Ahová meghalni érkeznek az indiaiak – Varanasiba értem

E.E.: Indiában az a legjobb, hogy semmi hírünk Magyarországról.

(1)

A repülőtéren egy viharvert kis tragacs várt ránk, rázkódtunk a város felé, a visszapillantó alatt cérnára fűzve fehér műanyag majomisten leng. A levegő tejszerű a portól, és a várt színtobzódás helyett minden szürkének tűnik, egyedül az állandó dudaszó teszi színessé az utat, ahol végestelen végig bodegák, ponyvák alatt árusok tömege ücsörög. Miből élnek? Mit árulnak? Ki vásárol errefelé?

Azután megérkezünk valami külvárosba, ahol jóval nagyobb forgalom fogad és jóval több ember, árus, egyemeletes házak, mint egy tejködben zajló álomban, amibe persze az éjszakai repülőút is besegített. Akkor egyszerre megállt a tragacs. Mi? Mi? Mi? Lerohadtunk?

– Nem, dehogy. Eddig jöhet a kocsi. Innen gyalog.

(Fotó: kiki roller)

(Fotó: kiki roller)

Lassan rájövök, hogy amit külvárosnak néztem, valójában a városközpont. Persze itt nem lehet pesti fejjel gondolkodni, de mit tegyek, ha csak az van nálam? Egy fiatal srác perdül oda, és máris el akarja venni a bőröndömet.

- Na, na, na! Ezt hagyd békén! Az enyém! Érted?

Vállat von, érti. Őt ugyan azért küldték,  hogy cuccoljon be minket, de ha a bolond európai ragaszkodik hozzá, csak hurcolja maga a kofferjét. A bolond európai szedi a lábát, hogy követni tudja a kölyköt, aki beveszi magát a sikátorokba, áttörünk a tömegen, a szűk utcákban, ahol két ember is alig fér el egymás mellett motorkerékpár bip-bip keresi az útját, aztán egy másik, európai arcok jönnek szembe, két sárga szárit viselő barna bőrű nő, és egy ázsiai, meg egy tehén. Persze a szent tehén. Feliratok mindenfelé a falakon, ismeretlen betűk keveregnek angol szavakkal. Öt percen belül megkaptuk az összes klisét, amit Indiáról hoztunk magunkkal otthonról. Csak a klisékben nem kellett erőltetett menetben a koffert hurcolnom.

(2)

Mi van, ha ez a srác elrabol minket? Elvezet valami bűntanyára és  csak akkor engednek szabadon, ha a család nagy váltságdíjat fizet értünk? Utánam ugyan senki nem fizet. Akkor egyszerre két kanyar után ahol annyira szűk már az utca, hogy egy ökör is csak hosszában fér el rajta, belépünk egy épület ajtaján, és egyszerre egy másik világban találjuk magunkat.

(Fotó: kiki roller)

(Fotó: kiki roller)

(3)

Egy igazi hotel recepció! Huhh. Kitöltjük a bejelentkezőt, és indíts a szobába.  A srácnak kérdezzük a nevét, igyekszem nem azonnal elfelejteni. Aman. Városnév, megjegyezzük. A-val kezdődik, mint az ábécé. Aman, mondogatom.

(Fotó: kiki roller)

(Fotó: kiki roller)

Megegyezünk vele, hogy kísérget majd minket ide-oda. Bele is csap a vezetésbe.

– Varanasiba, a szent városba érkeztünk. Ide az emberek meghalni jönnek.

Meglepve nézek rá, egy hosszú repülőút után elcsigázva, egy ismeretlen városban ezzel a mondattal indítani nem a legbiztatóbb ötlet.

– Az európaiakat lenyűgözi a halál gondolata. Itt, Indiában természetes dolog – magyarázza Aman, aki máris  vezetőnknek tekinti magát.

