Kultúrsokk – a lengyelek “furcsaságairól”

A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre – aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság – utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük, például egy idegen országban.

Minél nagyobb a kulturális különbség a született- és a választott kultúra között, annál nagyobb a kulturális sokk. Azt a kultúrát, amibe beleszületünk, ösztönösen sajátítjuk el (enculturation), az idegen kultúrá(ka)t viszont sokkal tudatosabban, kifejezett igyekezettel tanuljuk meg, többnyire azzal a céllal, hogy a helyi kultúrához asszimilálódhassunk (acculturation). Az új kultúrába való beilleszkedés nehézségeiből ered, hogy az ember nem tudja, mi a megfelelő és mi nem. Ez gyakran az új vagy különböző kultúra bizonyos nézőpontjai iránt érzett erős erkölcsi undorral jár együtt. A kultúrsokk általában négy jellegzetes szakaszból áll. Nem minden egyén megy át minden fázison, sokan megakadnak az első vagy második szakaszban. A szakaszok hossza is egyénenként változó.

Nászút fázis: Az egyén gyakran romantikus hozzáállással közelíti meg a régi és az új kultúra közötti különbségeket és az újat csodálatos élménynek fogja fel. Lelkesedik az új ételekért, elcsábítja az eltérő életstílus, az új szokások, stb.

2

Turysta w Krakowie
(forrás:.krakow.pl)

 

Tárgyalási vagy ellenséges fázis: Ebben a fázisban az elutasítás és az elidegenedés érzései az uralkodóak. Az idő múltával az egyén ugyan már jól megtapasztalja a kulturális és társadalmi különbségeket, de még nem képes megérteni, illetve elfogadni azokat. Jellemző tünete, hogy az egyén dühössé, frusztrálttá válik, és ezért élesen kritizálja vagy sztereotipizálja az új kultúrát, valamint kizárólag a saját kultúrájából keres magának társaságot. Hiányozni kezdenek a régi ételek és szokások, az életmód. Jóformán minden sikertelen bevándorló – sőt a sikeresek jelentős része is – ebben a fázisban akad el és gyakran soha nem képes túllépni a krízisen.

Hozzászokási fázis: További hetek, hónapok, vagy évek múltával az egyén problémamegoldó készsége fejlődik, sikerül beilleszkedni az új környezetbe, hozzászokni az új kultúrához, és új viselkedési formákat kialakítania. Az új kultúra szokásai értelmet nyernek és a negatív reakciók száma visszaesik.

Kettős kultúrájú (biculturalism) fázis: Ettől a ponttól kezdve az egyén szabadon mozog a két különböző kultúra között, és könnyen igazodik bele mindkét környezetbe. A tapasztalt különbségeket, csupán más típusú életmódnak fogja fel.

Én Magyarországon nevelődtem, Lengyelországba csak családlátogatás céljából jártunk ki a szüleimmel. 2012-ben töltöttem először hosszabb időt – 9 hónapot – az országban. Mivel a nyelvet sem beszéltem jól, kezdetekben én is érzékeltem magamon a kultúrsokk pár tünetét. Általánosságban elmondható, hogy a személyes kapcsolatok kialakítása a kulcsa a lengyelországi élet sikerének. A lengyelek általában véve nagyon udvariasak és barátságosak, és szeretnek tanácsot adni. A lengyel családtagjaimtól ez már megszokott volt, de amikor a nálam pár évvel fiatalabb lakótársam elkezdett először mindenre kiterjedő tanácsokkal ellátni, kissé megütköztem rajta, viszont később rájöttem hogy ezt nem azért csinálta, hogy kioktasson. A lengyeleknél a személyes információátadás és a tanácsadás nagyon is szükségszerű volt a kommunista időkben, hisz az embereknek el kellett igazodniuk a bürokrácia bugyraiban. Mára az információ áramlása nem ütközik annyi akadályba, az ismerősökön, barátokon keresztül szerzett hírek aránya azonban még mindig magas.

Hivatalos ügyek intézésénél viszont nem kap az ember mindenre kiterjedő információt az ügyintézőktől, gyakran megesik hogy többször vissza kell menni az irodába, hogy egy-egy papírt pótoljon az ember, amiről elfelejtettek korábban említést tenni. A bürokrácia is a kommunizmus hozadékaként maradt meg. Szerencsére mindig vannak kivételek, pl. az európai egészségbiztosítási kártyám ügyintézése a szükséges formanyomtatvány kitöltésével együtt is csupán pár percet vett igénybe, a nyomtatvány leadása után szinte azonnal kézhez kaptam a kártyát. A lengyelek könnyen szóba elegyednek az idegenekkel, engem is gyakran megszólítanak a tömegközlekedési eszközökön, illetve a boltosok kiszolgálás közben is elcsevegnek az emberrel. A felnőttek magázódnak, még a velem egyidős lengyel férfiak is először Pani-nak szólítanak (asszonyom) és nem ritka hogy köszöntésnél kezet csókolnak – bár ez utóbbit inkább a 40 feletti generációnál tapasztaltam.

