Erdély, az én tündérországom

Mindig büszke voltam székely származásomra, ezért szeretném bemutatni nektek a helyet, ahova sok magyar vágyik ha még nem ismeri, csak hírből – és ez nem más mint Erdély!

Volt egyszer, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, aki a gyergyói havasok közelében látta meg a napvilágot, egészen pontosan Gyergyószentmiklóson. Az évszámot nem firtatom, tegyük azt hozzá, hogy már jóideje. Azóta rengeteg újdonság és új ország bűvölte el e lánynak a székely lelkét, annak ellenére, hogy a hegyek közé bújtatott kisvárosban és az onnan pár kilométerre lévő kis faluban mindene megvolt: szerető szülők és testvérek  friss levegő és nyugodt élet. Gyergyóban tényleg kék az ég és zöld a fű, és természetközeli élményt nyújt a sok fenyves erdő, tiszta hegyi forrás, és (habár ez nem vicces) a házakba besettenkedő medvék látványa. A székely emberek közvetlensége és egyenessége is igen megható: még sehol máshol a világon nem találkoztam hasonlóan jólelkű emberekkel.

Mivel három éves koromban innen egy másik megyébe költöztünk, még inkább túlmisztifikáltam a környéket, és úgy tekintek még mindig rá mint Aliz Csodaországra. A “hepehupás vén Szilágy”-ból gyakran visszautaztunk nyaranta a “Székelyföldre”, ahova megérkezve már a táj is sokkal hívogatóbb volt: minden zöld,  minden hegyes-sziklás és a Maros partján már örömmámorban úszva szívtuk magunkba a legfrissebb hegyi levegőt a világon.

Na de mit is nézzünk meg, ha Hargita megyében járunk?

Gyergyószentmiklós (Gheorgheni) egy bűbájos kisváros, csak egy köpésre a Gyilkos-tótól, a szovátai Medve-tótól és a parajdi sóbányától. Hargita megye harmadik legnépesebb városa ez, ahol az éghajlat nem túl kegyes a lakókhoz, ami a hegyek közé bújtatott régióban nem meglepő. Itt az átlaghőmérséklet januárban -9°C- ra is süllyedhet. Mindezek ellenére szeretem e város hangulatát, amikor “hazatérek” a helyre, ahol születtem és ahol kedves rokonaim és ismerőseim élnek.

Mindössze félóra vezetésre Gyergyótól a Gyilkos-tóhoz érkezünk, egy misztikus helyre, melynek legendája van. Azt mesélik az idősebbek, hogy egy Eszter nevű lány hiába várta vissza a kedvesét a katona sorból, ezidő alatt pedig valaki más vetett szemet rá. De a lány szíve már örökre foglalt volt és a monda szerint a hegyektől kért segítséget, hogy elmenekülhessen az erőszakos szerelem elől, ennek következtében földrengés keletkezett és a völgyet teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Innen ered a Gyilkos-tó (roman neve Lacul Rosu vagyis Piros-tó, melyben a piros a vért jelképezi) elnevezés, mely mindent maga alá temetett: falvat és embereket egyaránt. A tóból kilátszódó facsonkok a mai napig is sejtelmessé varázsolják a fenyőerdő közé bújtatott tavat.

Gyilkos-tó (fotó: Mihálydeák Rita)

Gyilkos-tó
(fotó: Mihálydeák Rita)

Gyilkos-tó (fotó: Mihálydeák Rita)

Gyilkos-tó
(fotó: Mihálydeák Rita)

Valódi kuriózum e hely, ahonnan tovább haladva a Békás-szoroshoz (románul Cheile Bicazului) érkezünk, mely szintén tudna mesélni, ha a hegyei megszólalnának. A hatalmas szurdokban autóval és gyalogosan is közlekedhetünk, persze kiszállva a kocsiból sokkal lélegzetelállítóbb a látvány és a hatalmas sziklák között parányinak érezhetjük magunkat. Ezt a természeti csodát 1971-ben védetté nyilvánították, mely ma a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Park részét képezi. A turistákat kirakodóvásár várja, természetesen korondi edényekkel (Korond Székelyudvarhelytől 25 kilométerre található település iparművészetéről híresült el) és minden egyéb eladásra alkalmas szuvenírrel.

