Puskin Kisinyovban

Hogy mi köze az orosz irodalom egyik legnagyobb klasszikusának a moldáv fővároshoz? Rövid életéből több, mint három évet Kisinyovban volt kénytelen eltölteni. Januárban múlt 175 éve, hogy Puskin egy párbajban életét vesztette. Ha nem is nagyon kerek évforduló, ahhoz mindenképp elegendő, hogy megemlékezzünk a róla.

Kisinyov első ránézésre meglehetősen unalmas helynek tűnhet. A városképet a szovjet idők panelprogramjai által megálmodott 10-15 sokszor 20 emeletes lakótömbök uralják. Ugyanakkor már egy futó látogatás során feltűnik a sok zöld. Kisinyov Európa legzöldebb fővárosa. Itt van a legtöbb park, itt a legnagyobb az egy lakosra jutó zöldterület nagysága. A parkokat tavak teszik változatossá, ennek köszönhetően egész komoly városi ökoszisztéma alakult ki, esetenként különleges növény- és állatfajokkal.

Aztán ha valaki egy picit megpróbál elveszni a belváros utcái között, a természeti szépségeken túl, találkozhat néhány különleges épülettel is. Van itt XIX. századi víztoronytól, óhitű templomon át, közép-ázsiai stílusú múzeumig bezárólag nagyon sok minden. Ezeknek mind külön-külön is izgalmas a története. De vajon mi maradt Puskin Kisinyovából?

Puskin 1799-ben született Moszkvában, majd a Pétervár melletti Carszkoje Szelóban tanult. Korán elkezdett verseket írni, méghozzá az akkori önkényuralmi rendszert erősen bírálva. Emiatt hamarosan száműzték az ország centrumterületeiről. Oroszország akkoriban éppen győzelemre állt a több évszázada zajló Fekete-tenger vidéki orosz-török rivalizálásban, egyre másra kebelezte be a korábban török érdekeltségű területeket: a Kaukázust, a mai Dél-Ukrajnát, a Krímet. Besszarábia 1812-ben, a Bukaresti-béke során került a cár kezére. A frissen megszerzett, Pétervárról nézve világvégi hely ideális volt a rebellis forradalmárok, dekabristák, és más, kétes elemek süllyesztőjének.

1820. május 6.-án hagyta el Pétervárt, hogy Jekatyerinoszlávban (a mai ukrán Dnyepropetrovszk), Inzov tábornok alatt szolgáljon. Népszerűsége miatt szibériai rabságra nem merték deportálni (állítólag a cár később ezt megbánta, mármint, hogy nem Szibériába száműzte…).  A helyzet fintora, hogy I. Sándor vele küldte el a kinevezést, miszerint Inzovot előlépteti Besszarábia kormányzójává. A költő a tábornokkal jól kijött, így alkalma nyílt a száműzetés megkezdése előtt egy másik magas rangú katonatisztet elkísérni a Kaukázusba. E kitérőt követően, 1820 augusztusában érkezett meg a Krím-félszigetre, ahol ellátogatott többek között Bahcsiszerájba is. Rövid ott-tartózkodás után folytatta útját Kisinyov felé.

Néprajzi Múzeum

Először Inzovnál, a frissen kinevezett kormányzónál szállásolták el, majd átköltözött végleges otthonába, ahol három évet töltött el. Hivatalos munkája a moldáv törvénykezés, és különféle hivatalos szövegek (melyeket akkoriban franciául vezettek) fordítása oroszra. Ebben a három évben igyekezett jó (vagy legalábbis nem rossz) kapcsolatokat kiépíteni a helyi hatóságokkal. Ennek köszönhetően, többé-kevésbé szabadon mozoghatott, bejárhatta a Beszarábiai-kormányzóság területét. Többször találkozott dekabristákkal, titkos társaságok képviselőivel, rendszerkritikus írásait sem hagyta abba. Néha maga Inzov falazott neki a pétervári hatóságok felé. 1824-ben jött az értesítés: engedélyezik visszatérését Moszkva melletti birtokára. A száműzetés véget ért.

Az a ház, ahol ezekben az években élt, napjainkig fennmaradt, emlékmúzeumnak ad otthont. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy Puskin hajdani lakóházai közül mindössze a kisinyovi, és egy pétervári lakás az, ami ma is áll. Az eredeti épület jelenleg egy későbbi, XIX. század végéről származónak az udvarán található.