3

Kézcsók
(forrás:pinterest.com)

A lengyelek a munkahelyen is sokat szocializálódnak, a kollegák között már jellemzőbb a tegeződés. A Jak sie masz? (Hogy vagy?) kérdés után gyakran osztanak meg apróbb részleteket az életükből és a magyarokhoz hasonlóan szeretnek panaszkodni, tipikus példák: “Rosszul aludtam, mert a szomszédom zajongott tegnap éjjel” (1. számú panasz), “Hétvégén meglátogattak minket az anyósék” (2. számú panasz), “Ma reggel megint dugóban kellett bevezetnem” (3. számú panasz)…

4

(forrás:demotywatory.pl)

A teázás közel olyan jellemző tevékenység náluk, mint az angoloknál, a fekete teát szívesen isszák házi málnaszörppel. A málnaszörpöt egyébként nem csak a teához, de a sörhöz és a vodkához is hozzáadják. Lengyelországban is kedvelt a forralt bor (grzaniec galicyjski), de emellett kínálnak forralt sört is.

5

Grzane piwo
(forrás:www.beerlovers.pl)

Emlékszem, hogy a lengyel családomban jó pár éve a névnap nagyobb ünnepnek számított, mint a születésnap. A lengyelek egyébként is gyakran találnak okot az ünneplésre, a virágárusok nagy örömére. Vendégségben többször is rákérdeznek arra, hogy kérsz-e valamit inni-enni. Ilyenkor a nie, dziekuje (köszönöm, nem) nem elegendő arról, hogy meggyőzzük a vendéglátót, meg fog kérdezni másodjára (talán szégyenlős voltál kérni), és harmadjára is (talán meggondoltad magad). A lengyelek sokat bírnak inni, például az esküvőkön minden egyes fogás között vodkát isznak és eléneklik a “Sto lat (magyarul “Száz év”) című dal első pár taktusát. Ezt a dalt egyébként, születésnap, évforduló és egyéb ünneplések alkalmával is éneklik.

A vendégséget nem lehet egyszerűen otthagyni. Ilyenkor a jó vendéglátó megkérdezi: Już? Dlaczego? – Máris? Miért? / Gdzie Wam sie tak śpieszy? – Hová siettek? / Jeszcze jest wczesnie! – Korán van még! Egy rendes búcsúzási ceremónia időbe telik. Sok köszönömnek és dicséretnek kell elhangzania a kellemes vendéglátásért (za przyjemny wieczór), a finom ételért (za pyszne jedzenie) stb. Miután megbeszéltük a következő találkát az elköszönés több formája következhet (Cześć! – Szia! / Do widzienia! – Viszontlátásra! / Na razie! – Egyelőre!) Lengyelország katolikus ország, így jobb nem viccelődni a pápával, továbbá II. János Pál pápa emlékét is hatalmas tisztelet övezi. Az utcán sok papot és nővért lehet látni, és az ember egészen szokatlan helyeken beleszaladhat egy-egy katolikus jelképbe.

6

Pápás csomagolópapír
(fotó: Linka)

Főleg a vidéki fiatalokra jellemző, hogy korán házasodnak és vállalnak gyerekeket, bár ez a tendencia a nagyvárosokban eltérő. A Krajowy Ośrodek Duszpasterstwa Rodzin (magyarul Nemzeti Lelkipásztori Családi Központ) egy kampányt indított, amelyben óriásplakátokon hirdetik több lengyel városban, köztük Krakkóban is: “Az élettársi kapcsolat bűn – ne paráználkodj!”. A kampány még csak most kezdődik, de máris éles vitákat vált ki még a magukat katolikusoknak vallók között is.

7

„Konkubinat to grzech”
(forrás:www.pch24.pl)

Az országban nagy számban található alkoholbolt, sok közülük 24 órás nyitva tartással üzemel. A túlzott alkoholfogyasztás társadalmi probléma, ezért is vezették be 2001-ben azt a törvényt amely megtiltja a közterületen – kivéve pár magánkézben lévő parkot – és a tömegközlekedési eszközökön az alkoholfogyasztást. Akit a rendőrség, vagy a straz miejska (magyarul városrendész) – elkap, az borsos büntetésre számíthat.

