Phantom Voyage – Egy magyar festő Dubaiban

Amikor elkezdtem írni Dubairól, azt ígértem, hogy a város egy olyan arcát fogom megmutatni, ami otthon kevésbé ismert. Számomra ilyen az is, hogy egy kortárs festőnek több lehetősége adódik itt, mint mondjuk Európa valamelyik művészeti központjában vagy éppen a hazájában, Magyarországon. Fiatal, tehetséges, energikus, tele meglepetésekkel. Ismerjétek meg Huszár Teréz Szilviát, aki a barátoknak Teca, a külföldieknek meg Szilvia.

Képzeljetek el, egy ízig-vérig XXI. századi nőt, aki két lábbal áll a földön, aki a szabadidejében (nincs túl sok neki) szívesen golfozik, sárkány hajózik, kutyázik, aki olykor kicsit kételkedik önmagában (egyre kevesebbszer), akinek arra volt szüksége, hogy elhiggye, tényleg jó ahhoz, hogy az exférje Dubai egyik legnépszerűbb sétáló utcájára vigye ki a lakásban feltorlódott képeket. Amik aztán gyorsan gazdára is találtak. Azóta sok idő telt el és – bár még mindig meztelennek érzi magát egy kiállítás megnyitón – már büszkén áll a képei mellé. És órákig képes közöttük ülve mesélni az életéről, a festésről, Dubairól, érzésekről.

(Fotó: Huszár Teréz Szilvia)

(Fotó: Huszár Teréz Szilvia)

 

Tressel-Ivicsics Gabriella: A honlapodon azt olvastam, hogy már nagyon fiatalon megmutatkozott a tehetséged. Az egyértelmű volt, hogy  festő leszel?

Huszár Teréz Szilvia: 6 éves koromtól igen.  Ha akkor megkérdeztek, hogy mi leszek, mindig azt feleltem: festő. Amikor anyukám megunta, hogy mindet összepingálok, akkor elvitt Tatabányán egy idős művészhez, hogy kezdjen velem valamit. Először nem akart vállalni, mert csak felnőtteket tanított, de végül beadta a derekát, így 11 éves koromban elkezdtem tanulni a szakmát.

T.-I. Gabriella: Ezek után az ember azt gondolná, hogy egyenes az út Firenzébe vagy Párizsba. Hogy került a képbe Dubai?

H.-T. Szilvia: 8 évvel ezelőtt a férjem munkája miatt költöztünk ide. Itt volt lehetőség, mivel viszonylag kevés európai művész van, a helyiek pedig más stílust képviselnek. És itt van fizetőképes kereslet is, így most itt alkotok.

T.-I. Gabriella: Nem lenne könnyebb Európában vagy Magyarországon érvényesülni?

H.-T. Szilvia: Magyarországon kevés, ha tehetséges vagy. A galériák, kiállító termek csak akkor foglalkoznak veled, ha van művészeti diplomád – nekem nincs. Európában, pedig sokan vannak. Sok a tehetség, nehéz kitűnni, plusz Európában csak egy nagyon szűk réteg az aki a modern művészetre áldoz.

T.-I. Gabriella: Tanultál Walesben és hívtak az USA-ba is. A magyar piac érdekében nem érte volna meg megszerezni azt a diplomát?

H.-T. Szilvia: Nekem a Képzőművészeti volt az álmom. Az amerikai iskolát azért mondtam le, mert a Képzőművészetire akartam bekerülni, ahonnan a felvételi első körében elutasítottak. Abban az évben 200 jelentkezőből 17 embert vettek fel, mind olyat, aki végigjárta a – szükséges – megelőző iskolákat.

T.-I. Gabriella: Csalódás volt?

H.-T. Szilvia: Hatalmas. Akkor 2 évig nem is festettem.

T.-I. Gabriella: Azóta szerencsére újra festesz és Dubaiban szép sikereket érsz el. Több önálló kiállításod is volt már és a képeid is kelendőek. Ezek után, ha hívnának Magyarországra…

H.-T. Szilvia: Örömmel mennék. Szeretem Magyarországot, Budapestet. Még a pályám elején volt néhány kisebb, sikeres kiállításom otthon is, ahol jól fogytak a képek. Ami azért azt mutatja, hogy lenne igény arra amit csinálok.

(Fotó: Huszár Teréz Szilvia)

(Fotó: Huszár Teréz Szilvia)

T.-I. Gabriella: Mitől sikeres egy kiállítás?

H.-T. Szilvia: Attól, hogy sok képet megvesznek.

T.-I. Gabriella: Magyarországon el lehetne adni a képeidet úgy, hogy megélj belőle?

H.-T. Szilvia: Olyan mennyiségben és nagyságrendben, mint Dubaiban nem. Otthon egy képet 20-50 000 Ft-ért lehetne eladni. Ebből csak az anyagköltség kb. 20 000 Ft és akkor még nem beszéltünk a beletett munkáról, ami 1-1 nagyobb képnél 2-3 nap is lehet.

T.-I. Gabriella: Mitől függ egy festmény ára, értéke?

H.-T. Szilvia: Aki eladásra fest, az általában egy becsüssel felméreti a munkája, a neve értékét. Itt nagyon sok dolgot vesznek figyelembe. Például magát az országot, a gazdasági helyzetet, a GDP-t, a festő technikáját, a felhasznált anyagokat, stb. Ezek alapján kijön egy “tól-ig” összeg, amiért biztosan eladható egy kép. Persze figyelmen kívül lehet ezt hagyni, és kiírni akkora összegre a képet, ami nekem tetszik és még meg is vehetik, de ezzel átverem a vevőt, mert nem értékében veszi meg a képet.

T.-I. Gabriella: Kik a vásárlóid?

