Kurvák, drogok, Trainspotting – kikötői élet a kultfilm után

Sokáig Leith volt Skócia fő és legforgalmasabb kereskedelmi kikötője. Régi György korabeli viktoriánus épületeit, amelyeket főleg a whisky és a bor tárolására építettek, mostanra irodákká és csinos apartmanokká alakítottak át. Ahogy mondani szokás, sok minden megváltozott Leith-ben a kultikus Trainspotting óta, ami hatalmas löketet adott a skót filmgyártásnak, de Renton (Ewan MacGregor) sötét oldalából még mindig érezhető valami. Ezen a környéken járva észleljük, hogy Edinburgh-nak ez a része örökre Jekyll és Hide világa marad: a parton sorakozó menő borozóktól és divatos éttermektől nem kell messzire menni, hogy az ember hirtelen a Great Junction Street kocsmáiban találja magát. De az már egy teljesen más világ… 

Leith-ben kicsit olyan, mintha sosem sütne a nap… Amikor felmásztam a Calton Hill szikláira, vagy kinyitottam a tetőablakomat és a kikötő felé pillantottam, mindig borús volt az ég és vészjósló felhők tornyosultak a kihaltnak tűnő, régi halraktárak felett. Nem laktam messze Portobello Beach-től, így könnyűszerrel elsétálhattam bármikor a környékre, igyekezve, hogy elkerüljem a kétes kinézetű alakokat, és a sötét, füstös kocsmákat.

Sokat olvastam kiutazásom előtt a városrészről, a Trainspotting „alapdarab” egy filmelméletesnek, és már megfelelően beoltottam magam azzal a kissé naiv és ostoba gondolattal, hogy itt aztán biztosan találkozom 21. századi, modern rosszfiúkkal vagy Stevenson hőseinek reinkarnációival. Hát, mindez igazából elmaradt, mivel egyrészt ilyenek nem mászkáltak arrafelé, amerre egy snug girl –vagyis egy tisztességes lány jár, másrészt ne hatalmas fotós táskával és orrbavágós objektívvel próbáljunk meg elvegyülni az alvilágban, mert enyhén szólva nem fognak bízni bennünk. Edinburgh belvárosában mindenhol Enjoy Leith feliratú táblák lógnak a villanyoszlopokon, és hatalmas plakátokon hirdetik a kikötő látványosságait és a nagy büszkeségüket, a monstrumszerű, bár valóban nagyon impozáns bevásárlóközpontot, az Ocean Terminal-t.

Leith távoli képe a Calton Hill-ről fotózva, a háttérben a Firth of Forth egyik kirándulásra is alkalmas szigete

Ebből is látszik, hogy a skót turistaipar – ahogy azt egyfolytában hajtogatják – mindent megtesz Leith fellendítése érdekében és a part már régen meghaladta a korszakalkotó filmben, az 1996-os Trainspotting-ban bemutatott állapotokat, és nagyon is élénk hellyé változott. Az „ősi mesterséget űzők” sem cirkálnak már fel-alá a koszos, húgyszagú sikátorokat róva szétmaszatolt vörös rúzzsal és kócos, lenőtt hidrogénszőke hajukkal, hiszen itt már minden a lehető legnagyobb rendben és tisztaságban található. Elvileg. A film képei viszont önkéntelenül is megelevenednek az ember előtt, amint elhalad a törött ablakú házak és a belváros csillogóan haragoszöld parkjaihoz képest teljesen gyér közterek mellett. Egy különös szubkultúrába csöppenünk. A szürrealista szatírát a hagyományos brit „szociális realizmussal” ötvöző film egyaránt szól a drog illuzórikus szabadsága és a nyárspolgári ostobaság erkölcsös világa ellen. A brit szubkultúrának ez a szuggesztív rajzolata, brutális valóságábrázolása meghökkentette a világot.

A Trainspotting (a nehezen lefordítható cím arra utal, amikor a kábítószeres öntudatlanságban vergődő fiatal elképzelt vonatok útját követi a tapétáján) sokak szerint a szintén filmtörténeti mérföldkőnek számító, 1971-es Mechanikus narancs modernebb változata. A film világszerte fiatalok kedvencévé vált, fellendítve ezzel az addig igencsak mélyen az éterben tengődő skót filmipart. A főszereplő, Ewan McGregor és a többiek, Johnny Lee Miller, Kevin McKidd és persze a rendező, a mára már világhírű Danny Boyle (többek között a Gettó milliomos és a 127 óra rendezője) a legnagyobb filmsztárok listájára kerültek, és beléptek nemcsak az európai de az álomgyári filmtörténet fősodrába is. Az erősen túlzó kulcsmondat pedig évekre meghatározó leírásává vált az edinburgh-iaknak:

“Pocsék dolog skótnak lenni! Az alja, a legalja vagyunk. A nagyvilág söpredéke. A legnyomorultabb, legszánalmasabb, legszemetebb emberfajta, ami a civilizációból született. Valaki utálja az angolokat, én nem. Csak tróger népség. És mi ennek a tróger népségnek a gyarmata vagyunk. Még rendes gyarmatosítókat sem találtunk magunknak! Roskatag tetvek uralkodnak rajtunk. Szerintem ez elég szar helyzet, Tommy! És a világ minden friss levegője sem változtat ezen!”

A skót kultuszfilm plakátja

Mindenesetre a kikötő időszámítását a film alapján mérik. A Trainspotting előtt és után… Ambivalens érzései támadnak az embernek, miközben a kihaltnak tűnő utcákat rója és a sötét zsalugáterek résein át meg-megpillantja a kiszűrődő fényt és hallja a gyerekek nevetését. Portobello Beach-en – az Edinburgh-i tengerparton – sétálva érezhető kettősség, a tökéletesen tiszta partszakasz a sziklákat nyaldosó habok, a naplementében zuhanórepülésbe kezdő sirályok adta kép csodás látványa megkérdőjeleződik, mikor hátra tekintek a partra néző, lehangoló városrészre. Mint egy apokaliptikus film részletei egy atomtámadás után, mikor már szinte minden ember eltűnt a Föld színéről…

A cikk a következő oldalon folytatódik!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!