A magyar-lengyel mivoltomból adódóan és amiatt hogy már lassan két éve élek Krakkóban, úgy érzem, mára hozzászoktam a kulturális különbségekhez és sikeresen integrálódtam. Kíváncsi voltam, miben látják a különbséget az itt élő magyarok. A kérdésem az volt feléjük: mi érte őket a legnagyobb meglepetésként a Lengyelországba költözés után?

A Krakkói Magyarok Facebook csoport bejegyzéseiből válogattam, azokat az ő belejegyezésükkel teljes nevek nélkül közlöm.

A.: A lengyel kávé! A kawa po turecku merénylet a kávé és az emberiség ellen. Az olasz barátaim osztják a véleményem, a lengyeleknek meg illendőségből nem mondom!

Zs.: Hát ha arra gondolsz, hogy beledobják az őrölt kávét a forró vízbe, mint nálunk a neszkávét, az engem is sokkolt, pedig én nem kávézom…

T.: Hm, érdekes ez a kávé dolog, szerintem nagyon keményen lokál függő, nem tartanám annyira lengyel sajátosságnak, de hát mindenkinek más a tapasztalata.

Z.: A szegfűbors és a kapor ipari mennyiségű használata.

Á.: Kovászos uborka leves. És én egy darabig oviban dolgoztam, ahol a gyerekek egyik bevált étke a főtt rizs joghurttal nyakon öntve. És miután ez engem sokkolt, a férjem felvilágosított, hogy ő is sokszor evett ilyet kiskorában. De számomra ehetetlen volt…

R.: Hát nekem komolyan fel kellett deríteni, hogy milyen bolti áru mit takar. Például itt közismert a szalámisajt, vödrös édes sajt (sütihez) s a többi, nekem meg lövésem sem volt, hogy mire számítsak…

S.: A sajtok és húsáruk valóban egészen mások – amit ők kolbásznak hívnak, az nem kolbász, csak egy álmodozó párizsi -, de ez mondjuk természetes, szinte minden népnek mások az ételei…

P.: Káposztás péksüti. Ezenkívül van még gombás, káposztás-gombás, meg spenótos is. Magyarországon pedig lehet kapni lekváros vagy almás lángost és mindkettő nagyon finom!

G.:  Engem az is meglepett, hogy a visszajárót groszyra pontosan vissza szeretik adni (az 1/2/5 groszynak szerintem egyébként sincs létjogosultsága), s ha otthagyom, nem restek jelezni.

K.:  Jah, és említsük meg a tévét, ami még mindig sokkoló. A filmek nem szinkronizáltak, hanem az a monoton unott hang megy alatta. Babakocsit toló férfiak nagy száma. Meg a csajok férjhez menési plusz gyerekszülési kényszere… És a tömegközlekedésből ne felejtsük ki az iránytaxikat (marshrutka)!

 S.: A közlekedési morál. És a villamosmegállók (többsége), amikor minimum egy pofátlan taxis mellett eloldalazva lehet csak följutni a szerelvényre vagy a járdára.

G.: A közlekedésben, ami itt szerintem “kevésbé jellemző” az ún. ráutaló magatartás bármely fél részéről… Szűz szemnek úgy tűnhet, hogy az átlagember nem hogy nem ismeri a közlekedési szabályokat, de nem is érdekli őket…

Cs.: Azért a jegyvétel a tömegközin se semmi. Felszáll a hajléktalan és nyomja be a zsetont a jegykiadó automatába… Pesten meg öltöny-nyakkendőben lógunk a BKV-n (tudom a nem-pestiek sokkal fegyelmezettebbek).

G.: A sorban állás szeretete is furcsa volt nekem, de ma már megértettem, hogy ez is egy program errefelé…

A.: Ha piros a lámpa és az út is teljesen üres, a gyalogosok megvárják hogy zöldre váltson. Mindegy, hogy tíz perce egy autó se jött és az utcán sincs senki, ő megvárja hogy váltson. Én jó magyar szokás szerint csak átmegyek!

