Kóborlásaim Mallorcán

Mint az előző bejegyzésben is említettem, volt szerencsém Mallorcára utazni és pár napot eltölteni Palma de Mallorca városában. Közben igyekeztem mindazt megnézni, amire csak lehetőségem adódott, mind a városban, mind azon kívül, és nem panaszkodom, Mallorca igazán sok szépséget tárt elém.

Fontos infó lehet, hogy aki csak teheti, az béreljen autót, mert a szigeten Palma környékére, közelibb pontokra még el lehet jutni busszal könnyedén, de messzebbre már bajosabb, át kell szállni, naponta csak két busz van és hasonlók.

Úton Castell de Alaró felé (fotó: Zsiray Eszter)

Úton Castell de Alaró felé
(fotó: Zsiray Eszter)

Az autóbérlésben eléggé akadályozott a lejárt jogsim, viszont egy kedves német ismerős jóvoltából volt szerencsénk kocsival eljutni Castell de Alaróhoz egy egy napos kirándulásra. Ez a sziget kellős közepén, a Tramuntana hegység kezdeti pontjánál egy régi vár maradványa, ami mellé éttermet és hostelt építettek. Ellátni innen Palmáig és a másik irányban pedig Menorcáig, ki lehet venni mindkét irányban a tenger kék csíkját a horizonton.

Jobbra ki lehet venni a tengert és Menorca szigetét (fotó: Zsiray Eszter)

Jobbra ki lehet venni a tengert és Menorca szigetét
(fotó: Zsiray Eszter)

Kellemes egy-másfél órás erdei séta a parkolótól, viszont kőkemény meredek úton felfelé. A tetőről csodálatos kilátás nyílik a Tramuntana hatalmas kopár hegyeire is, és az egyik hegycsúcson a csillagvizsgálóra. Az étterem amolyan szerény fajta, viszont volt finom kávé és négyféle pite és torta, azaz minden, amiről a kiránduló csak álmodhat. A mosdója ellenben csak akkor működik, ha nagy esőzés volt korábban, azaz a mallorcai időjárást ismerve, lényegében soha!

A Tramuntana-hegység, az egyik csúcson a csillagvizsgálóval (fotó: Zsiray Eszter)

A Tramuntana-hegység, az egyik csúcson a csillagvizsgálóval
(fotó: Zsiray Eszter)

Nem messze a pihenőhelytől, olyan fél órányira van egy barlang, amit a legtöbb kiránduló igyekszik megtalálni, de többnyire sikertelenül. Az útvonalat kis kőkupacok mutatják az erdőben, ami lássuk be, csak egyel fejlettebb verziója a Jancsi és Juliska-féle módszernek, ám mi mégis megtaláltuk valamilyen csoda folytán. Követtük a vendéglős magyarázatát és kigúvadt szemekkel kerestük az instrukciók szerinti cseppnyi bejáratot, ami az „út” felett, valahol egy nagyobb fa töve mögött volt elrejtve, és olyan odú méretű, éppen hogy csak befér egy ember. Ma sem értem, hogyan történt, de kiszúrtuk; kis kúszás következett a bejárat után pár méteren keresztül a sötétben, a telefonok fényében lényegében csak annyit láttunk, milyen vastagon lepi be a falakat a pókháló – igyekeztünk kijutni hát hamar.

A barlang - a fenti képen a két emberi figura, a lenti képen a fák segítenek viszonyítani, milyen hatalmas is (fotó: Zsiray Eszter)

A barlang – a fenti képen a két emberi figura, a lenti képen a fák segítenek viszonyítani, milyen hatalmas is
(fotó: Zsiray Eszter)

(fotó: Zsiray Eszter)

(fotó: Zsiray Eszter)

A kis alagút túlsó végén egy hatalmas barlang ásító szájába érkeztünk meg, alattunk lejtős talajjal, ami meredek szakadékba torkollott. Egyszerre voltunk elbújva a világ végén egy elfeledett sarokban, és ugyanakkor félelmetes volt, vajon mi lenne, ha lecsúsznánk a semmibe, amire persze semmi esély sem volt, mégis megfordult az ember agyában, ahogyan bejárta a barlangot.

Valldemosa (fotó: Zsiray Eszter)

Valldemosa
(fotó: Zsiray Eszter)

Valldemosa (fotó: Zsiray Eszter)

Valldemosa
(fotó: Zsiray Eszter)

Busszal sikerült eljutni Valldemosa középkori falujába is, ami hihetetlenül hangulatos: minden egyes kis utcácska minden házacskája középkori kőház, tele pompázó virágokkal, mintha csak Az Év Legvirágosabb Faluja címre hajtana.

Valldemosa (fotó: Zsiray Eszter)

Valldemosa
(fotó: Zsiray Eszter)

Valldemosa (fotó: Zsiray Eszter)

Valldemosa
(fotó: Zsiray Eszter)

Lehet, hogy nekünk már semmi sem jó, de megállapítottuk, hogy ez már annyira szép, hogy a harmadik ugyanolyan utca után egyszerűen ráun az ember. Talán még én is eljutottam arra a szintre, hogy hozzászoktam a széphez? Valldemosa csodás volt, bájos volt, de pont így néz ki minden második katalán falu. Ha erre a megszokási szintre eljutnék a tengerrel kapcsolatban is, akkor azt mondom, lőjetek le, de azért itt még nem tartok, és talán ez egy örök és nagyobb szerelem, mint a kis bájos középkori falvakkal a futó kis kalandjaim. Nem értett velem egyet Chopin, George Sand és Jorge Luis Borges sem, akik viszont mind odáig és vissza voltak a helyért, és hosszabb időt töltöttek mind itt. Lehet rájuk inkább érdemes hallgatni és egyszerűen megnézni a helyet.

