Téli napok Bangkokban – a mély ellentmondások városa

Fotó: Diliff/Creative Commons 2.5

Koszos, fülledt, magával ragadó. Ez az angyalok városa Keleten, Krung Thep vagyis Bangkok. Nekem ezek a jelzők jutottak először eszembe, amikor 16 óra utazás (na és életem első repülése) után kiléptünk a repülőtér klimatizált aulájából a thai télbe, a rekkenő hőségbe, amit nem is a kiugróan magas hőmérséklet, hanem a nyomasztó páratartalom és a fojtogató szmog tett már majdhogynem elviselhetetlenné.

Kényeskedésre és az időjárási viszonyok feletti elmélkedésre azonban szerencsére nincs ideje az egyszerű turistának, mert mindennél erősebb a vágy, hogy a nálunknál nagyobb hátizsákot a szálláshelyünkön, magunkat pedig a zuhany alatt tudjuk minél előbb.

Kivitelezni ezt annál nehezebb, mert ahhoz meg kell küzdeni a thai nép egyik sajátos „kasztjával”,  a taxisokkal. Én már itt próbáltam hasznát venni a helyet jól ismerő barátok tanácsainak, és követni őket, vadul keresgéltem a rózsaszín taxikat és alkudoztam fűvel-fával, miközben a barátomat kergettem őrületbe ennek a módszernek a helyességével. Szóval jó tanács: a reptéren keresd meg a taxi állomást, fogadd el a sorszámot és a kiszámított árat, örülj, ha gyorsan taxit kapsz és menj mielőbb a szállodába. A taxissal útközben ne beszélgess, ne kérdezd meg, jó-e a lefoglalt szálloda, mert úgyis azt mondja: nem és ő tud jobbat. Ha lehet, ne kérdd ki a thai taxis véleményét semmiben.  Így nem kell azzal töltened az időt, hogy azon gondolkozol, mekkora marha is vagy, hogy nagy nehezen eljutottál ide és most nem a várva várt pihenés jön, hanem biztosan egy csótányos szoba. Szóval ne kérdezgesd a sofőrt, hanem lazulj el és élvezd a metropolisz e sajátos típusát már az autóból.

Bangkok éjszaka

Mert Ázsiába utazni Európából igenis kaland. Mert nem vagyunk egyformák és a különbséget látni mindig valami bizsergető érzés. Az út egyik oldalán felhőkarcolók törnek az ég felé, alátámasztva, hogy Bangkok  Thaiföld fővárosaként az egész Kelet-Ázsiai térség meghatározó gazdasági-pénzügyi szereplője. Hiszen az ország alapító tagja olyan nemzetközi politikai-gazdasági együttműködési szervezeteknek, mint az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) vagy az APEC (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés), kiragadott példaként itt székel az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának öt regionális bizottsága közül az Ázsiai- Csendes óceáni és mindezek folyományaként természetesen a főváros az, amely megkerülhetetlen szerepet tölt be ezen szervezetek működésében s számos, a világgazdasági folyamatokat befolyásoló találkozók, döntések színhelyéül szolgál.

Az út másik oldalán azonban, pár száz méterre a fejlett városrésztől összetákolt fabódék ablakában kakas kukorékol. Arcon csap a különbség.

Én életemben először láttam a pénzt és a nyomort ily szorosan kéz a kézben járni. Itthon is megtalálható mindkettő, de a kontraszt nem ekkora, vagy csak az én szemem szokta már meg a hazai viszonyokat ( ebben a témában szívesen veszem a véleményeket, mert csak  saját benyomásaimat tudom leírni, és elképzelhető, hogy ez távol esik a teljes, tárgyilagos igazságtól, megbántani pedig senkit nem szeretnék).

A modern város

Szóval a szálloda elfoglalása után (ami –a taxis állításaival szemben- fantasztikus volt, számomra igazi luxus, és megjegyzem a hazai legrosszabb színvonalú szállók árának majdhogynem feléért két főre!!!), nyakunkba vettük a várost, legalábbis vacsorára valót kerestünk, tekintve, hogy közeledett az este.

