Kis portugál útikalauz- Porto, Lisszabon, Szintra

Lassan szokásommá válik, hogy mielőtt egy új helyet látogatnék meg, először átböngészem a Globspotterek élménybeszámolóit, tanácsait és csak ezután indulok útnak. Persze általában viszek magammal útikönyvet is, de mindig sokkal jobban örülök egy részletes, első kézből kapott Globspotos tippnek mint egy általános, teljesen személytelen útleírásnak. Abban a reményben, hogy más is hasonló módon készül a világlátásra mint én, most átlépem kicsit Spanyolország határait és adok egy-két ötletet arra, hogy hogyan érdemes eltölteni az időt, ha az ember fia/lánya Portugáliában nyaral.

Óriási lelkesedéssel vágtam útnak, sosem jártam még Portugáliában korábban, és csak néhány kép élt a fejemben, főleg Lisszabonnal kapcsolatosan: a szokásos villamos-domb-kockakő kombó. Mondjuk úgy, teljesen tiszta lappal indultam.

Porto volt az első úti cél, nekem pedig szerelem első látásra. Ha bárki szállást keres a városban, szívből ajánlom a Top Flat apartmanjait. Patricia, a tulaj, kiváló ízléssel rendezte be, minden minilakás a Douro folyóra néz és garantált, hogy azonnal kedvünk támad örökre beköltözni.

kép 2 top flatPorto – éppúgy, mint Lisszabon-, dimbes-dombos és apró kockakővel van kirakva minden egyes utcácskája. Úgyhogy nyugodtan hagyjuk otthon a tűsarkút és tangás papucsot, vegyük fel a legkényelmesebb cipőnket és kezdődhet a popsi erősítés. Több száz lépcsőfokot fogunk majd megmászni- azoknak, akik legalább annyira aggódnak a kalóriák elvesztése miatt mint én, aggodalomra semmi ok, a híres pudingos kosárkák majd pótolnak minden elvesztett energiát. Napi 5 öt alatt még az ágyból sem ajánlott kikelni!

Portóban érdemes minden tömegközlekedési eszközt kipróbálni, mert egészen különböző arcát mutatják meg a városnak. Bár sajnos elég turistás, azért mégis érdemes felszállni az 1-es villamosra, ami kivisz majdnem egészen az óceán-partig és visszarepít az időben, hiszen a kocsik múlt-századi jellegén semmit sem változtattak. Úgy dübörög, hogy csak kiabálva lehet beszélgetni és ha nem kapaszkodik eléggé az ember, majdnem biztos, hogy kirepül az ablakon. A villamos vezetők valószínűleg veterán Forma 1-es versenyzők, mert úgy nyomják neki, hogy minden percben azt várja az ember, hogy szegény villinger kettészakad. Kihagyhatatlan élmény!

kép 3 sétahajó (1)Bár sosem gondoltam, hogy valaha is igent mondok az uncsi, löttyedt turistáknak való sétahajókázásra, több órányi lépcsőzés után egy jéghideg Super Bock-ért (helyi sör) és egy ülőhelyért mindkét sajgó lábamat odaadtam volna. Úgyhogy a 15 eurós ajánlat, mely hajókázást, libegőzést és egy portói borospince-látogatást foglal magában nekem jó ajánlatnak tűnt. A hajóról kényelmesen végigvizslattam a Douró mindkét partját díszítő színes kis házakat és azt a konklúziót vontam le, hogy a portugál valószínűleg Európa legtisztább népe, mert sehol ennyi száradó ruhát nem láttam a világon. A libegőből már látni a borospincéket és a kissé modernebb, Vila Nova da Gaia negyedet. A pincelátogatás számomra kifejezetten érdekes volt, valamiért mindig is vonzott a dohos pinceszag és a borászat tudománya. Sajnos a portói borok nem hoznak lázba, de azért illedelmesen végigkóstoltam a borászat büszkeségeit. Tudom, hogy óriási nagyképűség ez részemről, de sajnos a portugál vörösborok számomra messziről sem közelítik meg a spanyol minőséget, ezért ahogy azt Mórickától tanultam, erről inkább ne is beszéljünk. Kifejezetten finomnak találtam viszont a vinho verde-t, ami szó szerint zöld bort jelent. Nem kell megijedni, ez csak a bor fiatalságára utal, kifejezetten friss, habzó jellegű bor, a nagy melegben mindig jólesik.

