Zene és szöveg Finnországból

Hét egyperces a finn zenérőlNem fogok arról írni, ki hány lemezt adott el és hány éves korában kezdte a pályát. De a híres-hírhedt finn rock-metál kultúrából sem tartalmaz az írás darabokat. Ez egy nagyon is szubjektív, teljességre nem törekvő, mondhatni lányos összeállítás lesz. Hét, a finnek nagy többsége által jól ismert s méltán népszerű szám segítségével igyekszem megosztani veletek hangulatokat, pillanatokat az itt eltöltött majd négy évemből.

1. Testvérem első látogatása Finnországban, három év után

Két és fél órát vezettem odáig. Aztán ott eltelt az idő evéssel, városnézéssel, mikulásozással. Elfáradtunk. Visszafelé csendben ülünk az autóban. A tesóm elalszik az anyósülésen. Fenyőerdők, tanyák, tavak látképei váltogatják egymást. Az úton, ameddig a szemünk ellát, nincs másik autó. Halkan szól a rádió. A tesóm kinyitja a szemét. Együtt hallgatjuk Johannát. Ő a zenét, én a szöveget: oothan tässä vielä huomenna?, vagyis ugye még holnap is itt leszel?

2. Lányok csokitojással

Képzelj el négy lányt, akik összevásárolnak egy kilónyi csokitojást, azt eszik a lazacsaláta és az epres túrótorta után második desszertnek. Aztán a pizsamára tornacipőt és kabátot húznak, autóba pattannak és kocsikáznak a kihalt éjszakai utakon. És együtt énekelnek Annával.

3. Hétköznapok egy sportcentrum gyerekmegőrzőjében

Beszűrődik az edző hangja, ahogy kitartásra buzdítja a többieket. A másik teremből tánczene foszlányait lehet hallani. Tizenkét gyerekből öt hatalmas elánnal veti bele magát a teremfociba. Három a labdatengerben ugrál kiabálva. A többi viszont körülüli az asztalt, rajzolnak, színeznek, mesélnek. Nekem hiányzik még valaki az összképből, vagyis inkább az összhangból. Ő Robin, a háromtól tizenkét éves korosztály abszolút imádatának tárgya. (Tizenkét éves kor felett elkezd cikivé válni.) De az egészben az a legjobb, hogy én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ne legyen égő szeretni. Vagy ha mégis az, akkor ne érdekeljen. Végighallgatjuk a legújabb albumot minden áldott nap. Még ha nem kedvelném, akkor is megérné. Azokért a csillogó szemekért az asztal körül.

4. Szerelem

Olyan este fél tíz – tíz körül lehet, de még egész világos van. A nap épphogy eltűnt a szemem elől. Egy hatalmas nyaraló teraszán ülök egyedül. A ház domboldalra épült, a völgyben egy csendes folyó halad a maga útján. Jennit hallgatom. Hangosan. Boldog vagyok, és azt hiszem, szerelmes. /Valamennyi idővel később/ Fesztivál. Emberek tömegei. Hirtelen kiszúrom őt a távolban. Ő engem nem. Vagy csak nem akar. Igazából nincs jelentősége. Én mégis sírok, ez alatt a szám alatt végig.

5. Reggelek abból az időből, mikor három gyerkőc „anyukája” voltam

Tavasztélnek mondják itt azt a hosszú időszakot február vége és május eleje között, mikor a nap a sötét hónapok után egyszer csak nagyon fényesen sütni kezd. Fényesen, melegen, de emellett gyakran még térdig ér a hó és kemény mínuszok vannak. Életemben az első ilyen napsütéses reggeleken a nap fénypontja az, hogy miután letettem a három gyereket az óvodában, hazavezetek, tudva, hogy most vár rám végre pár óra nyugi. Gurulok az úton az otthon felé, és a nap pontosan úgy süt keresztül rajtam, ahogy a szám refrénjében éneklik: nem marad árnyékom.

6. 8-pallo (Fekete golyó)

Egy kisebb multiplex-teremben ülök. Senki nem szólal meg, mindannyian mozdulatlanul meredünk a vászonra, miközben felhangzik ez a szám. Hallottuk előtte sokszor már, de csak e film után értjük meg, hogy miről is szól. Hogy valójában mit jelent a szabadság, az egyetlen, ami megmarad, ha már mindent elvesztettél. Az egyik legjobb finn film, amit az utóbbi időben láttam.

7. Hymni

Megérkeztünk. A nyaraló egy tó partjára épült. Olyan közel, hogy ha a hatalmas ablakokon kinézel, úgy tűnik, mintha egy hajón utaznál. Csak a vizet látod. Szomszédság nincs. Van ellenben olyan tiszta csillagos ég, amilyet régen láttál. Aztán vannak még reggeli, szelíden ébresztgető napsugarak és kevésbé szelíden felrázó Finlandia hymni. Nem a hivatalos himnuszuk, ez annál sokkal szebb.

Utóirat:

Kommentár nélkül legyen még itt három szám, mert ezeket az előadókat sem lehet kihagyni ha a mai finn zenéről beszélünk: Tähkä kissé folkos hangzású zenét csinál, Cheek rappel, Jukka Poika pedig a finn reggae koronázatlan királya.

(a szerk.: ha finn zene, akkor nem maradhat ki a Lordi, akik 2006-ban minden idők legmagasabb pontszámával nyerték meg az Eurovíziós Dalfesztivált, ezzel a számmal. Pedig a színpadon pont úgy néztek ki, mint a lenti videóban. És mégis.)

(Még több cikk zenéről itt: zene. Még több cikk Finnországról itt: Finnország. Még több cikk Lillától itt: Bacsa Lilla.)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!