Lonely Planettel a kezünkben léptünk ki a szálloda halljából, amivel az esetleges kétkedők is bizonyosságot nyerhettek arról, hogy turisták vagyunk és megkezdtük második harcunkat a tömegével özönlő taxi- és tuk-tuk „driverekkel”.
Nagyjából 20 perc küzdelem után, miután a könyvben szereplő éttermek közül senki nem ismert egyet sem vagy tudott jobbat, visszamentünk a hotel tourinform asztalához, ahol a segítőkész munkatárs engem pillanatok alatt levett a lábamról thai mosolyával, barátom engedett, becsukta az útikalauzt és kinyitottuk a szálloda munkatársa által ajánlott éttermek listáját rejtő füzetet. Őszinteségébe vetett hitem akkor vált teljesen megingathatatlanná, amikor megsúgta, hogy magának a hotelnek az éttermeit (volt belőle négy) bizony nem ajánlja.

Ellenben van egy jó a városban, új, és kellemes, a vendégek dicsérik, és taxit is hív nekünk. Legyen így. Én elégedett voltam, egy jó vacsora reményében leendő szövetségesünket és informátorunkat véltem benne felfedezni.
Másnaptól azonban csak távolságtartóan intettem neki, ha észrevett, de a közelébe többet nem mentünk.
Az étterem vagy nagyon új volt vagy nagyon rossz, ezt éhesen és európai koszthoz szokott gyomorral nehéz már megmondani, de mindenestre rajtunk kívül csak egy pár volt (egy idősebb, kigyúrt, kopasz amerikai szerű férfi egy fiatal thai lánnyal, tipikus pár, a kapcsolatok e fajtájára később pár sorban ki is térek majd, mert jellemzője az országnak).
Mindenesetre úgy rémlett, hogy a budapesti thai éttermekben elfogyasztott kétszeri vacsorám jobb volt. Az viszont tagadhatatlan, hogy a kiszolgálás nagyon kedves és figyelmes, ha már bent vagy valahol, mindent meg is tesznek, hogy elégedetten távozz. Egy kedves mosoly pedig feledtetni tud elég sok mindent, igaz, csak, ha őszinte.

Már a vacsora alatt fáradtak voltunk, így a szállodát vettük célba, mihamarabb aludni akartunk. Velünk ellentétben azonban taxisunk (igen, még mindig nem tuk-tukoztam a magas árfekvés miatt) fáradhatatlanul ecsetelte a bangkoki éjszakai élet lehetőségeit, különös tekintettel a Patpongi ping-pong show-kra. Tekintve, hogy ez Thaiföldön nem az asztalitenisz iránti kollektív rajongást jelenti, erről többet nem írnék.

Tuktuk park (Fotó: Hdamm/Creative Commons 2.0)

Nem kell azonban külön pénzt pazarolni arra, hogy lássuk, milyen is egy éjszaka Bangkokban. Az utcák ugyanis tele vannak prostituáltakkal, én még ennyit életemben nem láttam. A város sajnos erről is híres, meg arról, hogy az AIDS fertőzöttek száma kiugróan magas. Szóval nem a mosatlan gyümölcs és  a csapvíz rejti a legnagyobb egészségügyi kockázatot, bár ettől függetlenül, egyik fogyasztása sem ajánlott, csak míg ezekre a többség odafigyel, addig az újdonság varázsa és  a kíváncsiság szédítően hathat és egy röpke örömnek egész életre kiható következményei lehetnek.

Az óvszerhasználat fontosságát hirdető óriásplakát (Fotó: Zsóli Angéla)

Ezt azért tartottam fontosnak leírni, mert rengeteg külföldről érkező, egyedülálló (vagy annak tűnő) férfit láttam kószálni és bizony rengeteg, kegyeiket áruló helybéli hölgyet. Na most  természetesen nem a turizmus ezen ágát kívánom bedönteni, arról nem is beszélve, hogy végképp nem valami ál-megbotránkozó, ál-naiva képét szeretném magamra húzni. Mert mindenki azt csinál, amit akar, és az élet eme szegmensét nem véletlenül hívják „magán”-nak. Csak jó tudni, hogy ez van. Ott is, itt is jó vigyázni, ez a lényeg. Akinek nem inge, az ne vegye magára, akinek igen, az meg legközelebb legyen óvatosabb. Felhívni a figyelmet meg soha nem árt.