Békàs-szoros (fotó: Mihálydeák Rita)

Békàs-szoros
(fotó: Mihálydeák Rita)

Békàs-szoros (fotó: Mihálydeák Rita)

Békàs-szoros
(fotó: Mihálydeák Rita)

Békàs-szoros (fotó: Mihálydeák Rita)

Békàs-szoros
(fotó: Mihálydeák Rita)

Békàs-szoros (fotó: Mihálydeák Rita)

Békàs-szoros
(fotó: Mihálydeák Rita)

Gyergyótól 10 kilométerre megérkezünk a faluba, ahol két csodálatos fenyő árnyékában a szülői házam található. 3-4 évesen, amikor a több órás utazásból megérkeztünk, messziről felismertem a ház előtt magasodó fenyőket és a buszban lelkesen felkiáltottam: ” Édesanyám még megvan a házunk!” Mindenki mosolyra húzta a száját, csak én nem tudtam mire vélni ezt a reakciót. Már alig győztem kivárni, hogy a házunk udvarán a zöld és nyirkos fűben gyönyörködjek, valamint az utcánk végén található fakitermelő-üzemből kiszivárgó frissen vágott fa illatát érezzem.

Gyerekként itt töltődtem fel a friss levegővel, és itt mentünk ivóvízért lelkesen a “híd alá”, ahol egy borvíz-forrás volt található. A föld alól feltörő borvíz szénsavat tartalmazó, többnyire savanykás ásványvíz, melyet székelyesen borvíznek hívnak. Sajnos, ma már nem lehetséges abból a forrásból inni, de nosztalgiából még mindig visszatérünk a mi “kincses-forrásunkhoz”. Egyébként Újfalu területe borvízben gazdag, vizét jelenleg is palackozzák : “Hajnal” néven.

Amit a borvízekről tudni érdemes: a mintegy 30 romániai ásványviz és borpalackozó üzem fele itt, vagyis Hargita megyében működik. Talán a laikusok is hallottak már a borszéki “Borsec” ásványvízről, vagy meg is vásárolták azt, ha Erdélybe vitt az útjuk.

Zetelaka-viztározó (fotó: Mihálydeák Rita)

Zetelaka-viztározó
(fotó: Mihálydeák Rita)

Más látnivalói a vidéknek: Gyergyóújfaluban található Románia legnagyobb kőbányája, ahol andezitet bányásznak.

Újfalutól Székelyudvarhely felé indulva a Hargita hegység legközelebbi vonulata a Liban-tető, melynek legmagasabb pontja 1589 méter. Gyerekként itt szedtem a legfinomabb gombákat (kucsmagomba, hirip-, avagy vargányagomba, rókagomba és fenyőalja), a legjobb erdei málnát a hatalmas “málnavészekről” (avagy erdei málnabokor) és augusztus végén a legfinomabb mogyorót. Szinte most is érzem az ízét a hamisítatlan erdei szamócának, mely számomra az otthon, a Hargita ízét idézi.

Csikszereda (Miercurea-Ciuc)

Hargita megye székhelye, a híres Ciuc-sör hazája. A város 82 %-a magyar ajkú, román szót tényleg csak elvétve hallani, éghajlata alapján vetekedhet Gyergyóval, hiszen itt már több alkalommal is mértek -40 fokot.

A sörgyàr (fotó: Mihálydeák Rita)

A sörgyàr
(fotó: Mihálydeák Rita)

A sörgyàr (fotó: Mihálydeák Rita)

A sörgyàr
(fotó: Mihálydeák Rita)

A Ciuc-sör (fotó: Mihálydeák Rita)

A Ciuc-sör
(fotó: Mihálydeák Rita)

A pünkösdi zarándoklat helyszíne mindössze pár kilométerre található Csíkszeredától. Itt érdemes betérni a csíksomlyói kegytemplomba, valamint a templomtól félórás sétára a kegyhelyre érkezünk, a dombhoz , mely több évszázados központja és búcsújáró-helye megannyi magyarnak és székelynek, melyet a televízióban is közvetítenek pünkösdkor; ez a Mária-kegyhely.