Valldemosa (fotó: Zsiray Eszter)

Valldemosa
(fotó: Zsiray Eszter)

Valldemosa (fotó: Zsiray Eszter)

Valldemosa
(fotó: Zsiray Eszter)

Szintén a busz vitt el minket a Colónia Sant Jordi nevű kis nyaralófaluba, ami akkor a szezon legelején elég kihalt volt, már-már kísértetiesen, de épp emiatt volt számomra annyira szimpatikus. Gyönyörű fehérhomokos tengerpartja van, azúrkék a víz, és idén először ott merészkedtem bele a vízbe, ami akkor mit is mondjak, azért még hideg volt, olyan 18 fokos talán.

Colónia Sant Jordi (fotó: Zsiray Eszter)

Colónia Sant Jordi
(fotó: Zsiray Eszter)

Colónia Sant Jordi (fotó: Zsiray Eszter)

Colónia Sant Jordi
(fotó: Zsiray Eszter)

Viszont nagyon melegen tűzött a nap, ami jól is jött, mert a szél elég dermesztően hidegen fújt időnként. Várost nézni nem nagyon lehet itt, inkább csak strandolni, és a messzeséget bámulni kikapcsolódásképpen, mert lényegében nincs mit megnézni: az egyetlen látványosságot a sólepárló fehér sóhegyei adják.

Palmanova (fotó: Zsiray Eszter)

Palmanova
(fotó: Zsiray Eszter)

A másik véglet Palmanova volt, ami körülbelül 40 perc Palmából busszal, és ahol szintén gyönyörű a tengerpart, viszont véget nem érő a szállodák és apartmanok láncolata hosszú kilométereken át. Nagyon erősen német turistaparadicsom, ami sokat ront a hely eredendő szépségén.

(fotó: Zsiray Eszter)

(fotó: Zsiray Eszter)

Ami nagyon tetszett, hogy bármelyik várost elhagyva, telis tele van a táj régi szélmalmokkal, amelyek karjai foghíjasan mutatják az idő múlását a kopár táj közepette. Amikor a sziget még a mezőgazdaságból élt, akkoriban mind az ivóvízhez, mind az öntözéshez szükséges vizet a malmok segítségével nyerték ki a talajból.

Palma katedrálisa a Kortárs Múzeum tetejéről (fotó: Zsiray Eszter)

Palma katedrálisa a Kortárs Múzeum tetejéről
(fotó: Zsiray Eszter)

Végezetül Palma de Mallorca az, amit sikerült alaposabban megismernem az itt eltöltött napok alatt. Klasszikus turistavároska, gyönyörű óvárossal, monumentális katedrálissal, és nem túl látványos külvárossal. Érdekes, hogy a belvárosi kanyargó utcácskák mennyi luxusáron dolgozó művésznek adnak otthont: látszik a városon, hogy nagyon jól él a nyaraló külföldiekből, és eljutott arra a szintre, hogy a belváros csodálatos palotáiba ma galériák költöztek, amelyek látszólag nagyon jól meg tudnak élni itt!

Palma vitorláskikötője (fotó: Zsiray Eszter)

Palma vitorláskikötője
(fotó: Zsiray Eszter)

Természetesen van Gaudi-ház itt is (fotó: Zsiray Eszter)

Természetesen van Gaudi-ház itt is
(fotó: Zsiray Eszter)

Pont a látogatásom alatt történt, hogy Juan Carlos király lemondott, így aztán abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy részt vehettem Palma de Mallorcán a királyság elleni tüntetésen, persze csak megfigyelőként. Mindenhol lobogott a köztársasági zászló, az emberek békésen skandálták, hogy „Referendum!”, majd fél óra után mind hazamentek. Ezt szeretem a spanyolokban: tüntetnek minden ellen, amit úgy éreznek, nem helyes, mint ebben az esetben a királyság intézményének a fenntartása ellen, miközben a királyi család szinte minden tagja sorra halmozza a botrányokat. Tüntetnek, de békésen, kedélyesen, majd hazamennek és folytatják a napi rutint, nem akar senki verekedni vagy kirakatokat betörni.

Referendum (fotó: Zsiray Eszter)

Referendum
(fotó: Zsiray Eszter)

Megemlíteném még a Santa Catalina negyedet, ami nappal semmilyen érdekességet nem mutat, éjjel viszont minden egyes kapualj bárrá változik. Ez a helyi bohém negyed, ahol nyüzsögnek a turisták, a helyiek és a százféle nemzet fiai, akik itt élnek, és a mediterrán életmód jegyében szívesen eresztik ki a gőzt a barátok társaságában esténként.

Életbölcsesség Valldemosa falán, hogyan legyünk boldogok: béke, remény, szeretet a kulcsa (fotó: Zsiray Eszter)

Életbölcsesség Valldemosa falán, hogyan legyünk boldogok: béke, remény, szeretet a kulcsa
(fotó: Zsiray Eszter)

Ha valaki Mallorcára vetődne, akkor feltétlen lapozzon fel egy útikönyvet, mert a klasszikus nevezetességek nagy részét én nem is láttam. És mindenképpen béreljen autót, ha tud, hogy eljuthasson az ezer kis eldugott öblök egyikébe, amik Mallorca igazi szépségét adják! Összességében elég jó nyaralóhely, lehet kirándulni, bulizni, várost nézni, tengerparton pihenni – mindenki megtalálja a maga szórakozását itt.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!