G.: Engem a térközszabályozás (proxemika) “másként értelmezése” lepett meg leginkább… Sorban, tömegközlekedés során az utca embere szívesen betéved más személyes zónájába, anélkül, hogy ezt észrevenné vagy az érdeklődés legkisebb jelét mutatná. HUN-on is megeshet, de amint bármelyik fél ezt észreveszi, ott azonnal “leesik”, hogy miért is személyes az a zóna…

R.: Közelség: itt gyakran a bizalmas beszélgetés egyik jele, amikor attól függetlenül, hogy hányan vannak körülöttünk, hozzám hajol, és úgy mond valamit. Az általános tömeg-távolság viszont lehet, hogy nagyvárosi kényszer dolog.

P.: Ezt meg kell figyelnem, eddig még nem tűnt fel. Ami viszont itt sokkal jobb szerintem, az az, hogy később tegeződnek az emberek. Magyarországon kifejezetten zavar, amikor a körmét festő hidrogénezett hajú trafikos letegez.

G.: Szintén feltűnő volt, hogy rengeteg a templom illetve a templomba járó, illetve az apteka (patika) – ami mintha ellentétes “logikát” takarna… ha valaki a Mindenhatóban hisz, akkor oda az apteka talán felesleges plusz…

K.: Nah, de a másnaposságon még a Mindenható se segít.. .csak az apteka.. ..imádkozni hiába mennek.

Z.: Ha már itt tartunk, akkor az alkohol boltok mennyiségéről se feledkezzünk meg…

K.: Meg az alkoholisták számáról sem.

(Fotő: Linka)

(Fotő: Linka)

P.: Nálam a következők vannak: rózsalekvárral töltött fánk (nagymamámnak volt ilyen illatú kölnije a 80-as években), aszalt gyümölcsös karácsonyi kompót íze, az éttermek 90 százalékában használt vékony selyempapír, mint szalvéta, amit ráadásul nem hajtogatnak egyesével össze, hanem csak szétterítenek, úgy, hogy amikor egyet kiveszel, akkor biztos, hogy az összes többi is vele együtt jön ki. Furcsa dolog még, hogy uszodában a törölközőt és a papucsot az uszodatér bejáratánál kell hagyni, hogy utána csúszkálhassál a vizes csempén. Hurkát sem rizzsel töltik. Már említették, de a narrátoros filmek is ilyenek, a 80-as évek VHS korszakát idézik.

K.: Több ötletem is van, de most egyet osztanék itt meg. Az ominózus kérdés, ami Krakkóban velem általában előfordul, és mindig sokkol, mert olyan helyeken is felbukkan, ahol azért elvárható lenne, hogy rendelkeznek apróval: “ma Pani drobny?” Nem tudom, de úgy tűnik, mintha mindenki az apróra utazna (különösen Krakkóban)….

Ráadásul a reptéren is előfordult, hogy szegény külföldiek nem tudtak jegyet venni az MPK buszra, mert még az automata sem volt képes visszaadni 20 zlotyból, ja, és persze legalább 15-20 percbe került, míg akadt egy földi halandó, aki végre fel tudta váltani….

A legkevésbé szimpatikus dolog a “nincs apróm visszaadni” sztoriban számomra az, hogy ha pl. étteremben a pincér nem tud visszaadni (ilyen is megesett velem), akkor miért kell a vevőnek (jelen esetben nekem) elmenni, felváltani, mondjuk a szemben levő boltba, a pénzt, és még visszafáradni, hogy fizethessen. ahelyett, hogy ugye a pincér oldaná ezt meg….

L.: Azt hiszem, én már túl sok ideje élek itt, de amire emlékszem és furcsa volt:

- uborkaleves (ami egyébként az egyik kedvenc)

- selyempapír-szalvéta (több mint 10 éves itt tartózkodás után is az őrületbe tud kergetni)

- ünnepek – karácsonykor a szülőkhöz mennek vissza a gyerekek, családostul, nem fordítva (értsd odahaza nálunk mindig hozzánk gyűjtöttük be a nagyszülőket), a húsvét itt majdnem, hogy nagyobb ünnep mint a karácsony.

- narrátoros filmek (máig képtelen vagyok őket megnézni)

- a személyes tér szerintem emberfüggő, bár való igaz, hogy sokan – idegenek – nekimennek a másiknak, és még egy bocsánat sem hangzik el

- vezetéskultúra: katasztrófa. Verseny az úton, még a városban is, állandó rivalizáció.

- tegeződés, magázódás: valóban kevésbé hajlamosak a tegeződésre, viszont nagyon jellemző a keresztnév és úr/asszony használata (Panie Lukaszu, Pani Aniu) és a magázódás – pl. üzleti partnerek között.

