Téli napok Bangkokban II. rész – ami átüt a felszínen

Térjünk vissza- Bangkokba. Szeretem a reggeleket. Igen, tényleg, még akkor is, amikor dolgozni kell. Mert egy új nap kezdődik. S ha mindez egy idegen országban történik, hatványozottan jó érzés. Így Bangkokban különösen szerettem az első ébredést, izgatott voltam és lelkes, mert tudtam: városnézőbe megyünk egy évek óta a thai fővárosban élő és ott egyetemet végző olasz idegenvezetővel, akire barátom talált rá a neten.

A találkánk vele 8-kor volt, így korán keltünk, hogy még meg tudjunk reggelizni. Az előző esti vacsora után kíváncsian indultam a reggelizőterem felé, nem tudtam, mire számítsak. Szerencsére a legjobbat kaptam, kellemesen csalódtam, orchideát viselő kedves személyzet terelt az asztalunkhoz, a választék pedig több volt, mint bőséges. Nagyjából fele-fele arányban kínáltak kontinentális-amerikai (vagyis számunkra hagyományos) reggelit és thai ételeket.

Értsd a tojás, kenyér, croissant, jam mellett nagy választékban volt rizs, leveslében úszó tészta, sült krumpliszerűség zöldségekkel és hússal, na és persze, gyümölcsök: szeletelt ananász, görögdinnye, mangó. Az otthon megszokott felvágottak hiányoztak csak, leszámítva azt az egyféle sonkát, ami vízben úszott és a virslit, ami szintén. A thai vendégek mindegyike a saját konyhájukat részesítette előnyben. És olyan reggelit csaptak, ami ebédnek is megfelelt volna. (Gondoltam, ok is szerethetik a reggeleket. )

A reggeli után útnak indultunk, hosszú farmerben és vállat eltakaró blúzban, hiszen a város legfontosabb nevezetességeit vettük célba, amiből több mint 400 van: a templomokat. Két olyan dolog van Thaiföldön, ami nemcsak az ország kultúráját, de az emberek mindennapjait ténylegesen is meghatározza: a buddhizmus és a király személye.
Olyan tisztelettel adózik a thai nép a királyának és a vallásának, hogy az ezekkel kapcsolatban elejtett legapróbb vicc is a tiszteletlenség legmagasabb fokát jelenti.

A vallásuk nem megfoghatatlan hitvilág, hanem óhatatlanul szembejön veled az utcán. Szó szerint, ahogy tette ezt velünk már kora reggel, amikor a szálloda előtt várakozva sárga köntösbe bújt szerzeteseket pillantottunk meg. A nappal kelnek ők, hogy aztán megjárják szokásos alamizsnagyűjtő körútjukat. Ami tanács lehet hölgyolvasóinknak, hogy nekünk, nőknek, tilos őket megérintenünk. Na ja, egészen addig, amíg ezt az illemleckét nem tudod, természetesen eszedbe sem jut, hogy idegeneket érintgess, de miután a fejedbe verik, hogy tilos, valahogy elfog a kísértés. Miközben ilyesfajta gondolatokkal hadakoztam a szálloda lépcsőjén ücsörögve, megérkezett idegenvezetőnk és felkerekedtünk wat-okat, azaz templomokat nézni.  A hófehér Márványtemplommal (Wat Benchamabophit) kezdtünk,ami egyike  a legfiatalabbaknak és az építőanyagot hozzá Carrara-ból, Olaszországból szállították hajón,  és több, mint 50 Buddha szobor áll az udvarán, de V. Ráma király hamvai is itt találhatóak.

Majd 318 lépcsőn másztunk fel a Wat Saket, vagyis az Aranydomb templomának szikrázó pagodájához, mely Buddha ereklyéit tartalmazza. A felfele vezető utat zöld kertecskék és vízesések szegélyeztek, s hadd legyek szőke nő, fent meg mindenfelé kis színes zászlókat láttam. Tikkasztott a hőség, itt csak ennyire futotta.

Lapozás után a cikk folytatódik!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!