgok kezén marad.

A spanyol örökösödési háborút lezáró 1714-es rastatti békével jutunk el a bennünket érdeklő időszakhoz, amikor is Dél-Németalföld, azaz a mai Belgium és Luxemburg felett ugyanazok uralkodtak, mint Magyarországon. Angol és holland befolyásra ekkor kapta meg ugyanis a Habsburg kézben lévő Német-római Birodalom Spanyol-Németalföldet.

A magyarországi III. Károly Belgium történelmébe VI. Károlyként vonult be. Károly egyetlen fia hét hónapos korában meghalt, ezért a Pragmatica Sanctioval akarta biztosítani trónjának leányági öröklését. Ennek nemzetközi elfogadásáért cserébe viszont Anglia többek között követelte az Ostendei Társaság feloszlatását, ami 1722-től jövedelmező kereskedelmet folytatott Indiával és Kínával, konkurenciát jelentve a Brit és Holland Kelet-indiai Társaságoknak. Ennek VI. Károly az 1731-es bécsi szerződésben tett eleget, így kerülhetett Magyarország és az Osztrák-Németalföld trónjára Mária Terézia, majd a fia, II. József, a „kalapos király”.

Mária Terézia és fia (fotó Chez Bernard)

Mária Terézia és fia
(fotó Chez Bernard)

II. József elődeinél nagyobb érdeklődést mutatott Dél-Németalföld iránt: 1784-ben például katonai erővel akarta elérni, hogy Hollandia feloldja a Schelde-folyó torkolatán évszázadok óta fennálló blokádot, melynek célja Amszterdam kereskedelmének felvirágoztatása és Antwerpen elsorvasztása volt. A háború egyetlen áldozata egy leveses üst lett, és talán József büszkesége. A blokád maradt, csak annyit sikerült elérni, hogy Hollandia pénzzel kárpótolja az Osztrák-Németalföldet.

II. József (fotó: Chez Bernard)

II. József
(fotó: Chez Bernard)

II. József felvilágosult reformjai Magyarországhoz hasonlóan Dél-Németalföldön is ellenérzést szültek. Ennek eredménye lett 1789 januárjában az uralkodó antiklerikális politikája miatt az egyház által is támogatott brabanti forradalom, amely hamarosan függetlenségi törekvésbe váltott át. Hendrik Van der Noot a hollandiai Bredában egy kisebb hadsereget szervezett, majd az osztrákok ellen vonult, akik ez időben a törökökkel álltak háborúban; október 27-én Turnhoutot, november 13-án Gentet foglalta el. November 17-én Brüsszelből elmenekült a Habsburg kormányzó, a császári erők Antwerpenbe és Luxemburgba szorultak vissza. 1790 január 11-én kikiáltották a Belgiumi Egyesült Államokat.

II. József halála után II. Lipót 1790 októberében visszafoglalta az Osztrák-Németalföldet, miután az új államalakulat nem tudott megerősödni és külföldi támogatást sem kapott. Az osztrák uralom viszont nem tartott sokáig, a forradalom hevétől feltüzelt Franciaország II. Ferenc (Magyarországon I. Ferenc) idejében elfoglalta és 1795-ben annektálta Dél-Németalföldet Hollandiával együtt.

II. Lipót (fotó: Chez Bernard)

II. Lipót
(fotó: Chez Bernard)

A francia uralomnak az 1815-ös csata, amit a mai Belgiumban található Waterloonál vívtak, és a Napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus vetett véget.  A kongresszus eredménye volt Dél-Németalföld és Hollandia újraegyesítése is: így jött létre a Németalföldi Egyesült Királyság, ami ütköző államként szolgált egy esetleges újabb francia támadással szemben.

Az új országot a kálvinista I. Vilmos uralta, aki nem tanúsított vallási türelmet a dél-németalföldi katolikus többséggel szemben. Bár a protestánsok csupán a lakosság negyedét tették ki, mégis ők irányították az országot. Ez a társadalmi, gazdasági, vallási feszültség pattant ki 1830 augusztusában egy nemzeti érzést felkavaró brüsszeli operaelőadás után. Habár az 1815-ös bécsi kongresszus nem tette lehetővé a belga függetlenséget, mégis a novemberben Londonban megtartott konferencia tűzszünetre szólított fel, zöld utat engedve a független Belgium megalakulásának. Lord Palmerston brit külügyminiszter tartva attól, hogy Franciaország ismét ráteszi a kezét Belgiumra, a Szász–Coburg–Gothai-házból származó I. Lipótot kérte fel, hogy legyen „a belgák királya”. Ő 1831 július 21.-én felesküdött az alkotmányra és megszületett a modern belga állam, ahogy ma is ismerjük.

Talán ha II. József nagyobb diplomáciai érzékkel tudta volna a haladó reformjait bevezetni és Dél-Németalföld nem kóstol bele a függetlenség ízébe, akkor talán a Belga Királyság sem alakult volna meg 40 évvel később. Ki tudja? Mindenesetre láthattuk, Magyarország és Belgium történelme hogyan kapcsolódott össze, még ha csak néhány évtizedig is.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!