Ahol nincs tömeg, se kánikula: Reykjavík

Izlandon mindössze háromszázezren laknak, túlnyomó többségük a világ legészakibb fővárosában, Reykjavíkban. Legjobban talán úgy lehet ezt elképzelni, hogy Izland egy kis városállam Reykjavík központtal, és a sziget peremén még néhány kisebb várossal, amiket az egyes számú országút köt össze egy önmagába bezáródó hurokban. Kettes számú országút nincs, ennek ellenére azért el lehet tévedni itt is alsóbbrendű utakon fjordok és lávamezők közt bolyongva.

Izlandnak saját nyelve van, ami az itt élők legfőbb büszkesége, leginkább a norvéghoz lehetne hasonlítani. Gyönyörű nyelv, dallamos és kedves, tele bonyolult nyelvtani szerkezetekkel, kivételekkel és ezeréves szókapcsolatokkal. Fantasztikus, hogy az izlandi – a többi rokon skandináv nyelvvel ellentétben – mennyire tökéletesen volt képes megőrizni eredeti formáját. Ez annak is köszönhető, hogy az ország ezeréves történelme leginkább a világtól való elzártságról és a túlélésért folyó küzdelemről szólt a zord természet ellenében, kevés külső hatással, ami felhígíthatta volna az itteni nyelvet és kultúrát. Mára ez az elszigeteltség is az izlandi nép büszkesége, a rakoncátlan vulkánjaikkal, hőforrásaikkal, gleccsereikkel egyetemben.

Kilátó Reykjavík tengerparti sétányán

Kilátó Reykjavík tengerparti sétányán

Reykjavík csak a huszadik században indult igazán fejlődésnek. Modern, szinte futurisztikus hatású város, kedélyes belső részekkel, élénk kulturális élettel, melegvizes fürdőkkel és szilaj széllel. Zenei fesztiváljai, modern művészei és élénk éjszakai élete miatt lehet igazán értékelni ezt az eldugott, de bájos helyet.

 Leifur Ericsson, az első Amerikába látogató európai szobra, aki már 1000-ben tudta azt, amit a világ csak évszázadokkal később fedezett fel. A háttérben Izland legnagyobb temploma, a Hallgrímskirkja

Leifur Ericsson, az első Amerikába látogató európai szobra, aki már 1000-ben tudta azt, amit a világ csak évszázadokkal később fedezett fel. A háttérben Izland legnagyobb temploma, a Hallgrímskirkja

 Fotó: a szerző hozzájárulásával, szerző: Tóth András

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!