H.-T. Szilvia: Ebből a szempontból Dubai kifejezetten szerencsés hely, mivel nagyon sokféle náció él itt és sok turista is vásárolt már tőlem. Ausztráliától Olaszországig, rengeteg helyről volt már vevőm. És van néhány műgyűjtő is, akiknek már 5-10-20 képük van tőlem. Ők elsőként értesülnek az új képekről, amire elővásárlási joguk is van.

T.-I. Gabriella: Ha valaki szeretne venni egy Huszár képet vagy egy kiállításra kérne képet, hova fordulhat?

H.-T. Szilvia: Nem csak festő, de menedzser, üzletasszony is vagyok. Ez a munka a kevésbé élvezetes számomra, mivel rengeteg időt vesz el a szervezés, a tárgyalások, stb. Dubaiban az art ügynökök nagyon kapzsik. Általában igen magas fix összegért szeretnek dolgozni, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak. Egy festőnek akkor van bevétele, ha eladja a képeit (így akkor tud fizetni is, ezért általánosabb a jutalékos fizetés), ami elég kiszámíthatatlan. A tavalyi év például nem sikerült túl jól (kb. 20 kép ment el), ezért idén jobban jelen kell lenni, még ha ez több olyan munkát jelent is, ami időt vesz el a festéstől és kevésbé élvezhető számomra.

T.-I. Gabriella: A jelenleg futó kiállításod a Phantom Voyage címet viseli, aminek központi témája az utazás. Hogyan szervezel kiállítást?

H.-T. Szilvia: Van úgy, hogy elkezdek festeni egy kollekciót, amit időközben megunok és később, mondjuk egy kiállítás miatt, újra előveszem. Így előkerülnek a régebbi képek is, és készülnek újak is. És van olyan is, amikor teljesen új témát keresek és ahhoz készítek egy kollekciót. Ilyen lesz  a következő, a Phantom Hero.

(Fotó: Huszár Teréz Szilvia)

(Fotó: Huszár Teréz Szilvia)

T.-I. Gabriella: Azt mondtad Magyarországon nem nagyon tudnál megélni a festésből. Dubaiban elég az, ha eladsz évente 70-80 darab képet vagy szükséges valami egyéb bevétel is? Azaz főállású festő vagy?

H.-T. Szilvia: Igen, az vagyok. Nincs úgymond tisztességes munkám (bár van tisztességes végzettségem), viszont vannak olyan megkereséseim, amivel pótolható, illetve kicsit kiegyensúlyozható a bevételi oldal. Ilyen volt pár éve az egyik helyi kórház dekorációja, illetve most is tárgyalás alatt van egy hasonló felkérés. Ezek nem csak anyagilag, de marketing szempontból is jó és szükséges munkák.

T.-I. Gabriella: Festőként vagy festőművészként aposztrofálod magad?

H.-T. Szilvia: Festőként. Ahhoz, hogy művészként tartsanak számon be kellene állni egy irányzat mögé. Én meg nem akarok, mert azzal nagyon sok lehetőségtől megfosztanám magamat. Így azt festek, amit akarok, amihez kedvem van.

T.-I. Gabriella: Olykor saját örömödre egy Millenium Falcont.

H.-T. Szilvia: Akár azt is. Ami akkora siker lett, hogy lassan sorozatgyártásra kell átállni. Jelenleg 8 darab megrendelésem van arra a képre.

T.-I. Gabriella: Egy ilyen képet hogyan festesz meg? Előtted van a kép és “másolod” vagy a képzeletedet használod?

H.-T. Szilvia: Ha másolatot készítek mindig van előttem, mellettem egy kép a laptopon, lehetőleg nagy felbontásban, és onnan dolgozom, ügyelve a legapróbb részletekre is. Ami miatt – ha jól sikerül – gyakran megkapom, hogy nem is én festettem a képet, csak a vászonra nyomtattam és utána kifestem. Abszurd!

T.-I. Gabriella: Nagyon sokféle téma jelenik meg a képeiden. Ahogy mondtad nincs egyetlen irányzat sem, amit követnél. Mi az a stílusjegy, amitől egy kép “Huszáros” lesz?

H.-T. Szilvia: Nagyon szeretem a fekete-fehér képeket, amiben csak egy kis részlet színes.

T.-I. Gabriella: Dubaiban az iszlám az élet sok területén jelen van. Jelent ez számodra bármiféle korlátot?

H.-T. Szilvia: A pályám korai szakaszában festettem aktokat, ma már nem jellemző rám. Viszont szívesen festek táncosokat, akiknek a testéből olykor többet mutatok. Ezekkel a képekkel már vigyázni kell egy kiállítás esetében. Egy-egy felcsusszanó szoknya már nem biztos, hogy belefér.

T.-I. Gabriella: Mik a terveid, céljaid? Mit szeretnél elérni? Egy kiállítás a Louvre-ban?

H.-T. Szilvia: Ahhoz meg kellene halnom (nevet). Igazából, elismerésre vágyom. Nagyon jól esett, hogy a most futó kiállításomat az egyik helyi újság a Top 5-be sorolta, illetve egy másik újság, pedig nagyon elismerően írt rólam. Jó lenne valami nyomot hagyni magam után!

 

(Fotó: Huszár Teréz Szilvia)

(Fotó: Huszár Teréz Szilvia)

Teca kiállítása  – a Phantom Voyage – április végéig látogatható a Four Point by Shereaton galériájában. És a tervek szerint további kiállítások várhatóak ebben az évben. Akinek nincs lehetősége személyesen megnézni a képeket, az szemezgethet Teca honlapján vagy az Instagramon is.

Ha tetszett a cikk, nézd meg Gabriella saját blogát is: itt!

(Még több cikk Gabriellától itt: Tressel-Ivicsics Gabriella)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!