Porto számtalan látnivalót kínál, két helyet azonban mindenképp kiemelnék: a  Livreria Lello könyvesboltot, mely valószínűleg a világ legvarázslatosabb helye (nem véletlenül forgatták itt a Harry Potter könyvtár jeleneteit) és a Mercado do Bolhao piacot, ahol kötelező degeszre enni magatokat parázson sült csirkével vagy tőkehallal 4 euróért!

Két nap után Porto vidékies hangulatát felváltottam a lisszaboni pezsgésre. Itt sokkal inkább dübörög az élet. Az utcán ötpercenként ajánlanak hasist, marihuánát, kokaint és miegymást, nem is értem mit néztek ki belőlem a kis pöttyös nyári ruhámban! A Bairro Alto negyedben hömpölygő tömegek próbálnak választani a temérdek bár, diszkó és élőzenés kocsma között. Az egy négyzetméterre jutó fél literes mojito vödörrel felfegyverzett gyerekarcú tini néha meghaladja a tűrőképességet. Aztán végre megtalálod a kilátót amiért megmásztál egy kisebb Everestet és boldogan huppansz le  a kőpadra. Mégis béke van.

Lisszabon kevesebb látnivalót nyújt mint Porto, ezért nem gondolom, hogy különösebb útmutatásra lenne szükség. Néhány piszok jó éttermet azonban mindenképp ajánlanék: a csirke-király Casa da India (Rúa Loreto 51) kihagyhatatlan. Fejenként 11 euróból bőségesen megvacsorázhatunk és az árban már az innivaló is benne foglaltatik. Mindig zsúfolásig van, ezért ha vacsorázni szeretnénk, vagy menjünk korán (este 8 körül) vagy későn (10 tájékán), mert asztalt foglalni sajnos nem lehet. A tökéletes ebédlőhely a Principe do Calhariz (Calçada do Combro 28-30), mely egy meglehetősen nagy vendéglő, így majdnem biztos, hogy találunk asztalt és ahol a husi minden változata mennyei. Vigyázat, szombaton zárva tartanak! Ebéd után pedig csak néhány lépést kell sétálnunk a dizájnos FlowerPower bárig (Calçada do Combro, 2), ahol zamatos gyümölcslevekből olyan fincsi koktélokat készítenek, hogy hirtelen azt érzed, Lisszabon mind a hét dombját azonnal megmásznád. Na, ez azért talán túlzás…

kép 4 tőkehal (bacalhao)A sok városnézés után jólesik megmártózni a habokban. Én Cascais-ban vertem tanyát és onnan autóztam minden nap valamelyik paradicsomi praia-ra (tengerpart). Cascais egy kicsit puccos üdülőnegyed, nem kevés újgazdaggal és golfpályával, viszont innen nagyon könnyen megközelíthető Guincho, Cabo da Roca (Európa legnyugatibb pontja), Praia Grande, Praia das Maças és Szintra is.

kép 5- cabo da rocaHa újratervezhetném az utam, egyetlen dolgon változtatnék, mégpedig Szintrára minimum két de inkább három napot szánnék. Mesebeli városka, gyönyörű várakkal és palotákkal. Mivel nekem csak pár órám volt, így a Palacio da Pena-n kívül semmi másra nem jutott időm, ez viszont egy okkal több, hogy visszatérjek még. Érdemes a helyi buszra jegyet váltani 5 euroért, ez érinti az összes kastélyt és bármikor leszállhatunk, majd visszaszállhatunk rá. Ha ügyesen tervezünk, reggel 9:30-10:00 között olcsóbban juthatunk belépőhöz a kastélyokba és még az óriási tömeget is elkerülhetjük. Szintrát semmiképp nem ajánlott hétvégi programnak szánni, mert rengeteg a látogató, a buszon nincs sem levegő sem ülőhely, és minden bejárat előtt egymást tapossák az emberek. A hűs kastélykertek és mesebeli paloták hétköznap igazán élvezetesek, mikor nem csámcsog a füledbe három turista miközben egy padról figyeled a mókusokat. Választhatunk kombinált belépőt, ami két vagy három kastély látogatására jogosít és jóval olcsóbb mintha egyenként váltanánk jegyet. Az árak egyébként elég magasak, a Palacio da Pena-ba 13 euro volt a belépő, de minden centet megért a látvány.

kép 6 Sintra- Palacio da PenaAhogy a pudingos kosárkákra specializálódott cukrászda-lánc neve is mutatja, a világnak szüksége van erre a finomságra, akárcsak a portugál vendégszeretetre és a hűsítő tengeri levegőre. Portugália bármelyik pontja kiváló úti cél. Jövőre?

kép 7 pudingos kosárka lelőhely

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!