Az örök riválisok: Barcelona kontra Madrid

Ha Spanyolországot jelöljük ki úti célként, először általában Barcelonába látogatunk, ez pedig felettébb bosszantja a madridiakat. A Madrid név a nyelvészek elméletei szerint valószínűleg az újlatin matrix, matriz, matricem szavakból ered, ami anyavárost, anyaméhet jelent, a barcelonaiak nem kis sérelmére, merthogy a nagy döntések még mindig inkább itt, és nem a katalán fővárosban születnek. Most inkább nem térnék ki a gazdasági különbségekre, a politikai nézeteltérésekre, a focihoz meg abszolút nem értek, úgyhogy jöjjön egy kis szubjektivitás.

Woody Allennek hála már az is hallott Barcelona csodáiról, aki a földrajz órákat mind ellógta. Gaudí zsenialitásával, a mindig zsibongó tengerparttal, a ragyogó napsütéssel és az őrületes reklámmal ami Barcelonát övezi nehéz felvenni a versenyt.

Gaudí remekműve, a Parc Güell

Gaudí remekműve, a Parc Güell

Madrid sem rossz, és bár itt van a Prado múzeum, a sokak által istenített Reina Sofía ahol a Guernicat őrzik és a város 50%- a parkokból és terekből áll, azért a kulturális adottságai még mindig kispályások maradnak Barcelonához képest. Ja, tengerpart az értelemszerűen nincs.

A madridi Prado Múzeum

A madridi Prado Múzeum

Barcelona egy nagyon multikulturális, szupermodern, ultradivatos nagyváros, ahol a hipszter, a vásárlásmániás újgazdag és a kultúrakedvelő tanár egyaránt megtalálja számításait. Bár Barcelonát nagyon úgy adják el, hogy ez egy olyan város ami mindenkié, nekem az az érzésem, hogy ezt azért óvatosan kell megközelíteni. Mindenkié egy-két napra. Átmenetileg. Szabad itt költekezni, 20 eurót kipengetni a Gaudí házakban, de a belső körökbe már nem férkőzik be akárki.

A katalánok sokszor mondják magukról, hogy ők nem spanyolok és ez így is van. Itt nem veregetik meg a hátadat a bárban és próbálják minden koccintáskor utánozni a szád mozgását amikor azt ismételgeted, hogy „egészségedre”, és ha katalán lakótársakkal áldott meg a sors, nem sokat erőltetik majd az együtt lógást sem. Kivételek persze biztos vannak. Kevés. Elvétve. Barcelona éjjel-nappal, januártól decemberig hemzseg a turistáktól, amitől értelemszerűen fáradtak a helyiek, éppen ezért vegyülni eleve nehéz. Bár Völgyi Csillának és Görföl Dorinának hála sikerült nagyon klassz, autentikus bárokba és bisztrókba eljutnom, nem fogott el az az érzés amikor nyugodtan szürcsölgeted a kávédat és olyan mintha ezer éve ott élnél. Egyszerűen sehol sem találtam meg ezt. Pedig istenemre esküszöm lejártam a két lábam a külvárosban és helyi fűszeresnél vettem a gyümölcsöt meg pékségben is voltam, de valami hiányzott. Az emberek közelsége, amit Madridban már természetesnek veszek.

barcelonai utcakép

barcelonai utcakép

Most szabad támadni azzal, hogy nyilvánvalóan közelebbinek érzem Madridot, ahol már két éve élek, mint Barcelonát, ahol csak háromszor jártam rövid felfedezőutakon, de ez már akkor is így volt mikor először tettem a lábam a spanyol fővárosba és még fogalmam sem volt róla, hogy egyszer itt fogok élni. Madrid is divatos, itt is számtalan nemzetiség él és bár a turisták száma jóval alacsonyabb, mint a Barcelonába látogatóké, az emberek érdeklődőek, nyitottak és barátságosak. Még egy téren sem lehet úgy várni az ismerősödet 10 percnél tovább, hogy valaki ne szólítana meg. A buszmegállóban csevegnek, ha fura akcentussal kéred a sört, biztosan megdicsérnek, hogy milyen jól beszélsz spanyolul és már kérdezik is, hogy honnan jöttél. A bárok és szórakozóhelyek nem különülnek el turistás és helyi kategóriákba és sokkal könnyebb belelátni az emberek mindennapjaiba, mint Barcelonában.

Madrid este

Madrid este

Tanulság? Ha költözésre kerül a sor, Madridot ajánlom, ha csak rövid kiruccanásra, akkor Barcelonát, ha pedig saját szubjektivitásra vágytok, akkor mindkettőt, sőt még sok más spanyol várost útba kell ejtenetek. Jó utat!

Plaza Mayor

Plaza Mayor

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!