Oroszország 8 nap alatt – II. rész

Mióta elolvastam Tolsztoj Anna Karenináját, azóta szerettem volna elmenni Oroszországba, mégis erős kétkedéssel indultam el. Komoly előítéleteimet egy vírusfertőzéssel tűzdelt ukrajnai látogatás, valamint az oroszokról hallott, általában nem túl dicsérő történeteknek idézték elő, de szerencsére ezek végül hamisnak bizonyultak. (Az orosz utazásról szóló sorozat első részét itt olvashatjátok el.)

Szentpétervár tudományos központját, a Vaszilij szigetet a Kis és Nagy Néva folyó fogja közre. Többek között itt található például az egyetem is, az utcákat pedig errefelé nem nevek, hanem számok jelölik. A 26 „vonal” eredetileg a csatornák helyét jelölte ki, de a túl mocsaras föld miatt kivitelezhetetlen volt a megépítésük. A sziget legfőbb nevezetessége az a kikötő, ahol egy Egyiptomból hozott 6000 esztendős szfinx áll, amelyet a 19. században 40.000 rubelért vették meg.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Ugyanitt két fémoroszlán is áll, a lábuk megérintése szerencsét hozhat.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

A kikötőben egy lepukkant zsibvásár is található, ahol a matrjoska-babák és szovjet katonai sapkák mellett, minden mást is meg lehet találni. Többek között a város bolondját is, aki ottjártunkkor kitüntetésekkel díszített bőrkabátjában, tökéletesen kihúzott háttal ülve támaszkodott sétapálcáján.

A szigetről egyébként ragyogó kilátás nyílik a város szárazföldi partjára.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Láthatjuk azokat a bérházakat, amelyek Dosztojevszkijt ihlették a Bűn és bűnhődés megírására, illetve azokat az orosz nemesi palotákat is, melyek egyikébe meghívást kapott Raszputyin sztarec is. Az oroszok hite szerint a sztarecek szent emberek, gyógyítók voltak. II. Miklós cár fia vérzékenységben szenvedett, ami erős fájdalommal járt, és kínjain egyedül Raszputyin tudott segíteni. Állítólag még telefonon keresztül is képes volt lenyugtatni a cárevicset, és nagy befolyással bírt a családra.

Ez egyáltalán nem tetszett az orosz főnemeseknek, így merényletet terveztek ellene. Raszputyin hírhedten nagy nőcsábász volt, ezért a város legszebb nőjét vetették be, hogy hívja meg vacsorára. Az ételt ciánnal fűszerezték, halálos dózisban, ám a szent emberre ez nem hatott, így vendéglátója kénytelen volt meglőni. Ez azonban szintén nem bizonyult halálosnak. Raszputyin menekülni kezdett, de a palota kerítésénél újra belelőttek, majd beledobták a Névába, ahol életét vesztette. A boncoláskor vizet találtak a tüdejében, ami azt bizonyítja, hogy halálát végül fulladás okozta. Állítólag Raszputyin tudott róla, hogy meg akarják ölni, és megjósolta Miklós cárnak, hogy ha ő aznap este merénylet áldozata lesz, akkor öt év múlva saját népe fog végezni a cárral és családjával. Igaza lett.

A sziget észak-keleti csücskét Sztrelka-nak (Nyílnak) hívják a helyiek, egyébként ez a Tőzsde tér. Itt állnak a vörös, Rostrum-oszlopok, melyek valaha világítótoronyként funkcionáltak. Ma gázzal működnek, de csak a nagy ünnepeken gyújtják be a lámpásokat. Igazi különlegességük mégsem ez, hanem, hogy a két oszlopot hajóorrok díszítik. Ez a hagyomány az ókori Rómából származik, az ellenség megalázása volt velük a cél. Ha egy római hajó legyőzött egy másikat, levágták a hajó orrát és győzelmi oszlopokra helyezték el őket. Az oszlopok lábainál négy márványszobor áll, melyek a négy orosz folyót (Volga, Dnyeper, Néva és Volhov) szimbolizálják.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Az oszlopok lábától fantasztikus kilátás nyílik a Péter-Pál erődre, a Téli Palotára és az Ermitázs múzeumra.

Az Ermitázs és a Téli Palota

Az Ermitázs múzeum több épületből áll: a Téli palotából, az Új Ermitázsból a Régi és a Kis Ermitázsból, összesen 25 kilométernyi folyosóval. Nagyjából hárommillió kiállítási tárgy van itt, és ha mindegyiket csak egy percig néznék, akkor kilenc évet venne igénybe a múzeumlátogatás.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Az épületegyüttes mai központja a zöld, barokk Téli palota, ami a Palota téren áll, szemben a Vezérkari Épülettel. Az impozáns tér közepén egy hatalmas, angyalszoborral tetézett gránitoszlop magasodik fel, amelyet a napóleoni háborúk emlékére emeltek. Ha az angyal arcára tekintünk, akkor I. Sándor cár néz vissza ránk. A Téli Palota fontos szerepet töltött be a 20. század elején, hiszen a forradalmárok, miután megrohamozták a palotát, itt tartoztatták le az ideiglenes kormányt és íratták alá a lemondásukat. Egyébként a terem és az asztal is megtekinthető az épületben.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Az Ermitázs műkincseit II. Katalin cárnő kezdte gyűjteni, igaz nem a nyilvánosság számára. A képeket ekkor még csak ő és prominens vendégei csodálhatták meg a Kis Ermitázsban, melynek neve is innen jön (az eredeti francia hermitage szó remetelakot jelent). A Kis Ermitázs ennek megfelelően a csodák palotája volt, Katalin mindent megtett, hogy lenyűgözze a vendégeit. Állítólag volt például egy asztal, ami a rajta lévő étellel együtt, egy szerkezet segítségével emelkedett ki a padlóból.

