Karácsony a sivatagban

„Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.” /Ernest Hemingway/

Három éve élek idegenben. Karácsony szempontjából idegenebb országban aligha élhetnék, mégsem érzem azt, hogy elveszett volna az ünnep. Bizonyos szempontból úgy érzem, hogy igazán itt tudom megélni az ünnep valódi lényegét.

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

2012-ben kezdődött, novemberben. A férjem akkor szállt fel a Dubai-ba tartó gépre. Úgy terveztük, hogy december elején már mi is itt leszünk. Persze, a papírforma borult. A vízum nem készült el, így módosítani kellett az utazás dátumát. Ezúttal már biztosra akartunk menni, ezért január elejére tettük át a repjegyet. Ebből az következik, hogy életünkben először külön karácsonyoztunk. Mi még csak elvoltunk valahogy, de a férjem egy idegen országban, egyedül, ötezer km-re a családtól… Én azzal vigasztaltam magamat, hogy az Emirátusokban nem ünnep a karácsony, így csak a fejekben lesz karácsony, azt meg lehet befolyásolni. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Azzal a lendülettel, amivel leszedték az üzletek polcairól és kirakataiból a Halloween-kellékeket, kikerültek a karácsonyi készletek, díszletek.

Ha valakit ledobnának egy repülőről egy helyi bevásárlóközpontba, pusztán a látvány alapján meg nem mondaná, hogy egy muszlim országban ért földet. Talán csak az arab feliratok lennének árulkodóak.

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

Az Emirátusok hivatalos vallása az iszlám, amely Jézust elismeri prófétaként, de azért nem ünnepli. Az olyan lenne, mintha mi ünnepelnénk Mohamed próféta születésnapját. Érdekesség, hogy idén a két nagy vallás mégis részben együtt ünnepel majd, mivel a Gergely – naptár szerint idén december 24-re esik a Próféta születésnapja. Szóval, errefelé a karácsony nem ünnep, mégis jelen van, köszönhetően az itteni expatoknak, illetve Dubai és az Emirátusok liberális vezetésének, akik elérhetővé teszik számunkra az ünnepet. Szokták mondani, hogy ez is csak a pénz miatt van, hiszen az ország részben a kereskedelemből él, és a karácsony mindenhol jó bevételi forrás. Lehet, hogy így van, de nem bánom. A lényeg, hogy itt a sivatagban, 25 fokban is megteremthetjük a magunk karácsonyi csodavilágát!

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

Mindig nagyon lelkesen készülök a karácsonyra. Imádom a hangulatát, az illatát, az egészet. Mióta gyermekem is van, azóta különösen örömteli ez az időszak: együtt hallgatni (unalomig) a karácsonyi dalokat, együtt sütni-főzni, dekorálni, ajándékot készíteni, stb. És persze minden évben, mire elérkezik az ünnep, már a hajam hullik és megfogadom, hogy „jövőre, majd máshogy csinálom”. Az első itt töltött advent után december 20-án a bőröndökre rogyva elsírtam a férjemnek a bánatomat, aki meghallgatott, ezért tavaly, életünkben először Magyarországtól és a családtól távol ünnepeltük a karácsonyt, itt Dubaiban, a sivatagban. Bevallom egy picit féltünk is tőle, de azt kell mondanom, hogy bevált. Ez nem túl jó hír a családnak, de tavaly sikerült véghez vinnünk azt, ami szerintem a karácsony lényege: együtt voltunk, egymásra figyeltünk, nem volt rohanás és idegeskedés. Nem volt sértődés azon, hogy ki, mikor, hova megy, miért csak akkor és miért csak olyan rövid időre, és miért nem esztek… csak egy kis bejglit legalább (köszönöm, nem szeretem), de azért megkóstolhatod (mondom, hogy nem szeretem!). Persze, nem ugyanaz a karácsony itt, mint otthon, de a miénk volt, úgy, ahogy akartuk, úgy, ahogy nekünk volt jó. Rövidnadrágosan, tengerparton sétálósan.

 

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

A halászlé hiányzott a menüből (na, nem nekem!), mert itt nem nagyon akad arra alkalmas hal, és nem volt mákos bejgli sem (ez sem nekem hiányzott), mert a mák errefelé drognak számít, így nem lehet kapni az üzletekben és behozni sem ajánlatos. Volt viszont majdnem hazai töltött káposzta, mert az anyukám erre is gondolt a karácsonyi csomag összeállításánál. És volt gesztenyés pulyka, amit nagyon meg akartam csinálni és lejártam a lábam, hogy találjak hozzá gesztenyét (az sem nagyon jellemző itt), aztán amikor már majdnem letettem róla, bementem a kedvenc szupermarketembe pár nappal karácsony előtt és a polcról leemeltem a nekem tetsző íz világú gesztenye tölteléket. Ilyen szinten van itt karácsony. Még élő fát is lehet kapni, amit természetesen akár házhoz is szállítanak. És van karácsonyi vásár is, a tengerparton vagy a városban, ahol még akár sült kolbászt is lehet enni (forralt bor az sajnos nincs), lehet találkozni a Mikulással, és vannak különböző programok, rendezvények a karácsonyhoz kapcsolódóan: színházi előadás, karácsonyi koncert, karácsonyi mise, Christmas lighting, óvodai-iskolai ünnepségek, ahol nem csak a keresztények vesznek részt, hanem más vallások képviselői is. És mindenhonnan a „Jingle bells” és a „Silent night” szól, és minden üzlet karácsonyi díszben pompázik. Az éttermek, szállodák pultjai, asztalai, pedig roskadoznak a karácsonyi menüktől.

Azt mondják, a karácsony a szívünkben van. Egyetértek! Bizonyos kellékek megléte szükséges, de igazán rajtunk múlik az ünnep hangulata.

Kicsiknek és nagyoknak, otthon és nagyvilágban nagyon boldog, békés karácsonyt kívánok!

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

(Fotó: Tressel-Ivicsics Gabriella)

Ha tetszett a cikk, nézd meg Gabriella saját blogát is: itt!

(Még több cikk Gabriellától itt: Tressel-Ivicsics Gabriella)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!