Első ízben a bajoroknál: Bambergben jártam

Úgy indultunk neki ennek a németországi útnak, hogy fogalmam sem volt arról, micsoda gyönyörű városba is megyünk. Igaz, sebtében terveztük meg a kiruccanást, a nyári szabadságról hazatérve rendelkezésünkre állt még három szabadnap, ezért úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a párom édesanyját Bambergben. Egyszerűen csak beültünk az autóba, és mivel családi látogatásra mentünk, nem is néztünk utána a dolgoknak – máskor természetesen szoktunk olvasgatni azokról a helyekről, amiket meglátogatunk, mielőtt elindulnánk.

A párom édesanyja akkor körülbelül egy éve lakott és dolgozott Németországban. Valahogy sosem volt alkalmam rá, hogy megnézzem az interneten, milyen is ez a város. Bajorországban fekszik, 1993 óta pedig az Unesco Világörökség Listáján is szerepel a belvárosa. 2010-ben az Európa kulturális fővárosa címért is indult, de sajnos nem jutott tovább a bajorországi előválogatón. Bamberg egyébként testvérvárosa a magyarországi Esztergomnak.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Három nap állt a rendelkezésünkre, ebből kettőnek a felét az oda- és visszaút tette ki. Az egyik délután sütögettünk a kertben, a hazautazás napján pedig csak megreggeliztünk, és már indultunk is tovább. Így tulajdonképpen egyetlen napot, annak is csak a délutánját szánhattuk városnézésre. Egy jó hosszú sétát tettünk a városban, és ennyi épp elég is volt ahhoz, hogy meggyőződjek róla: ennek a helynek különleges varázsa van.

Erre a sétára invitálom most az olvasókat!

Amint a belvárosba értünk, hangulatos kis utcák fogadtak minket. Én nagyon szeretem a szűk utcákban lévő, régi épületek földszintjén berendezett üzleteket.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Egy kis séta után az utcák egyre inkább kiszélesedtek, itt-ott piacterek váltották fel őket. Elég sok turistával találkoztunk.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Augusztus eleje volt és Bamberg éppen blues-jazz fesztiválra készült. Számtalan hangulatos terasz mellett haladtunk el, és egyre inkább világossá vált számomra, hogy ez a város rengeteg turistát vonz.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Már ezen a ponton is jól éreztem magamat, de a java még csak most következett. A város ugyanis a Regnitz folyó partján fekszik, amely a várostól három kilométerre  a Majnával, a híres Rajna egyik legfontosabb mellékfolyójával találkozik. A folyó néhány kisebb ága a belvárosban folyik, így hamar az az érzésem támadt, hogy a városnak ez a része Velencére hasonlít. Csak később tudtam meg, hogy a Regnitz partján lévő, XIX. századi halászlakokat valóban “Klein-Venedig”, azaz Kis Velence néven emlegetik.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Jó lenne egy ilyen helyen lakni! Képzeljétek el, milyen lehet a vasárnap reggeli kávét ezen a teraszon elfogyasztani?

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Vadul fotóztam, minden utcát, épületet és zugot lencsevégre kaptam. Nagyon megfogott és mély benyomást tett rám ez a város.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

A CIKK A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!