Csíksomlyó (fotó: Mihálydeák Rita)

Csíksomlyó
(fotó: Mihálydeák Rita)

Csíksomlyó (fotó: Mihálydeák Rita)

Csíksomlyó
(fotó: Mihálydeák Rita)

Gyimesbükk és az “ezeréves határ”

A gyimesi szoros csodálatos dombjaival és változatos növényzetével bűvöli el az arra tévedő turistát. Csíkszeredától északkeletre vagyunk, a mindössze 1050 lelket számláló faluban. A falu nevezetessége: az egykori Osztrák-Magyar Monarchia határköve.

Az ezer éves hatàr (fotó: Mihálydeák Rita)

Az ezer éves hatàr
(fotó: Mihálydeák Rita)

Az ezer éves hatàr (fotó: Mihálydeák Rita)

Az ezer éves hatàr
(fotó: Mihálydeák Rita)

Szováta

Tavai és szállodái miatt európai hírű üdülőváros,, több sóstava és sósziklája van, ennek köszönhetően turizmusa igen lendületes.

Parajd

A Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye. Itt látogathatjuk meg a híres sóbányát, mely 120 méter mélyen talalható, a légúti betegségek gyógyítására szokták javasolni a hely felkeresését. A bányába autóbusszal szállítják az érdeklődőket, ahol templom és játszótér is található.

Emberek

Megannyi természeti adottság, látnivaló, turista csalogató hely és az ittenieknek mindez a mindennapi életéhez tartozik: a székelyek és a hegycsúcsok elválaszthatatlanok.

Így volt ezzel Erőss Zsolt hegymászó is, aki élete utolsó napjáig mérhetetlen kitartással ostromolta a hegycsúcsokat nemcsak otthon, hanem világszerte. Mindannyian tanulhattunk tőle kitartást és optimizmust akik az életpályáját ismertük. Példája volt ő a valódi székely virtusnak, az igazi emberségnek és a hihetetlen mértékű alázatosságnak. Csíkszeredában született, de iskoláit Gyergyóban végezte, első magyar állampolgárként mászta meg a Csomolungmát, a Föld legmagasabb hegyét. Aki bővebben szeretne olvasni róla, annak A Himalájánál magasabbra című könyvét ajánlom.

Erdély, nemcsak a jó emberek otthona, hanem a hité, az egyszerűségé és a szomorúságé is.

A székely himnusz sorai is erről tanúskodnak, habár manapság azt hinnénk, ezek nem bírnak nagy jelentőséggel, viszont az igazi székelyek szívében mindig fájdalmasak és szívbe markolóak maradnak a sorai. Az én édesapám is egy ilyen érzékeny lelkületű hús-vér ember volt, tele jóindulattal mindenki iránt, de bicskával a zsebében (arrafelé ez egy nélkülözhetetlen ereklye, az igazi székelyek ismertetőjele) ,senkit sem bántott élete során. A nagymamám pedig nagy viccmesélő és “komédiás” volt, akitől írói tehetségemet örököltem.

A Maros partján (fotó: Mihálydeák Rita)

A Maros partján (fotó: Mihálydeák Rita)

Népszokások

Erdélyben a vallási események, mint például az elsőáldozások, a bérmálás, a keresztelő, az esküvők még mindig nincsenek kihalófélben.

Az érettségi-, és kortárs-találkozók is nagyon gyakoriak és ilyenkor a résztvevők a székely népviseletet öltik magukra a találkozó napján Egyedi és eredeti, ugyanakkor különleges ez a többszáz éves népszokás melyet a mai napig is megtartottak és évről-évre követnek!

Az összetartás, a vendégszeretet, szerénység és Istenfélő lelkület: mindezek jól tükrözik hazám népét, a székely népet, melynek “tanítását” életem végéig a szívemben fogom hordozni, bármerre is vigyen a sorsom.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!