Tíz szeretnivaló dolog Norvégiában

Deák Dorottya előző cikkében a norvégokkal kapcsolatos tévhitekről írt. Ezúttal összegyűjtött tíz szeretnivaló dolgot a skandináv országgal kapcsolatban.

1. Tízórais doboz, a szendvicselválasztó, ebéd, uzsonna, vacsora, alias matpakke az egyetemen. Norvégiában nem ciki műanyag dobozban vinni az ebédet az egyetemre. Ami otthon bujkálással ment csak a Corvinuson, mert kinézték a kezemből a magyarosan tuppervárinak keresztelt edényt, és még a konyhás néni sem engedte, hogy megmelegítsem az ennivalómat a menzán, odáig vezetett, hogy feladtam lassacskán a próbálkozást. Itt konzerv, kisüveg, nagy doboz, kis doboz, műanyag zacskó bárkinél. Legyen menő, nem túl menő, kicsi, nagy teljesen elfogadott, sőt mikróval, sóval, borssal, evőeszközzel megtámogatott. Cukifaktor, hogy itt a szendvics csak azért emeletes, mert nem összeborítva eszik, hanem egy szelet kenyér, egy szelet feltét, elválasztó lap, majd kenyér, vaj, feltét, elválasztó lap bele a végtelenségbe… és az pedig bele a matpakkébe.

2. Mozgássérült WC az erdőben a fő turista- és bicikli utak mentén. Már az is szívet melengető, hogy az erdőre nyílik az ajtóm, de közben 9 percre lakom metróval az egyetemtől és húszra a belvárostól. De a tény hogy mozgássérült  WC van az erdei ösvény mentén, ami mindig tiszta, mindig van benne WC-papír,  – habár kicsit büdös – mindig mosolyt csal az arcomra.

nor3

3. És ugye ez egyből el is vezet a harmadik ponthoz, ami tulajdonképpen a város természetbe ágyazottsága. Elmentem egy új ismerőssel sétálni és kiderült, hogy a Pszichológia Kar mögött (ami körülbelül 7 perc séta a metró túl oldalán a főkampusztól) kezdődik az erdő, egy kis vadvízi patakkal, vadmálna bokrok, rengeteg futó és biciklista. Ekkor jöttem rá, hogy az út a lakásomig vezet, tehát télen akár be is sífuthatok az egyetemre.

4. Az egyetemeken van egy olyan opció, hogy csak felvételizel. Nem jelentkezel szakra, hanem csak egyetemre. És bármit hallgathatsz karokon keresztül, amit csak szeretnél, és amire helyet biztosítanak. Beleleshetsz a nyelvészetbe, matematikába, biológiába, tulajdonképpen bármilyen alapozó kurzusba, felveszel és leadsz tárgyakat, abból vizsgázol, amiből szeretnél, majd döntesz ezek után mit is szeretnél.

Valószínűleg sokkal több lelkesebb és kevesebb szakelhagyó vagy kóbor lélek lenne a rengeteg döntésképtelen, de az egyetemkényszertől és nyomástól feszített fiatal között.

5. OperationDay’sWork. Próbáltam lefordítani magyarra, de mindenhogy rosszul hangzik. Nem úgy, mint maga az elképzelés. Röviden összefoglalva ez egy átfogó globális szolidaritási projekt iskoláknak. A részvevő iskolák diákjai minden évben, a tanítási napjaikból egyet feláldoznak azért, hogy a világon valahol máshol ismeretlen gyermekek oktatásának megvalósításához hozzájáruljanak. Tehát elmennek dolgozni egy napra, amiért pénzt kapnak. Sütit sütnek és eladják az utcán, elmennek a szomszéd asztaloshoz, a boltba, falat festenek, házat takarítanak stb. A pénz, amit ezalatt a nap alatt keresnek, kiválasztott oktatási projektekhez kerül rászoruló országokba, közösségekhez az ODW szervezetén keresztül, de vannak olyan iskolák, akik maguk választják a partnert, akihez a pénz kerül. Az egy napos projektet sok iskolában beágyazzák egy hetes figyelemfelkeltő és ismertető programsorozatba a témával kapcsolatban.

6. Szeretem, hogy a jegy az operában diákáron egy óra munkámba kerül. Olyan mintha otthon 800 forintért mehetnénk el a Nemzetibe vagy az Operába.

Az Osloi Operaház (forrás: Flickr)

Az Osloi Operaház (forrás: Flickr)

7. Hogy futónadrág, sportcipő, lezser póló bőrdzseki kombóban bemenni suliba, elmenni délután edzeni, majd hazamenni teljesen elfogadott. Itt majdnem minden 3. emberen futónadrág és futócipő van a városban is, olyan teljesen normális outfit, mint otthon legmegszokottabb ízléstelenség.

8. Az, hogy nincsen se világvége, se világvége érzés, ha valakin ugyanolyan ruha, kabát, cipő, táska, sapka, vagy esetleg halmozottan egyforma dolgok kombinációja van. Nem minthogyha a legyünk teljesen egyformák zászlaját tűzném most ki az elképzelt mellényemre, de jó, ha fennáll a lehetőség, hogy az ember hátradőljön hébe hóba és elfelejtsen ilyen dolgokon aggodalmaskodni, amikor már belefáradt a stílus dimenziójában zajló egyediség és imázs karbantartásba.

9. Apu-kvóta. 1993 óta törvényesen 10 hét gyerekgondozási szabadság áll az apukák rendelkezésére, amit ha nem használnak ki, akkor huss, volt nincs plusz tíz hét. A rendelkezés sok vitát szít a mai napig a politika színterén, a mellette szóló érvek között van az apa és a gyermek közötti kapcsolat szorosabbra fűzése a kezdetektől, a nemek közötti egyenlőség és a tradicionális férfi szerepek újragondolása. Többet röviden erről angolul itt: http://www.norway.org/aboutnorway/society/welfare/benefits/. Ennek azonban az egyik legszembetűnőbb megjelenése az utcán, a fiatal helyes babakocsis apuka bandák, akik együtt kávéznak, erdőznek, bevásárolnak…

nor1

10. Első és hetedik osztály között, ami 6-13 éves kor közötti gyerekeket jelent a leggyakrabban, Norvégiában nincsen hivatalos osztályozás. A tanárok írásban adnak visszajelzést a diákoknak, de a jegy alapú kategorizálás és csoportosítás messze elkerüli a legfiatalabbakat. Persze ez is komoly politikai viták tárgyát képzi, ami visszagyökerezik olyan alapvető oktatás-szociológiai és oktatáspolitikai kérdésekig, mint hogy mi az oktatás célja az egyén szempontjából vagy a társadalom szempontjából. A teljesítményértékelés ezen megközelítésének helyeszámomra a szeretem és támogatom serpenyőben van.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!