Állomások Las Vegasban

Volt szerencsém nem olyan régen két éven belül másodszor is ellátogatni a felnőtt szórakozás egyik fellegvárába Las Vegasba. Annak ellenére, hogy mindkét alkalommal üzleti úton voltam, bele tudtam kóstolni a Vegasi életérzésbe; és végül azt kell, hogy mondjam: mind a két alkalommal más-más érzés volt beszívni a forró nevadai levegőt.

Első alkalommal, megérkezésem után a legnehezebben talán a távolságokat és a méreteket szoktam meg. Ami egy háztömb volt a Las Vegas Boulvardon (a Strip-en), az itthon egy bő Blaha-Nyugati távolságnak felelt meg. Hatalmas épületek, hatalmas autók, hatalmas reklámok.
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mit is érzek… csodálatot vagy szánalmat.
Lenyűgöző építészeti megoldások, melyek utánozni próbálják a híres történelmi remekműveket. A The Caesar’s Palace a római birodalom építészetét szerette volna megidézni, a The Venetian, Velence utánozhatatlan atmoszféráját próbálta ellopni olyan magas fokú szemtelenséggel, hogy még a Sóhajok-hídját is lemásolta, ráadásul nagyobban.  Csakhogy ezen a hídon mozgó járdával lehet megközelíteni a Hotel recepcióját és a vásárló „utcát”. Azért „utcát” mert ez egy beltéri komplexum, amiben a boltok az olasz házakat reprezentálták, a mennyezet pedig az égboltot mintázva már-már szemet megfájdító hasonlóssággal.

Minden hotelnek ezen a Stripen megvan a maga témája és ezáltal a maga kis varázsa, amivel megpróbálják egyedivé tenni azt, amit ők maguk is máshonnan merítettek.
Elsőre és talán másodikra is szörnyen hangzik ez, de valahol mégis lenyűgöző, hogy mennyi energiát fektetnek bele abba, hogy átélhesse mindenki azt, amit valószínűleg ezeknek az épületeknek a tervezője érzett, amikor az eredetiket vette alapul.

KÉP1 Második alkalommal sikerült eljutnom a város egy régebbi részébe, ami egy az egyben olyan, mint ahogy az ember a régebbi filmeken keresztül látta és elképzelte a várost. Milliónyi világító testek, zene és tánc az utcákon, félelmetes sikátorszerű kis utcák a félreesőbb részeken, ahonnan természetesen a rossz lányok sem hiányozhatnak.

Ezen a helyen, a fő utcán még a tető is egy hatalmas kijelző volt, ahol nagyon ötletesen a nagyobb utcai előadók nevei és képei voltak és ezen a felületen óránként egy előadás formájában idéznek vissza klasszikus korszakokat, mint például a Queen korszakot.

Egyébként ez az időszakos show jellemző az összes nagyobb hotelre. Például a Bellagio előtti híres szökőkút játék vagy a The Mirage előtt levő „Vulkán” kitörés.

Be kell, hogy valljam, ez a rész sokkal jobban magával ragadott, mint a pompában csillogó gazdag negyed, az exkluzív klubok és a méregdrága éttermek.
Valahogy érezni lehetett itt a levegőben, hogy ez tényleg egy bűnös város.

Ha valamihez értenek ezen a féltekén, akkor az az evés és úgy önmagában a vendéglátás. Csak kedves és színvonalas kiszolgálásban volt részem, és első osztályú volt az étel.

Az egyik helyen volt egy mikro-sörfőzde, ahol sörkóstoló kalandom folyamán egy Special néven búza sört remélt készítmény valójában pina colada ízesítéssel készült, ami okozott nálam meglepetéseket. Ezt leszámítva a stake fantasztikus volt és az összes többi sörük is. Nem mellesleg ez hely a múlt századi, volt vasútállomás épületében volt felépítve (kaszinóval és egyebekkel együtt) ami önmagában egy nagyon érdekes és ötletes megoldás.

No de beszéljünk a szerencsejátékról is, hiszen nincsen rendes Las Vegas-i beszámoló Jackpot nyeremények és fergeteges éjszakai buliba nyúló póker játszmák nélkül. Jómagam nem vagyok, nagy szerencsejáték őrült viszont imádom a hangulatát. Volt, amikor semmi mást nem csináltam csak póker asztalok között sétáltam és figyeltem milyen asztaltársaságok gyűlnek össze. Baráti társaságok, csendes ismeretlenek és kemény vetélytársak, akik feszült mérkőzés után összeborulnak. Az egyik gratulál, a másik vígasztal. Igazán érdekes barátságok születhetnek ilyen helyeken. Végeláthatatlan sorokban sorakoznak a különböző félkarú rablók és sok egymás szomszédságában levő hotelnél még össze is nőnek ezek, kaszinók, hogy a szerencséjét próbára tevő embernek még csak ki se kelljen mennie a napfényre. Nehogy elveszítse a játékkedvét. Ki van ez találva okosan. Az egyik hotel még ingyenes villamost is épített a mellette levőhöz. Ott vannak aztán a sportfogadó „irodák” amikből talán a legkisebb is komolyabban felszerelt és nagyobb, mint kis országunk tőzsdéje.  Hatalmas képernyők a létező összes közvetített sportról és rengeteg kis elektronikus fogadóboksz, ahová a sportfogadás szerelmesei elt(k)ölthetik napjaikat.

KÉP2
Mindezek mellett, ha van lehetőségünk kicsit kiautózni a csillogásból, akkor olyan hatalmas kontraszttal vág belénk a helyiek életének valósága, hogy azt még most sem sikerült teljesen feldolgoznom. Minden nagyvárosnak megvannak a gazdagabb és a szegényebb részei, de itt még átlagos helyen levő kertvárosi környék is annyira lerobbantnak hat a belvároshoz képest, hogy úgy érzi az ember, mintha már egy másik városban volna.

Számomra nagyon nagy élmény volt kijutni erre a helyre és kifejezetten érdekesnek tartom azt, hogy mennyire ellentétes képeket tud festeni egy város.

Mindenkinek ajánlani tudom Vegast, ha hamisítatlan élményre és szórakozásra vágyik, de az életet semmilyen körülmények között nem tudom elképzelni egy ennyire látszatra és szórakoztatásra épülő helyen. Aki mégis oda készül, az persze készüljön fel mindenre, mert mint tudjuk What  happens in Vegas, stays in Vegas!

Még több képet láthattok a szerzőtől itt.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!