– Minden körbejár, az élet része a születés és a halál – egy tizenöt éves gyerek szájából Nietzsche szól. Megállapodunk vele a másnapi találkozóval kapcsolatban és alig telik el néhány perc, ismét egyre szűkebb sikátorokban ballagunk, egyre inkább sötétedik. No photo, no photo, mondogatják köröttünk a hangok, tehenek, kecskék, kutyák, az út szélén alvó emberek, futkározó gyerekek, és a sikátorokon áthaladva hirtelen egy magaslaton találjuk magunkat. Előttünk embercsoportok ülnek a sötétben, férfiak, fiúk, és csendben, több százan, mozognak vagy ülnek a földön az árnyak, odalent a hatalmas folyó a Gangesz, a félhomályban csak csillogása látszik, de alattunk, a parton máglyák égnek.

(Fotó: kiki roller)

(Fotó: kiki roller)

– 24 órából 24 órán át égetik a testeket – és valóban sorban hozzák, a vörösbe-aranyba takart virággal borított testeket, négyen hozzák vállukon, egy saroglya-félén, a virág illata elbódít, viszik le, a partra, rokonok, barátok tömege követi, megmerítik a folyóban. Egy szent tehén eloroz egy virágfüzért a testről, horpaszára csapnak, a tehén lustán tágul onnan.

A Gangeszben megtisztul a test, azután farönkökre helyezik, és farönkökkel borítják. Körötte hozzátartozók állnak, mind férfiak, mantráznak, imádkoznak, vagy csak néznek, aztán egy családtag meggyújtja a máglyát. És a máglya 4 órán keresztül ég, 4 óra kell ahhoz, hogy a testből hamu váljon, és ha megtörtént, egy hozzátartozó cserépbe vizet mer és válla fölött a háta mögé önti, oltja a parazsat, azután hátrafelé a tűzbe hajítja a korsót, ami tompa csattanással törik darabokra. a közeli hozzátartozók ujjongva kiáltanak fel: egy ciklus lezárult, a múlt a múlté, valahol egy másik élet indul, az élet körforgás csupán.

A jelenetben semmi szörnyű nincs, nincs bűz, csak a virágok s az égett fa illata, négy-öt máglya ég, és három test vár a parton. Nők sehol: az özvegyégetés a múlté, annak idején a  nők maguk ugrottak férjük után a tűzbe, de ma már ez tilos, oda sem engedik őket.

Rengeteg keselyű kering a máglyák körül: a turisták tömege. Mi is azok vagyunk, lakmározunk a látványból; Európában szégyen a halál, dugdossuk, menekülünk a látványától, mintha nem is létezne. Itt, a Gangeszen turistacsoportokat hoznak a csónakok, megállnak a vízen, néhány méterre a parti tüzektől és nézik önfeledten a forró megsemmisülést. Mi is belefeledkezünk a lángok látványába. A halál lenyűgöz.

 

(Fotó: kiki roller)

(Fotó: kiki roller)

Készíthetnék titokban fotókat, zaftos részletekkel és nem azért nem teszem, mert tilos, hanem mert átérzem a tiszteletet, a pillanat tiszteletét, amikor egy életnek a nyoma is távozik, amikor egy család s a barátok búcsút vesznek egyik tagjuktól.

És annyira jó dolog a semmire gondolni, mostanra tűnik feledésbe Magyarország, az összes hétköznapi veszekedés, gond és egymás szóbeli gyilkolása. Egy másik világba léptünk, és kóstolgatjuk, hogyan élhetnek, mire gondolhatnak itt az emberek. A parton ingyen ételt osztanak, az emberek guggolva várják, amit kiosztanak nekik. Minima létezés. Minden körbejár, a születés, az élet és halál.

(Fotó: kiki roller)

(Fotó: kiki roller)

Tetszett az írás? A szerző legújabb, ki-ki válik című könyvéről itt és itt találsz információt!

(Még több cikket olvashatsz Indiáról itt és itt!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!