Szomorú Beneš, örökifjú Dieter Bohlen – prágai benyomások

„Hát ez egészen elképesztő. Itt 25 évvel ezelőtt megállt az idő?” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem Prága utcáit járva. Az összes étterem, söröző, ajándékbolt, minden hely, ahol csak zene szólt, a nyolcvanas-kilencvenes évek slágereit harsogta büszkén. Volt itt AHA, Beverly Hills-i zsaru, sőt még Dieter Bohlen is. Úristen, mi lesz itt, hát milyen város ez?

Éjszakai utcakép, a majdnem 66 m magas Jindřišská toronnyal.

Éjszakai utcakép, a majdnem 66 m magas Jindřišská toronnyal.

Prága a magyar turisták egyik igazán kedvelt célpontja. A cseh főváros közel van, és nem is különösebben drága hely. Jönnek hát ide szép számmal gasztroturisták, a történelem iránt érdeklődők, és sportrajongók is (a prágai focicsapatok korábban rendszeresen szerepeltek a Bajnokok Ligája csoportkörében, a közeli Brno motorversenyei pedig Talmácsi Gábor hazai pályájának számítottak).

Vencel-tér éjszaka.

Vencel-tér éjszaka.

 

Prágára óhatatlanul is úgy tekint a magyar ember, hogy rögtön Budapesttel méri össze. Már csak a két ország többé-kevésbé hasonló mérete és közös történelmi öröksége miatt is. Kezdve a Monarchia hagyatékától, ’56 és ’68 párhuzamán át, egészen a rendszerváltás közös kihívásáig. Még a szentjeink között is felfedezhető némi hasonlóság: Szent Gellért egy hegyről, míg Nepomuki Szent János a Károly-hídról lezuhanva halt vértanúhalált.

Az Óvárosi tér turistacsalogató fiákere.

Az Óvárosi tér turistacsalogató fiákere. A Cartier bolt rangja szerint már az innen nyíló Pařížská utcához tartozik.

De mégis milyen kép él bennünk a mai Csehországról? Elsőre az embernek olyan érzése van, hogy ez egy olyan ország, aminek egyszerűen jó a marketingje. Vannak értékei és tud velük élni. Egy olyan ország, amiről mindenki tudja, hogy jó ott a foci és a jégkorong, ahol remek söröket készítenek, és ahol megmentették a Škodát, hogy Dvořákról, Kafkáról, a kis vakondról, Svejkről, Hrabalról, Menzelről ne is beszéljünk.

Prága ebből a szempontból tökéletesen beleillik a képbe. Egy volt szocialista ország fővárosától várna az ember egy kis vadromantikát, némi finom lepusztultságot, esetleg néhány golyónyomot is a falakon. Budapest ebből szempontból elkényeztetett minket. De Prágában más a helyzet: például a tökéletesen lerakott macskaköves utcákon végigdübörgő villamosok különböző típusain hiába lehet nyomon követni az elmúlt 50-60 év járműgyártási fejlődését, mégsem egy eklektikus városkép rajzolódik ki előttünk. Minden ott van, ahol lennie kell.

Egy régi prágai villamos...

Egy régi prágai villamos...

Egy új prágai villamos

...és egy új.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!