- vasárnapi családi program a templomba járás, vasárnap nem szabad dolgozni: pl. anyósomnak mondtuk, megyünk vasárnap, segítünk fát metszeni a kertben, a válasza: ki van csukva hogy vasárnap dolgozzunk (meg az sem számít, hogy ez nekem pl. kikapcsolódás).

– tüsszentés után a tüsszentő fél bocsánatot kér

G.: A “selyempapír” szalvétát mi is használjuk Magyarországon, csak éppen olaj felitatására…

Zs.: Egyetértek, ez a vasárnap nem dolgozunk engem is az őrületbe kerget, hiszen kertészkedni is munkának számít, ha viszont a vasárnap kilőve, egy rendes munkahét után marad a szombatod, hogy a kertben dolgozz… Még az avarégetés is munkának számít, hát mit szól a szomszéd, ha meglátja a füstöt…. (na itt kiborúlt az én kis bilim, és akkor is elégettem azt a rohadt gazt :D )

Swieta niedziela(Forrás: http://aatlanika.blox.pl/html/1310721,262146,169.html?3)

Swieta niedziela
(Forrás: http://aatlanika.blox.pl/html/1310721,262146,169.html?3)

Néhány kutató szerint a kulturális sokk pozitív hatásokkal is jár. L. Robert Kohls nagyon jól összefoglalja ezt:

“Minden kultúra egy túlélési mechanizmus, amely nem pusztán azt tanítja tagjainak, hogy az ő módszereik, szokásaik és megoldási mechanizmusaik a helyesek, hanem azt is, hogy azok magasabb szintűek, azaz a legjobbak. Egy másik kultúrával történő mélységbeli, lényegi összetalálkozás során arra eszmélünk rá, hogy másfajta módszerek is vannak, amelyek se nem helytelenek se nem rosszabbak. A kultúrsokk egy olyan leckére tanít meg bennünket, amit semmilyen más módon sem tudnánk megtanulni. Arra, hogy semmilyen kultúra nincs birtokában az egyetlen helyes megoldásnak, a legjobb megoldásnak, vagy éppen az egyetemesen jó megoldásnak. Az utóbbiban való hit egyfajta börtön, amelyből a kultúrsokk élménye, akármilyen fájdalmas legyen is, ki tud bennünket szabadítani.”

Egy érdekes oktatóvideót is találtam a témában, igaz angolul van, de ha valaki nem beszéli a nyelvet, annak is érthető lesz, hisz az illusztrációk önmagukért beszélnek:

A kultúrsokk hatásait csökkentheted szorgos nyelvtanulással, ha emellett az új kultúrából származó barátokat szerzel, akkor nagyon sok kellemetlenségtől megkímélheted magad. Tanulmányozd a kultúrát, utazz el az országon belül minél több érdekes helyre és készíts fotóalbumot/feljegyzéseket! Légy nyitott, próbálj ki új dolgokat! Varázsold élménnyé a kint létet!

Mennyire vagy lengyel? – QUIZ

1. A közelmúltban töltöttél-e el több mint 3 órát az asztalnál ülve evéssel és ivással?

igen – 3 pont

nem – 0 pont

2. Szereted a Prince Polo vagy a Princessa nápolyi szeleteket?

igen – 3 pont

nem – 0 pont

(forrás:allegro.pl)

(forrás:allegro.pl)

3. Vásároltál valaha sampont, vagy fogkrémet kioszknál?

igen – 2 pont

nem – 0 pont

4. Határozott nézeteket vallasz arról, hogyan kell elkészíteni a bigos-t?

igen – 3 pont

nem – 0 pont

nem tudod, mi az a bigos – 0 pont

Bigos(forrás:rafalkosik.com)

Bigos
(forrás:rafalkosik.com)

5. Aludtál valaha kihúzható, vagy összerakható ágyon?

igen – 2 pont

nem – 0 pont

6. Vendégül láttál valaha több mint 12 embert 40 m2-nél kisebb helyen?

igen – 2 pont

nem – 0 pont

 7. Utaztál valaha Maluch-al?

igen – 2 pont

nem – 0 pont

Maluch(forrás:1980.blog.pl)

Maluch
(forrás:1980.blog.pl)

Eredmény:

17 pont: Nagyszerű! Lengyelebb, vagy mint a legtöbb lengyel!

16-10 pont: Remek! Nagyon is lengyel lelkületű vagy. Gondolkoztál már a családfakutatáson…?

9-2 pont: Nos, még mindig van remény, hogy integrálódj. Ne add fel a próbálkozást!

0 pont: Sajnálom! Te egy másik bolygóról pottyantál ide.

 

Még több Lengyelországról itt.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!