Kína is meg nem is, buddhista is meg nem is: barangolás Hongkongban

Ausztráliába több átszállással lehet eljutni, mi úgy repültünk, hogy az egyik Hongkong legyen: páromat főleg az elektronika és a kütyük csábították, engem inkább az ismeretlen kultúra és buddhista kolostorok vonzottak. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy az ott töltött öt nap szinte semmire sem elég, és maradt a Big Buddha, mint buddhista látványosság.

Hongkong 15 éve Kína különleges igazgatású területe, csak honvédelmi és külügyi kérdésekben függ a kínai kormánytól. 15 évvel ezelőtt Kína garantálta, hogy 50 évig meghagyja Hongkongot kapitalista gazdasági rendszerűnek, így az ígéret szerint még 35 évig tuti nem lesz szocialista.

Hongkong a vásárlókból él, a világ egyik üzleti fővárosa. Olyan szintű kereskedelem folyik ott, amit elképzelni sem tudtam, míg nem láttam a saját szememmel. Az itthoni árak töredékéért lehet beszerezni a legmodernebb elektronikai kütyüket, ékszereket, világmárkák legújabb ruhakollekcióit /kígyózó sorokban állnak az emberek a Dior, Chanel és hasonló üzletek előtt…/. A hétköznapi termékek is nagyon-nagyon olcsók, a cigarettától kezdve a körömlakkokig.

Területe kétszerese Budapestének, viszont lakossága Magyarország népességének kétharmada. Ez akkora zsúfoltságot jelent, olyan sok embert, hogy leírva nem tudom visszaadni a hatást. Mentünk az úton, ami egy szűk, keskeny kis utca volt /hiába belváros, ott ilyenek az utcák/, és körülöttünk mindenhol emberek nyüzsögtek, épp hogy el nem sodortak minket. Mint egy hangyaboly. És mindannyian rohantak. Reggel is, délben is, este is rohantak. A helyiek irtó alacsonyak, mi pedig a férjemmel mindkettem elég magasak vagyunk, és nagyon vicces volt, hogy elláttunk az emberek feje fölött. Szürreális életérzés volt a magunk megszokott tempójában sétálni a szűk belvárosi utcán, körülöttünk rohanó pici emberekkel, akiknek szinte csak a fekete hajas búbját láttuk.

A fiatalok elképesztő ruhákban és hajszínekkel, durván erős sminkben plázáznak, bandáznak: szinte minden tizenéves lány festi a haját, lakkozza a körmét, és ami nekem meglepő volt: alig láttam lányt műszempilla nélkül. Nappal iskolás egyenruha, suli után ultra rövid szoknya.

Mivel sok az ember és kevés a hely, Hongkong építészetileg is nagyon zsúfolt. A plázák magasak, többnyire emeletesek és liftesek, kis alapterületű szintekkel. Az éttermek és kávézók sok esetben egy lakóépület valahanyadik emeletén vannak, ami nagyon fura volt eleinte. A felhőkarcolók hozzátartoznak a hongkongi látképhez, ahogy az emeletes villamos is.

Egy piac mellett szálltunk meg egy kis hotelben, ahol a szobánkat tulajdonképpen kitöltötte az ágy, amit épp csak körbe tudtuk járni. Itt is a falba szerelt zuhanyt szeretik, amit nagyon nehezen tudtam megszokni /Melbourne-ben is mindenhol ezzel találkoztunk/. A véletlen helyválasztás /nem tudtunk a piacról/ segített magunkba szívni a hongkongi mindennapok varázsát, mert folyton a nyers hal és tengeri állatok szaga terjengett a levegőben… a férjem szeretett volna helyi ételt enni, de én nem voltam ilyen bevállalós, így hát maradtunk az Európában is fellelhető étteremláncok menüjénél.

A hongkongi látványosságok egyike a Big Buddha: a hatalmas ülő szobor az Ázsiában található legnagyobb Buddha szobrok egyike. Én végig azt hittem, hogy ez valami ősi szent buddhista hely, de kiderült, hogy csak 1993-ban épült /biztos szerettek volna valamit, amit az útikönyvek fő látványosságként megemlíthetnek/ Átlátszó talapzatú  libegővel közelítettük meg a hegyre épült szobrot, a tengerszoros és a hatalmas hegyek felett vezető úton, egyszerre volt félelmetes és magával ragadó a természet nagysága. A közel fél órás libegőzés után elénk tárult a kolostor: itt már erőteljesen a külföldi látogatókra fókuszálnak, csecsebecséket, Buddha képeket, amuletteket és buddhista kiegészítőket árulnak, de így is nagy élmény volt a több ezer lépcsőfokon felfelé haladva megközelíteni a szobrot. Elképzeltem, hogy amerre haladok, az a béke…

Szerettem Hongkongot.

Fotó: a szerző hozzájárulásával

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Kínáról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Kínában csoporthoz!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!