Keresztények Szíriában

Szíria talán az egyik legfantasztikusabb hely a Közel-Kelet arab országai között (remélem kellően elfogult vagyok). Egyedülállóan változatos, bármilyen szempont szerint vizsgáljuk is. Változatos földrajzilag, élővilág szempontjából, kulturálisan, történelmileg, etnikailag, vallásilag. Mediterrán tengerpart, vulkanikus hegyvidékek, porlepte sivatagok, asszír, babiloni, római, bizánci romok, keresztes várak, síiták, szunniták, drúzok, alaviták, arabok, kurdok, örmények… nem folytatom. Talán mindenki elhiszi a fenti állításomat.

Szíriának hihetetlen történelmi múltja van. Lényegében ezen a vidéken alakultak ki az első városállamok, itt volt a bölcsője az emberi civilizációnak. Pörögtek az évezredek (igen; errefelé a történelmet nem évszázadokban, hanem évezredekben mérik), birodalmak keletkeztek, majd semmisültek meg, mígnem a római uralom első századában egy Saul nevű megrögzött keresztényüldöző el nem jutott a Damaszkusz környéki oázisok egyikébe (Derijja ma a főváros egyik kerülete). A távolban már látszottak a város falai, ahová azért küldték, hogy „rendet tegyen” a császári hatalom ellen lázadó keresztények között. Mígnem ezen a bizonyos damaszkuszi úton megjelent előtte Krisztus, és önmaga is kereszténnyé nem vált. Megkeresztelkedett, új nevet vett fel: innentől kezdve, mint Pál járta a birodalmat, aki az új hit legnagyobb apostolává vált. Kisebb közösségek korábban is léteztek, de valahol itt kezdődik a kereszténység szíriai története.

A következő századokban a keresztény lakosság mind létszám, mind jelentőség tekintetében megerősödött. A bizánci uralom évszázadaiban már a legfontosabb centrumterületek egyike volt. Egyházatyák, vallási és világi vezetők, tudósok, jeles írók kerültek ki innen. Ezekről az időkről megszámlálhatatlan mennyiségű rom tanúskodik. Ez a „megszámlálhatatlan” egyáltalán nem túlzás: csak Aleppó környékén romterületek százai (!) maradtak ránk. Ez az időszak volt Szíria egyik legfontosabb virágkora.

Néhány évszázaddal később azonban már megmerevedett: fejlődésképtelenné vált a társadalom, a szőrszálhasogató teológiai hitviták fásulttá tették a lakosságot, sem tudományos, sem kulturális téren nem tudtak többé újat alkotni. A déli végeken ekkor tűnt fel az iszlám, ami nagyon gyorsan, lényegében ellenállás nélkül magába olvasztotta a bizánci provinciát. Ez nem jelentette a kereszténység végleges megszűnését. Napjainkig több millióan élnek Szíriában, többségük olyan ősi közösségekhez tartozik, melyek nyugaton – eretnekség vádjával megbélyegezve – nem maradhattak fenn. Az iszlám világban viszont ezek a hitviták értelmüket vesztették, minden kis felekezet szabadon gyakorolhatta ősei vallását.

A muszlim hódítással kezdetét vette a második aranykor: a damaszkuszi kalifák mesevilága. Új városok nőttek ki a sivatag homokjából, mecsetek, paloták, karavánszerájok épültek. Eközben több próbálkozás történt, hogy a területet ismét a keresztény világhoz csatolják. A keresztes háborúk korára várak tucatjai emlékeztetnek. Végül az oszmán uralom évszázadai során hosszú csipkerózsika-álomba merült, ezen a gyarmatosítás, de még a XX. századi függetlenség sem sokat változtatott.

Ebből a rövid (Szíria esetén ez tényleg nagyon-nagyon rövid és vázlatos) történelmi összefoglalóból már látszik, hogy keresztény emlékeit alapvetően három nagy csoportra bonthatjuk. A legkorábbi a bizánci időszak, ennek nyomait ma városok, templomok, kolostorok romjaiban lelhetjük fel. A másik fő csoport a keresztes háborúk kora: várak, gótikus stílusú templomok, lakóházak – főképp a tengerpart környékén. Végül a harmadik nagy egység, ami ebből a múltból máig megőrződött: a halott romokon túl a ma is élő kolostorok, keresztény falvak, közösségek. Közülük keresünk fel most néhányat!

A szejdnajai kolostor

A Damaszkuszt északról övező hegyvidéken több kisebb falu, és két nagyobb település is őrzi a múlt emlékeit. Első megállónk Szejdnaja (az arab Szajídaná, azaz Mi Asszonyunk eltorzult alakja), a fővárosból 10-15 percenként közlekedő kisbuszokkal fél óra alatt elérhető. A busz vad szurdokvölgyben száguld, amikor egyszercsak feltűnnek a kolostor tornyai.

Mint a település arab elnevezéséből már sejthető, Szűz Mária tiszteletére emelték. Meredek lépcsőkön jutunk fel az épületig, belül kis udvar, templom, körben a szerzetesek lakrészei. Érdekessége, hogy muszlimok is látogatják. Talán kevesen tudják, de Máriát az iszlám hívei is tisztelik, ezt a helyet márpedig neki szentelték.

Templombelső Szejdnajában

A cikk a következő oldalon folytatódik!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!