Ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót!

Nemrégiben Japánban jártam, ezúttal pedig tehettem egy kis kitérőt Nikkō (日光) városába is, mely nem pusztán hajdanvolt sógunok szellemeinek nyughelye, de eszményi kitérő egy hétvégére Tokió betonvadonjából is. Úgy tartja a mondás, hogy “日光見ずして結構と言うなかれ” - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót”, magyar fordításban ez a „ne mondd hogy király, míg nem láttad a Tiszát” szintű intelem volna, ha lenne, de nincs.

Szóval kora reggel Tokióban szedtük a sátorfánkat, szerencsére pont Asakusából (ahol a szállásunk is volt) indult a vonat Nikkōba. Nem shinkansennel mentünk, mert időben csak fél óra eltérés volt a sima gyorsvonat (快速) és a szuper-expressz között, árban viszont utóbbi közel duplája volt.

Úton Nikkóba (fotó: Dóczi Tamás)

Úton Nikkóba (fotó: Dóczi Tamás)

Az út során úgy éreztem, Miyazaki valamelyik meséjébe csöppentem a tájat nézve, megérkezve pedig könnyedén magával ragadott Napsugár városkájának (Nikkó jelentése ’napsugár’) légköre, hol könnyebb a NEM világörökségi hagyatékokat kiszortírozni a világörökségi hagyatékoknál, mert kb. az egész hely minden porcikája világörökségi hagyaték. Japánban mondjuk már a kaja is az, remélem azért a 変態 (hentai) koncepciója nem fog felkerülni erre a listára. Megérkezés után kiváltottuk a Nikko pass buszjegyet, mivel már előre elterveztük, hogy teszünk egy túrát Senjōgaharába (戦場ヶ原), az említett kétnapos jegybe pedig korlátlan buszhasználat foglaltaik bele, tehát érdemes kiváltani, ha egy napnál többet töltünk el a városban.

Kayoko, barátnőm, a Tokanso ryokanba (東観荘) intézte a szállást, valami pont ilyesmit képzeltem egy ryokan (hagyományos japán vendégház) kapcsán: maximálisan ajánlani tudom, régies, hagyományos ryokan, tatamis szobával, privát onsennel (vulkanikus gyógyfürdő) ha igényeljük, és naná, hogy igényeljük, hisz ki a fene akar meztelen japán bácsikákkal együtt fürdőcskézni?! Erre még anno Kiotóban jöttem rá. Nem mellesleg igen közel van úgy nagyjából minden látványossághoz.

Tokanso ryokan (fotó: Dóczi Tamás)

Tokanso ryokan (fotó: Dóczi Tamás)

Tokanso ryokan (fotó: Dóczi Tamás)

Tokanso ryokan (fotó: Dóczi Tamás)

Ezek közül is elsőrendű a Tōshō-gū (東照宮) szentély, mely minden Nikkō szentélyek szentélye, több mint 15.000 kézműves két évi munkájába került, hogy Tokugawa Ieyasu (徳川家康) sógun emléke méltó nyughelyen élhessen tovább. Nagyon tetszett mellesleg, hogy a Tokanso ryokan tányérjaitól kezdve szerte Nikkōban ezernyi helyen szemrevételezhetjük a Tokugawa család címerét. A szentély  bejáratánál, az Omote kapunál (表門) két buddhista, hívatlan démonokat kihajigáló entitás őrködik, akik Kongōrikishi (金剛力士) vagy Niō (仁王) déva királyokként, Budda védelmezőiként ismertek. Félelmetes voltuk ellenére is folytattuk utunkat.

Morózus Security Bt. (fotó: Dóczi Tamás)

Morózus Security Bt. (fotó: Dóczi Tamás)

A szentélybe lépve igencsak hivalkodó épületek triászába, a Sanjikoba botlunk, melyeket nem mindennapi faragásokkal díszítettek, ezek közül igen híres a három bölcs majom (japánul csak 三猿) faragványa, nevezetesen Mizaru (nem lát), Kikazaru (nem hall) Iwazuru (nem beszél), ami alapvetően szójáték (見ざる、聞かざる、言わざる = 見猿、聞猿、言猿, mivel a japánban a ‘zaru’ ざる fosztóképző hasonlóan hangzik, mint a majom ‘saru’ 猿), viszont magának a koncepciónak semmi köze nem volt a majmokhoz. Eredetét tekintve vélhetőleg Konfuciusz tanításaiban kell búvárkodnunk egy kicsit, hiszen a Beszélgetések és mondásokban (论语), Konfuciusz bölcseleteit taglaló munkában szerepel a következő útmutatás: 非禮勿視, 非禮勿聽, 非禮勿言, 非禮勿動 = “ne szemléld a helytelen dolgokat, ne hallgasd a helytelen dolgokat, ne mondj helytelen dolgokat, ne tégy helytelen dolgokat”. Talán e mondás lerövidítésének képviselője lett végül a három majom, mely három bölcselet pediglen a Tendai-buddhizmus alapelvei is egyúttal.

Kikazaru, Iwazaru, Mizaru triója (fotó: Dóczi Tamás)

Kikazaru, Iwazaru, Mizaru triója (fotó: Dóczi Tamás)

A következő torii után a Honjidou (本地堂) dobtoronyba érkezünk, mely a mennyezetre festett Síró sárkányáról ( 鳴き龍) híres. A sárkány (némi túlzással) elordítja magát, ahogy a festmény szája alatt csattintunk össze két vaskos fapálcát – mutatta be a pap, de sehol máshol a terem belsejében. E misztikus rezonanciai rébuszról ímhol egy tanulmány japánul. Elkezdtem olvasni, de aztán megelégedtem annyival, hogy tényleg a plafonon lévő sárkány sír, ha csattognak alatta. Ha egy plafonon lévő sárkány lennék, vélhetőleg magam is sírnék, ha erre emlékeztetnének. Közben majdnem megfeledkeztem a képekről:

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

Ezt követően mentünk tovább a Yōmeimon kapuhoz, mely utóbbi jelenleg sajnos restaurálás alatt van, így nem nagyon láthattuk, a Nemuri Nekót (眠り猫) ’alvó macskát’ viszont igen, mely kicsiny fafaragvány és arról híres, mily életszerű. Hát, az, az, de amúgy észre sem vettem volna, ha nem szólnak. Innen a Sakashita kapun (坂下門) keresztül elindulhattunk felfelé Ieyasu sógun sírjához, miután jól megnéztük és jól lefotóztuk, elindulhattunk lefelé.

A szentély csak az első állomását képezte az aznapi felfedezésnek, hamarosan jön a folytatás a misztikus Kanmangafuchi (憾満ガ淵) és az istenek hídja (神橋) beszámolójával. Addig is további képek:

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

Útban a sógun sírja felé(fotó: Dóczi Tamás)

Útban a sógun sírja felé
(fotó: Dóczi Tamás)

A sógun sírja (fotó: Dóczi Tamás)

A sógun sírja
(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(fotó: Dóczi Tamás)

(Még több cikk városnézésről itt: városnéző. Még több cikk Japánról itt: Japán. Még több cikk Tamástól itt: Dóczi Tamás.)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Kínáról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Kínában csoporthoz!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!