Segítség! Virágba borultunk!

Mi lenne, ha szálanként szőnénk egy szőnyeget? Mondjuk virágszálanként? Meddig tartana? Maga a szőnyeg, meg persze a kreálása is?

Egy korábbi cikkben azt ígértem, hogy apránként bebizonyítom: Belgium sokkal színesebb, mint azt első látásra hinnénk. Mi sem támaszthatja ezt jobban alá, mint az a többszázezer szál begónia (és néhány ezer dália), amiből a kétévente megrendezésre kerülő, 1800 négyzetméteres virágszőnyeget idén alkották. Joggal gondolhatjuk, hogy minimum egy méretes nappali kell hozzá, meg pár száz segítő kéz és néhány nap munka.

(fotó: Besenyei Kriszti)

(fotó: Besenyei Kriszti)

Majdnem. A királyi virágözönhöz ugyan idén sem volt szükség a palota báltermére, sőt, még a királyi hadseregre sem: a 75 méter hosszú és 25 méter széles szőnyeg ugyanis röpke 4 óra alatt elkészült a 120 önkéntes és lelkes kertész áldozatos munkájának (és dolgos kezeinek) köszönhetően. A világhírű látványosság alkotófolyamatát és eredményét négy napon keresztül csodálhatták múlt csütörtöktől a tömött buszokkal érkező turisták és a helyi lakosok is Brüsszel főterén, a nem kevésbé hírneves Grand Place-on.

Miért begónia?

Azért mert Belgiumban egyet biztosan nem könnyű: megtervezni: az időjárást. Ír társához hasonlatosan, itt sem ritka a négy évszak – pár nap (óra!) leforgása alatt. A világhírű flamand begónia állítólag strapabíró: éppúgy ellenáll a zivatarnak, mint a kitartó napsütésnek. Ebből talán az előbbi jelent tényleges fenyegetést – bár az idei nyáron nem csak elvétve került rám szandál és rövidnadrág, szóval panasznak nincs helye.

(fotó: Besenyei Kriszti)

(fotó: Besenyei Kriszti)

Ahogy hézagnak sem a virágok között – különben elfújná őket a szél. Az meg különös pazarlásnak bizonyulna, tudván, hogy közel 300 szál szorong egy négyzetméteren. Bár a „növényvédők” nem tudom, mit szólnak a félmillió szépséges virág öncélú lemészárlásához. Nem emberi. Az viszont biztos, hogy a különleges színkavalkádot biztosító, speciális zenei összeállítással és éjszaka fényjátékkal is kísért begóniaszőnyeg nem az áldozataival kelti fel a világsajtó figyelmét. A gondolatban egy évig formálódó kompozíció persze reklámnak sem utolsó, hiszen évente 30 millió begónia hagyja el az országot Európa egyéb állomásai, illetve az Új Világ vagy Japán felé hajózva.

Nem rossz üzlet!

Főleg, ha belegondolunk, hogy az első brüsszeli alkotás 43 éve látta meg a napvilágot (vagy az éppen akkor tornyosuló esőfelhőket) E. Stautemas tájépítész kísérletező kedvének köszönhetően. A „fiatalembert” szerencsére nem tántorította el a szeszélyes időjárás a kertészkedéstől: az ötvenes években több kisebb szőnyegen gyakorolt, mielőtt e hatalmas fába (azaz virágba!) vágta az ásóját! Hinnénk vagy nem, valóban promóciós céllal: így kívánta értékesíteni hőn szeretett virágait.

(fotó: Besenyei Kriszti)

(fotó: Besenyei Kriszti)

Rövid időn belül már nem csupán országszerte kínálta portékáját, de Európa számos fővárosa után még Buenos Aires-be, Indiába és Ohioba is jutott ebből a természeti-emberi csodából. Sőt, Gentben kétszer ekkorára is futotta 20 évvel ezelőtt!

Addigra már társa is akadt Mark Schautteet személyében, aki mentorának 1998-ban bekövetkezett halála után egyedül vitte tovább a begóniaboltot és az óriás-szőnyegtervezést.

Ha már szőnyeg: „Hódoljunk a törököknek…!”      

- gondolhatták a 19. kiadás kiötlői. És noha gyermekcipőben jár még a török-marokkói bevándorlás a 150 éves magyarországi török hódoltsághoz képest, kedves gesztus az 50. évfordulóra tiszteletükre virágba borítani a város főterét. (Megjegyzem, az 1998-as szőnyeget is török ékek díszítették.)

(fotó: Besenyei Kriszti)

(fotó: Besenyei Kriszti)

Az anatóliai motívumokat felsorakoztató kompozíciónak bizonyára nem csak a helyi török lakosok örültek, habár több mint kétszázezer él belőlük Belgiumban a hatvanas évek migrációs hulláma óta. 1964-ben kétoldalú megállapodás is legalizálta a török munkások foglalkoztatását a belga gazdaság fellendítése érdekében, és bár a határok válságos időkben bezárultak a rokonok érkezése elől, azóta sikerült több családot újraegyesíteni.

A méretes törökmintás dekorelem látványán még az sem rontott sokat, hogy a teret körülölelő középkori házak részben éppen tatarozás alatt állnak. (Persze ezt minden ismerős megjegyezte a fotók láttán, begóniák ide vagy oda!) Ha nem teljesen belga módra haladnak velük, akkor talán a 2016-os kompozíció élvezeti értékébe és képeibe már nem fognak belerondítani az állványok. Addig is marad a részleges szemhunyás és a Photoshop.

(fotó: Besenyei Kriszti)

(fotó: Besenyei Kriszti)

Az sem elképzelhetetlen, hogy idei török uralmat akkor majd talán kalocsai motívumok váltják, hiszen magyarból is él pár ezer már a belga földön. Miért ne, a kínai (1988), osztrák (1990) francia (1996) és középkori mintázatokkal könnyedén felér a hazai inspiráció is.

Aki 2016-ban mégsem lehet itt, hogy személyesen ellenőrizze a munkálatok előre haladtát, az jó, ha tudja, hogy élő webkamerán is rákukkanthat majd a virágba borult főtérre!

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!