Old Town of Rhodes – amiről a tourist guide-ok nem írnak

„This is something special, a tundra a térdemet tetézeti, ez itt Mediterránia…” – ahogy a Punnany Massif Turisztgájd című dala is kezdi. Csak ez itt épp nem Pécs. Ha a legtöbb internetes és nyomtatott útikalauzt átnézzük Rodoszról, akkor kiemelt helyen találjuk Rodosz város leírását. Rengeteg turistát vonz, mondhatni, hogy aki a szigetre látogat, akkor a Town kötelező látványosság Lindos és Faliraki mellett. A dicséretek nagy részét az Old Town kapja, hiszen ahogy egy helyi is mondta, az egyetlen óváros, ahol ma is laknak emberek.

Íme, egy idézet egy ajánlóból, hogyan látja az írója az Óvárost:

„A város két jól elkülöníthető részből áll, a régi várfallal körülvett Óvárosból és a modern Újvárosból. Az Óváros tele van elegáns, karcsú minaretekkel, árkádokkal, boltívekkel, rózsaszín virágokkal és pálmafákkal teleültetett kertekkel, bájos terekkel és szűk, romantikus utcákkal, melyeken hangulatos macskakő fut végig, melyet szürke tengeri kavicsokból raktak ki.”

Magam is hasonlóra számítottam, mielőtt leszálltam a buszról. A várfalat megtaláltam hamar, kívülről valóban olyan, mintha egy lovagkori városrészt odatettek volna a mozgalmas és pezsgő város közepére. De ha sorra veszem az előbbi idézett szövegben leírtakat, akkor a valóság merőben eltér. A híd, amin keresztül haladva beléptem a városrészbe a Lovagok utcájával kezdődött, amit csak egy emléktábla hirdet, hogy valaha itt volt, látványra teljesen hétköznapi. Ezt követve az ember belép a forgatagba, az utca a standoktól szűk, mindent ellepnek a tourist- és souvenir shopok, úgy 10 méter után pedig pontosan ugyanaz a kínálat köszön vissza.

Óvárosi bazársor

Szinte az összes boltocska Törökországból importált táskákkal, ruhákkal, napszemüvegekkel büszkélkedik, és millióféle olcsó utánzattal a világmárkák háza tájáról. Kézműves boltot kb. kettőt láttam, a többi, ami kézzel készített portékát árul, azok bizony a bézs sötétebb és világosabb árnyalataiban megtalálható flip-flopok és szandálok. A divathoz alkalmazkodni tudnia kell a hagyományokat ápoló nemzeteknek is. Ahol ékszert árulnak, ott bőven lehet találkozni a Nazar Boncugu-val, vagyis a Nazar gyönggyel (evil eye-nak is nevezik). Ez egy tradicionális török talizmán, ami az átkok és a szemmel verés ellen hivatott megvédeni viselőjét. Főleg ebben a térségben elterjedt, hisz a hiedelem szerint a szőke, kék szemű emberek rendelkeznek ártó erővel, ami igen ritka a környéken. Minden boltban, étteremben, bárban látni legalább egy talizmánt valamilyen akasztó, kulcstartó vagy nyaklánc formájában, a gyerekek pedig főleg karkötő vagy kitűző formájában viselik. Ha kerestem se találtam se rózsabokrot (vagy legalább a kezdeményét), se leandert, muskátlit viszont annál többet, ami sokkal népszerűbb az előbb említetteknél (és még csak nem is rózsaszín).

Miután szó szerint a fejem is belefájdult az egyhangú felhozatalba, inkább betértem egy valóban szűk utcába. Macskakőnek esetleg a maradványai láthatók itt, kóbor macska viszont annál inkább. Az utcákon, ahol végigbukdácsoltam, lakóházak vannak. Olyanok, mint a filmekben: két szint, az emeletről borítják ki az utcára a vizet stílusban, ami elég jól látható, és nem mellesleg érezhető.

Szűk utca az Óvárosban

Lehetőségem volt egy-két helyre belesni, ahol nyitva voltak a bejárati ajtók, nem mintha lett volna még ajtaja a háznak, talán a mellékhelységé. Ugyanis ezek egyszobás lakások, 2-3 egyszemélyes ággyal, picike tűzhellyel, mosogatóval, asztallal és talán pár székkel. Ahogy fentebb írtam, valóban Rodosz az egyetlen hely, ahol az óváros lakott, viszont a körülmények borzasztó képet festenek róla, valahogy erről nem tesznek említést az ajánlók. Talán emiatt is közlekednek sokan robogóval, így nem kell a koszos utcán végigmenniük.

Puritán körülmények

A cikk a következő oldalon folytatódik!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!