Dél-Amerika Párizsa: Buenos Aires

Buenos Aires még távolról is nagyon sok tekintetben európainak mondható. A városban rögtön otthon érezheti magát az ember: nincs olyan kulturális sokk, mint várnánk, hiszen kezdve az építészettől, a kulturális életen át a gasztronómiáig, a “jó levegő” városa sok szempontból olyan, mintha csak az öreg kontinens egyik nagyvárosában járnánk. Persze a mentalitás, a színes házak, a tangó felülmúlhatatlan szenvedélye, a maté tea íze, az olaszosan laza macsóság talán még számunkra is rejtegethet meglepetéseket.

Buenos Aires történelme sokban hasonlít az amerikai földrész többi részén látottakhoz. Békességben éltek itt a helyi emberek, amikor is a 16. században az európaiak meghódították, „megtisztították“ és elfoglalták a területet. Pedro de Mendoza vezette az első expedíciót Buenos Airesbe, de végül a sok harc után Juan de Garay-nak sikerült megalapítania a várost, amely nagyon fontos kereskedő központ lett, és egyben a spanyol birodalom része. Sok viszontagság, valamint az angol és spanyol ellenőrzés után a 19. században megszületett a független Argentína, és méltán híres fővárosa: Buenos Aires. A Rio de la Plata tölcsértorkolatában fekvő városról a korai telepesek úgy gondolták, hogy fontos ezüst kitermelő központtá válhat. Ehelyett a kereskedelmi sikert a marhatenyésztés aratta, valamint az öreg kontinens felé irányuló nagy hajóforgalom.

Egy átlagos utca Buenos Airesben

Amikor megérkeztem az argentín fővárosba, rögtön feltűnt, hogy nem a tipikus magyar és európai utakat szeljük, hanem a nagy amerikai típusú sugárutakat, és nincsenek olyan kis cuki kacskaringós utcák, mint nálunk. Minden egyenlő távolságra van egymástól és kiszámítható. Nem úgy, mint a tömegközlekedés. De hozzá lehet szokni. Nem sietsz, senki sem siet. A porteño-k (kikötőben lakók) ugyanis, akik itt laknak, igazi Buenos Airesiek. Meg is különböztetik magukat az Argentína más részein élő népességtől. A “kikötőben lakók” nemcsak lakóhelyükből adódóan különböznek, de máshonnan is származnak, mint honfitársaik nagy része. Míg Argentína belsejében sok az indián származású lakos, a fővárosban leginkább az európaiak leszármazottai élnek. A számokat tekintve a 20. század fordulójára 1,4 millió spanyol és 1,5 millió olasz bevándorló érkezett. Emellett lengyelek, németek, oroszok, franciák, osztrákok és portugálok is voltak a felhozatalban. Egyszóval mindenkiből egy kicsi. Így jött létre Buenos Aires, oly messze az öreg kontinenstől, de mégis közel hozzá. Egy egész nagy magyar kolónia is létezik, az ő életükről és történetükről majd egy következő tudósításban olvashattok.

La Boca

Buenos Airesben megértettem, hogy a város építészetét miért hozzák összefüggésbe leginkább Madrid, Barcelona és Párizs épületeivel. A rengeteg épület között haladva húzódik a világ egyik legszélesebb sugárútja, az Avenida 9 de Julio, amely fantasztikus látványt és felvezetést nyújt a többi izgalmas városrészhez. Az 1908-ban épült Teatro Colón pedig a világ egyik legjobb koncerthelyszíneként van számontartva. De sorolhatnánk a rengeteg színházat, könyvtárat, kávézót, kiállítást, stb. Egyszóval nem lehet unatkozni. Egy igazi kulturális csoda ez a város. Mint minden nagyvárosban, itt is van nemzetközi filmfesztivál, divathét, könyvhét: minden olyan fontosabb esemény, amelyet megtalálunk Rómától Stockholmig, de más latin-amerikai nagyvárosokban nem feltétlenül. Számomra az egyik legérdekesebb látványosság a Recoleta negyedben található temető, amelynek hatalmas síremlékei nem kevésbé hatalmas emberekről árulkodnak. Itt nyugszik a méltán ismert Eva Perón (Evita), számos híresség és a legtöbb argentin elnök. Itt is, mint Buenos Aires többi részén rengeteg a macska, ők az egyetlen élőlények a temető bezárása után. A temető egy igazi látványosság, és a körülütte lévő bohókás piac igazi életet lehel annak környékébe.

Magasodó síremlékek

A temetőnél talán színesebb élmény a La Boca negyed, amely a  Boca Juniors focicsapatának a hazája. Ha valamiről messziről megismerjük a negyedet, az nem más mint az élénk színekkel festett házak és a turistacsalogató tangó táncosok kavalkádja. Ez a negyed korábban a genovai bevándorlók városrésze volt, a színes házak pedig a fel nem használt hajófestékből színeződtek. A Boca Juniorshoz fűződik az év sporteseménye. A Buenos Airesi szurkolók ugyanazt az élményt élhetik át, mint az öreg kontinensen egy AS Roma-Lazio, egy Real Madrid – Atlético Madrid vagy egy Chelsea-Arsenal meccs esetében. A Boca Juniors – River Plate összecsapásokat az európai sportvilág is az év egyik legfontosabb meccseként tartja számon.

Szeretném még megemlíteni a Café Tortoni-t, amely a legkedvesebb kávézóm volt. Az ország legidősebb kávézója még ma is úgy pezseg, mintha az egyetlen lenne a világon. Egy café con leche-t (tejeskávé) szürcsölni azon a helyen, ahol Borges is megfordult, olyan mintha élnénk a történelemben. Talán egy kicsit még fontosnak is érezzük magunkat, vagy legalábbis úgy kezelnek minket.

Tortoni kávézó - Tjeerd Wiersma, flickr

Buenos Aires ma is egy érdekes világot tár a látogató elé. Sokszínűsége megmutatkozik nemcsak a kultúrájában, de az ott élő emberekben is. Nagyon sokat lehetne írni Buenos Aires látnivalóiról, de ezeket kár lenne egy cikkbe zsúfolni, későbbi írásaimban részletesen olvashattok majd róluk. Ami talán összeköti ennek a városnak a lakóit, az az emberek által megélt politikai és gazdasági viszontagságok ellenére tapasztalható élni akarás ebben a sokszínű környezetben. Számomra Buenos Aires egy megtört város, viszont annyi energiával és értékkel, amellyel máshol ritkán találkozik az ember. Legalábbis Európában.

Fotó: a szerző hozzájárulásával

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!