II. Katalin és utódai szorgalmas gyűjtőkedvének hála a kollekció egyre csak gyarapodott, így megépítették a régi és az új Ermitázst is. A múzeum területe, a Téli Palotával együtt, végül  233 000 négyzetméterre nőtt.  Az ókori kincsektől az impresszionista alkotásokig minden megtalálható a múzeumban, nem véletlenül említik egy lapon a Louvre-ral vagy a Prado múzeummal.

A múzeum épülete a barokk paloták minden jellegzetességét magán hordozza. Az arany-fehér főlépcső, más néven Jordán lépcső vezet az első emeletre, ahol elveszhetünk a kiállítási tárgyak és a turisták rengetegében.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Sok olyan tárgyat is kiállítanak itt, amiket valaha a cári családok használtak: az eredeti vagy ahhoz hasonló csillárokat, hatalmas drágakő és féldrágakő vázákat, valamint olyan asztalokat, amelyek 20-30 cm vastag lapjai drágakőből készültek. A fényűzés következtében egyébként gyakorlatilag ki is merült az Ural drágakőkészlete.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Az oroszok nagyon büszkék rá, hogy a múzeumban csak eredeti műalkotások vannak, ezt idegenvezetőnk többször is kihangsúlyozta. Igaza volt, ha nem számítjuk azt az épületrészt, amely a Vatikánban lévő, Raffaello-freskókkal díszített folyosó pontos másolata.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Itt található a legfurcsább kiállítási tárgy, amit valaha láttam: egy tál, melynek a közepén egy kígyó alak domborodik ki az edényből. A zománc alatt ugyanis valóban a hüllő van.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

A tárlat rendkívül gazdag. Raffaellók, Michelangelók sora néz le ránk a falakról, ám a tömeg miatt nehéz elmélyülni egy-egy műalkotásban, arról nem is beszélve, hogy az ember befogadói képessége sem végtelen.

Nyevszkij prospekt

A 4,5 kilométernyi sugárút, Alexander Nyevszkij hercegről kapta a nevét, aki a mai várostól nem messze a svédek ellen győzelemre vitte az orosz sereget, majd legyőzte a német lovagrendet is. Az út a Néva parton álló Admiralitás épületétől kezdődik és a legendás hadvezérről elnevezett kolostorig tart. A tervek szerint a sugárút teljesen egyenes lett volna, ám mivel két oldalról kezdték el építeni és némi számolási hiba is becsúszott a számításba, az út elferdült, pont a szállodánknál.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Az Admiralitás épülete egy tengerészeti kiképzőközpont, hiszen az orosz tengeri haderő egy része mindig is itt, Szentpéterváron állomásozott. A város címerén egymást keresztező horgonyok is tükrözik ezt. Az egyik a folyót, a másik a tengert szimbolizálja. Az Admiralitás sárga, barokk épületén hatalmas aranytűszerű kupola hívja fel a figyelmet az orosz tengerészet nagyságára.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

A sugárúton lakni mindig is kiváltságot jelentett, bár mára a hatalmas autóforgalom miatt elég zajossá vált. A sugárúton ruhaüzletek, luxusáruházak, éttermek és bárok találhatók, és a környező utcák és terek is emelik az Nyevszkij értékét. Az egyik mellékutcán befordulva jutunk el a Mihály térre, melynek közepén egy Puskin-szobor áll, ez gyakorlatilag a kulturális főtér. A Rossi által tervezett téren található a Balett-, az Operettszínház és az Orosz múzeum is. Itt élt és táncolt a híres balerina, Anna Pavlova.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Noha a hatalmas palotákkal és hidakkal tűzdelt Nyevszkij sugárút tényleg lenyűgöző, én mégsem ajánlom, végigsétálni az egészet, hiszen sok troli jár és három metrómegálló is van. A metrójegy 30 rubelbe kerül, ám egy jeggyel addig utazunk a föld alatt, ameddig csak akarunk, ami ugyan értelmetlennek tűnhet, egészen addig, amíg meg nem látjuk a néha míves, néha csak érdekes metró állomásokat. Simán el lehet tölteni egy órát a föld alatt.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

A metró elvisz minket egészen a Nyevszkij proszpekt végére, ahol a Nyevszkij kolostor található. Bár a környék igazán modern, maga a kolostor és a hozzátartozó két temető a béke szigete. Mi kétszer is jártunk arra. Először későn értünk oda a temetőlátogatáshoz, ezért csak kolostor rózsaszín barokk épületét néztük meg a lemenő nap fényében.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

Amikor visszatértünk esett az eső, de ez sem tántorított el minket a temetők látogatásától, hiszen itt található Muszorgszkij, Csajkovszkij, Dosztojevszkij, illetve Rimszkij-Korszakov sírja, csak hogy párat említsek a híres nevek közül. Van belépő, ami persze adomány a templom számára. Egyébként ez volt az egyetlen hely a városban, ahol kéregetőket láttam.

(Fotó: Kovách Márta)

(Fotó: Kovách Márta)

(Olvasd el a cikk első részét is itt!)

(Még többet Oroszországról: itt.)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!