Híd a Neretván – Mostar és környéke

Mivel feltett szándékom a Boszniába irányuló kiutazó turizmust fellendíteni, ezért a Szarajevóról szóló cikkem után most Mostarba invitálok mindenkit. Eltökéltségemnek egyszerű oka van: engem magával ragadott az ország, a történelme, a kultúrája, az emberek kedvessége, a városok hangulata, a hegyek látványa. A bosnyák főváros után most következzék Hercegovina legnagyobb városa, Mostar – és ami nekem a legjobban tetszett ott.

Míg a modern Nyugat és a titokzatos Kelet találkozásként emlegetett Szarajevóban, ahol baklava mellett kávét és teát szürcsölgetnek az emberek, fejkendős muzulmán lányok együtt sétálnak az utcán szerb és horvát barátaikkal, a konföderáció nyugati részében, Hercegovinában más kép fogad. Katolikus templomok tornyai emelkednek a falvak házai felé, az út mentén mediterrán ciprusfák sorakoznak, és nem egy házon lehet látni hatalmas horvát zászlót lengedezni.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

Hercegovina legnagyobb városában a háború óta igencsak megosztott a lakosság. A Neretva által kettészelt város bal oldalán többnyire muzulmánok, a jobb oldalon horvátok élnek, mindkettőnek saját futballcsapata és gimnáziuma van. Az egykori Jugoszláviában a gyakori vegyes házasságok száma mára elenyésző. A kibékíthetetlennek tűnő ellentéteket szimbolizálja a város felé emelkedő 33 méteres kereszt és a minareteknél magasabbra nyúló új építésű katolikus templom is. A súlyos harcokat megélt Mostar lerombolt,  szétlőtt épületeit mára leginkább külvárosi kivételekkel újjáépítették.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

Első utam az ország szimbólumaként is ismert Öreg hídhoz vezetett, amely a város névadója és amelynek hírnevéhez Csontváry Kosztka Tivadar festménye is nagyban hozzájárult. A horvátok által felrobbantott hidat 2003 és 2005 között – többek között – magyar segítséggel építették újjá és varázsolták vissza eredeti állapotába. A roppant hideg vízű és gyors folyású Neretva partjáról nézve a híd és a környező épületek festői látványa engem jó időre odaszegezett a folyó köves partjára.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

A 27 méteres szabadesést a híd legmagasabb fokáról – szerencsémre – nem arra a hétvégére időzítették, amikor ott voltunk, de az egyébként nagyon látványos versenyre az érdeklődőknek augusztusi látogatást érdemes tervezni. A hídtól párperces sétára található annak egy kisebb másolata, az ún. Görbe híd, amely mellett hangulatos éttermek kínálják a ćevapit, nagy kedvencemet, a friss sopszka salátát és a finom hercegovinai vörös borokat.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

Az óváros macsakaköves, rózsaszín leanderekkel szegélyezett utcácskái, a Neretvára néző meredek falra épített éttermei, gyors folyású patak melletti kávézói igazi ékszerdobozzá varázsolják ezt a helyet. A turisták által kedvelt bazárban a szokásos hűtőmágnes, sál és csecsebecsék kombinációja mellett olyan érdekes térképre is bukkantam, amely kb. fél négyzetméteren vázolta fel a dél-szláv háború jelentősebb eseményeit. A mostari és hercegovinai harcokról és a háborúról az egyébként igen limitált nyitvatartással működő Hercegovina Múzeumban lehet többet megtudni.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

A városban egyébként V-VI. századi Bazilika, XIX. századi görög-keleti templom, török fürdő és modern katolikus templom is található, és érdekes betekinteni a Bišćevića, egykori török uralmat idéző házaiba is.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

Az utazás időzítésénél érdemes figyelembe venni, hogy Mostar az ország legmelegebb városa, és nyáron gyakran 40 fok felé emelkedik a hőmérséklet. Július második hétvégéjén 42 fok volt, és este 10 órakor sem hűlt le a levegő 36 fok alá.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

A várostól 40 km-re lévő Kravice vízesés nemcsak a helyiek kedvelt strandja, de sok turista is megfordul itt. A GPS néha javasol földutakat is, de ezeket a háborúból még jócskán megmaradt taposóaknák miatt érdemes elkerülni. Innen már csak tíz perc az út az évente közel egymillió zarándokot vonzó Međugorje, katolikus Szent Jakab temploma. A városban 1981-ben néhány gyerek állítólag égi jelenést látott, és azóta tömegesen érkeznek a zarándokok ebbe a hercegoviniai kis faluba, amely a templomot övező katolikus ajándéktárgy-üzleteivel, hatalmas buszparkolóvial, panzióval gyorsan alkalmazkodott ehhez az igényhez.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

Számomra azonban a blagaji dervis kolostor és a környék hangulata volt a legmegkapóbb. Az alig ötezres kis településnél a sziklafal rejti a Buna folyó forrását, amelyhez – a nálam kevésbé klausztrofóbiások – be is hajózhatnak. A XV. században épült dervis kolostor pedig megér egy látogatást.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

Én ennyit tudtam beleszuszakolni három napba. Remélem, azért a bogarat elültettem néhány olvasó fülébe, és páran Bosznia felé veszik majd az utat a közeljövőben.

(Ha tetszett Éva cikke, olvasd el sok-sok öniróniával és humorral megírt Amerika! Visszaintegetsz? című könyvét amerikai kultúrsokkról, egy óceánt áthidaló szerelemről és idegen közegben megélt spirituális önkeresésről!)

(Olvasd el Éva Magyar nők vándoréletmódban című cikksorozatának részeit: 1. rész2. rész  3.rész 4.rész 5.rész)

(Olvasd el Éva Akik beleszerettek Magyarországba című cikksorozatának részeit is: 1. rész2. rész3. rész)

( A szerző facebook oldalát is megnézheted: itt)

(Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!