Persze tartós kapcsolatok is születnek (igaz nem az utcán) és rengeteg vegyes házasságot látni. A thai nők többsége csinos és kedvesek is. De érdekességként megjegyzem, hogy pár éve olvastam egy cikket arról, hogy például az egykori amerikai, ausztrál, vagy európai elítéltek egyik kedvenc célállomása ez a vidék. Nálunk ugyanis a börtönben, sőt mi több, fegyházban eltöltött évek után nehéz visszaintegrálódni a társadalomba. A szabaduló emberek számkivetetté válnak,- vagy annak érzik magukat – és gyakran kezdenek új életet Ázsiában.

A fő vonzerő az (azon túl, hogy senki nem ismeri őket), hogy az élet olcsó. Sokkal olcsóbb, mint akár Európában, akár az Egyesült Államokban. És amíg Karakószörcsögön Mariska néni kíváncsiságával kell megküzdeni, aki addig nem hagy békén, amíg ki nem nyomozza, ki vagy és honnan jöttél, addig egy nagyobb nyugati városban élni meglehetősen költséges. Thaiföldön pedig az vagy, aki lenni akarsz, valami kis üzletet is nyithatsz olcsón és állítólag feleséget találni is könnyebb. Na ezekkel az információkkal persze mindenkiről, aki egy kicsit gyanús volt vagy emlékeztetett a képzeletemben élő „tipikus” bűnözőre és nálánál jóval fiatalabb thai lánnyal mutatkozott, azt hittem, hogy egykori sittes. (A repülőn mellettem ülő tetkós német fickóról is).

Még mielőtt azonban bárki is azt hinné, hogy csak taxisokat, prostikat és gengszter-karrierre törő embereket láttam, le kell szögeznem, Bangkok ennél sokkal több és színesebb és már az első napot nagyon szerettem ott. Árvíz-helyzetben érkeztünk, ezt meg kell említeni, annak ellenére, hogy a belvárosban és ahol mi mozogtunk, nem érzékeltük a veszélyt. A thaiok felkészültségét és – sajnos – tapasztalatát mutatta azonban, hogy homokzsákokkal védekeztek az egész városban. A külső kerületekben nagy kárt okozott  a víz, a repülőről láttuk a szomorú valóságot. Bangkok központja a turista-látványosságokkal együtt azonban tökéletesen száraz volt, rácáfolva a hazai híradók állításaira. A thai nép fegyelmezetten élte és éli a mindennapjait. S talán az első pillanatra kicsit romlottnak és piszkosnak tűnő valamiből, valahonnan mélyről kisugárzik valami… Valami, ami jó, ami tiszteletreméltó.

Mély és erős hitvilág...

Valami, amit a folytatásban próbálok megfejteni. Elöljáróban csak annyit, hogy nem csak a modern város és a szegénység, sőt a nyomor közötti ellentét szembetűnő, de az élet minden szintjén megnyilvánuló ellentmondás. A mi értékrendünkhöz viszonyítottan erkölcstelenebb életvitel mellett ugyanis szigorúbb, a mindennapokban megjelenő vallásosságot találunk : több,  mint 400 buddhista templom-kolostor (wat) van a fővárosban, az apró kis szellem-házakról nem is beszélve.

A Wat Pho templom 46 méteres fekvő Buddhája (Fotó: Zsóli Angéla)

Bangkok engem ezzel először összezavart, nem tudtam, mit gondoljak, mert számomra valaki vagy ilyen, vagy olyan, legalábbis megnyugtató, ha valakiről határozott képet alkothatok. A végletes ellentmondásokat magukban rejtő embereket igyekszem elkerülni, tekintve, hogy általában csak hallgatóságot keresnek. Nálunk ugyanis – jobb esetben – valaki vagy templomba jár vagy a piros lámpás negyedbe. Ha véletlenül mindkettőbe, akkor az utóbbit többnyire titkolják és egyféle arcot, egyféle mentalitást próbálnak kifelé tükrözni. Thaiföldön a kettőt együtt tenni természetes. S ez nem vezet lelki bonyodalmakhoz, sem a pszichológushoz, ott végtelenül egyszerűen fogják fel az életet. Na, de erről később.

Ezek voltak az első benyomások, a második részben már művelődünk is, csónakból vásárolunk, eszünk sok csípőset és végre valahára tuk-tukkal is utazunk Bangkokban, az angyalok városában.

A Grand Palace (Fotó: brockzilla, flickr)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!