Puskin szobra

Az kis házikó ugyanolyan, mint 200 éve, Puskin korának megfelelő korú és stílusú berendezéssel. Aki ellátogat ide, megdöbbenve láthatja, milyen nyomorúságos körülmények között élt, és dolgozott három évig a költő. Az apró ablakokon alig szűrődött be fény, az egész épületre mindössze egy, nyomorúságos kis kályha jutott.

Puskin

A tulajdonképpeni múzeum a mellette álló, nagyobb házban lett berendezve. Itt besszarábiai életével kapcsolatos dokumentumokat állítottak ki. Egy idős, csak oroszul beszélő bácsi az idegenvezető, ami elsőre talán furcsának tűnhet, hogy a (Bukarest után) második legnépesebb román (vagy ahogyan ők mondják moldáv) ajkú városban, ami ráadásul Moldova fővárosa, nem lehet moldáv, hanem csak orosz nyelvű idegenvezetést kérni. Persze ez mégiscsak a Puskin-múzeum, a helyiek úgyis értenek oroszul, a külföldiek meg 90%-ban oroszok.

A bácsi aztán lelkesen magyaráz, mesél, mintha maga is vagy 200 éves volna, és személyesen ismerné a költőt, a rendőrfőnököt, a helyi arisztokráciát, a kormányzót, tán még a cár titkosrendőreit is. Kis történetek, intrikák, anekdoták, életrajzi érdekességek. Megtekinthetjük azt a cári „ukázt” (rendeletet), amelyben Őfelsége, I. Sándor személyesen jár el Puskin száműzetésével kapcsolatban. Láthatjuk könyveit, jegyzeteit, verseinek kéziratait, olvasószemüvegét, és még megannyi érdekességet.

Kisinyovban mintegy száz verset írt. Hosszabb munkái közül, kaukázusi élményeiből itt született meg a Kaukázusi fogoly, krími emlékeit dolgozta fel a Bahcsiszeráji szökőkútban, a besszarábiai cigányság életét a Cigányokban, sőt, itt kezdte el írni az Anyegint. Számomra talán az egyik legmeglepőbb volt, hogy nemcsak írt, de rajzolt, festett is. A múzeum több Puskin grafikát őriz. Lerajzolta Tatjánát, Olgát, Lenszkijt, úgy, ahogyan ő azt elképzelte. A kisinyovi színház kosztümtervezője pedig, ha egy Puskin-darabot szeretnének színre vinni, csak átsétál ide, és az eredeti puskini elképzelések alapján készítteti el a ruhákat.

Nem messze a múzeumtól áll Kisinyov legrégibb temploma, a Mazarkiev templom. Ez a környék a város legősibb része. Elkerülték a későbbi nagy városrendezések, nincsenek széles proszpektek (sugárutak), csak kicsi, girbegurba sikátorok. A templom érdekessége, hogy óhitűek használják. Ők a XVIII. századi vallásreform előtti, középkori orosz egyházi szokások szerint végzik liturgiájukat. Mint „eretnekek”, szintén a világvégi Besszarábiába lettek száműzve. Moldovában, távol a cári birodalom központjaitól viszonylag sok óhitű közösség maradt fent, vidéken több, óhitűek által lakott falu található.

Mazarkiev templom

Ha a csendes sikátorokból visszatérünk a Ştefan cel Mare sugárút lüktető forgatagába, a névadó fejedelem szobra mögött egy parkot találunk. A parkban több jeles moldáv író, tudós, fejedelem között áll Puskin mellszobra is. Kisinyov lakói közadakozásból készíttették, emlékezve városuk – igaz, kényszerűségből idekerült – vendégére. 1885-ben avatták, ezzel az egyik legkorábbi Puskin emlékmű. Érdekessége, hogy ugyanaz a művész készítette, mint a moszkvai Puskin szobrot, az öntőforma pedig annak fejrészének öntőformája lett. A kész művet a szobrász (Opekusin) személyesen maga hozta vonattal Moszkvából Kisinyovba.

Nemzeti Színház

Régebben Puskin nevét viselte a Moldáv Nemzeti Színház, de a rendszerváltást követően az egyre növekvő román-orientáció hatására Eminescura módosították. Ha a név változik is, a nagyvárosi forgalom közepén álló színházban azonban még ma is előszeretettel játsszák Puskin műveit.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!