Róma, Róma, Róma…

… az örök Róma. Felső tagozat után nincs ember, aki ne hallotta volna Romulusz és Rémusz történetét, vagy érettebb fejjel ne tűnne fel lelki szemei előtt a hős Russel Crowe tüzes tekintete, mint a legharcosabb gladiátoré – lányok persze előnyben.

via di pietra

Még talán valami fel-felsejlik a megkopott évszámokból, a ’Hannibal ante portas’ jeligékből, vagy egy-egy Michelangelo szoborból, az utolsó pados ’inkább levelezek a padtárssal’ művtöri órákból. Aztán az ember egyszer csak megérkezik Rómába, és belecsöppen a rég elfeledett történelem órákba, a nehezen bemagolt latin szövegekbe, majd fellélegzik, de nem is csak fel, hanem azonnal be is szippantja magába a régmúlt megannyi darabját, megéli azt a jelenben, itt és most, 2011-ben.

Róma a történelem, a művészet, a katolikus vallás és a romantika bölcsője – no meg a Smart autóké . A történelemé – hiszen még ma is ugyanazokat a macskaköves utakat tapossuk, amiket egykoron Néró katonái. A művészeteké – elég csak a Trevi kút finoman kidolgozott 17. századi vonulataira gondolnunk, vagy a Vatikán Múzeum Raffaello óriásfreskóira. Majd Róma, mint a katolicizmus fővárosa, amely 2011. május 1-jén zarándokok százezreinek vált úti céljává a Szent Péter térrel II János Pál boldoggá avatásának szentélyeként, vagy éppen a szerelmesek által oly gyakran felkeresett Tevere partja, amint az Angyalvár előtt a fiú megkéri élete párja kezét.

Most, hogy végiggondolom első tudósításomat, rá kell jönnöm, hogy Róma mennyire ezerarcú, hogy micsoda élmény is volt valójában nemcsak turistaként, hanem kinti lakosként megélni a mindennapokat, és hogy mi mindenről lenne érdemes még beszámolni a Globspot hasábjain.

Gyerek fejjel olasz tagozatosként mindig arról álmodtam, hogy majd a mézesheteimet töltöm a csodálatos Rómában. Amikor 10 év múlva kijutottam egy ösztöndíjjal tanulni – az élet fintoraként eddigi életem legfájóbb szakítása után-, sok mindent megértettem. Nemcsak az országról, a kinti fővárosi ’vízfejűségről’, az olasz ’dolce vita’-ról, hanem az életről is és arról, hogy az ember igenis elérheti az álmait, csak lehet nem akkor, amikor ő azt igazán akarja, és talán nem is olyan kontextusban, ahogy ő azt az elején elképzelte. Viszont egyszer csak, amikor annak igazán kell, akkor eljön.

Ha már valakinek megadatott az élmény, hogy más kontinensen is járhasson, hamar meg fogja érteni, hogy milyen érzés is valójában hosszabb időt Rómában tölteni. Róma valami olyan érzést ad az embernek, ami a tények felfoghatatlanságán alapszik. Hiszen vannak dolgok, amiket látsz és érzel, de valahogy mégsem tudod megérteni azokat. Nem érted meg, hogy a hírhedt római macskák mai gyűjtőhelyén (Torre di Argentina) szúrta le i.e. 44. márciusának idusán Brutus Julius Caesart, vagy hogy a park, amibe véletlenül befordulsz első napos turistaként egy könnyed nyári láblógatós órára, valójában Benito Mussolini egyik kedvenc nyári villájaként van számon tartva. Az élő és az örök történelem darabjává válsz csakúgy, mintha New Yorkban sétálgatnál a 42. utcában, vagy éppen a los angelesi Universal Studios stage tour-ján belecsöppennél egy Spielberg-féle Jurassic Park díszletbe.

Villa Torlonia (Mussolini rezidenciája)
Villa Torlonia – Mussolini rezidenciája

Természetesen az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Róma bája a régmúlt felidézésében rejlik, és nem a modern épületek, a bicikli utak, a zöld megoldások helyszíne. Itt bizony a biciklisnek össze kell kapnia magát, hogy egyben maradjon, meg kell tanulnia jó hangosan káromkodni, ’érdeket érvényesíteni’, és 360 fokokat himbálni a kezével. A szmog már a reggeli órákban is a nagyvároshoz méltóan hihetetlenül erős, modern épületeket pedig ne is keressünk a belső részeken. Itt a kellemes trattoriák, a hangulatos pizzeriák viszik a pálmát, ahol a ’minőség’ az években kifejezett ’mennyiségben’ számlálódik. Egy hely, ahol a külsőségekben megáll az élet. Ahol a ’szép’ és az ’elegáns’ örök divatnak számít, ahol a reggelente kocogó 50-es urak is Armani parfümben, napszemüvegben futkorásznak, a 70-esek hölgyek pedig sminkben és ’belőtt’ frizurával járnak még a sarki közértbe is.

A sixtusi kápolna
A sixtusi kápolna

Sok országban jártam és éltem már, de még egy ilyen izgalmas és élhető nagyvárost, mint Róma, nem tapasztaltam.

Egy Budapestről könnyen megközelíthető város örök kultúrával: Róma, én így szeretlek!

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!