Thaiföld, ahogy mi szeretjük – 1. rész

Thaiföldről írok. Éppen egy banana shake-et fogyasztok a tengerparton, Koh Chang szigetén. Tíz napot fogunk itt tölteni és szinte élőben tudósítok majd a tapasztaltakról. Mindössze két napja érkeztünk, de már idáig is rengeteg benyomás ért bennünket.

DSC_0088

(fotó: Laslavic Tímea)

Bécsből Moszkván keresztül repültünk Bangkokba. Azért így, mert az orosz Aeroflot-ra váltott jegy pont fele annyiba került, mint az Austrian Airlines egyenes járata. Úgy gondoltuk, bevállaljuk, én különben sem repültem még ilyen hosszasan, szinte jólesett félbeszakítani. Oroszország fővárosáig picit több, mint két órát tartott az út, ott meg nagyjából három órát várakoztunk a bangkoki járatra, majd további nyolc óra telt el, amíg megérkeztünk a thai fővárosba.

Nagy meglepetés volt, hogy a moszkvai Sheremetyevo Nemzetközi Repülőtéren már egyáltalán nem szabad dohányozni, nincs semmilyen erre kijelölt hely. Mint megtudtuk, egész Oroszországban tilos a dohányzás a zárt helyeken – bármilyen épületről is van szó. Még a business lounge-okban sem lehet cigarettázni. Ellenben amikor beléptem a fürdőbe, nos, onnan úgy jöttem ki, mint egy bárból: a hajam és a ruháim csupa füstszagúak lettek…

Miközben konnektorra vadásztam, megismerkedtem egy magyar lánnyal, aki szintén Thaiföldre készült, Koh Samui szigetére. Budapestről repült Moszkvába és onnan tovább Bangkokba, s mint megtudtuk, az ő jegye még a miénknél is olcsóbb volt. Ez magyarázattal szolgált arra, miért is beszéltek egyre többen magyarul a közelünkben, amikor a mi járatunkra kezdtek gyülekezni az emberek a kapunál. Rengeteg magyar repült Moszkván keresztül Thaiföldre.

bangkok

(fotó: Laslavic Tímea)

Egy Boeing 777-essel utaztunk, így mikor megérkeztünk Bangkokba, már csak a mi járatunk miatt is hosszú sor kígyózott a Suvarnabhumi Repülőtéren az útlevél ellenőrzésnél és a vízumkiadásnál. (Fontos: a magyar állampolgároknak nincs szükségük vízumra.) Jó a szervezés, így nagyon hamar haladtunk, gyorsan megkaptuk a csomagot és egészen könnyen megtaláltuk azt az irodát is, amelytől jegyet váltottunk a kisbuszra.

Bangkokból  további hat órát utaztunk, és még komppal is mentünk 40 percet, hogy végre megérkezzünk az úti célunkhoz, Koh Chang szigetére. Ez pontosan tízszer kevesebbe került, mint az a repülőjegy, amelyet meg kellett volna még pluszban vásárolnunk, hogy Bangkokból Trat városába kerüljünk. A kisbusz kényelmes volt, a sofőr nagyon jól vezetett és még a rendőrt is hamar lefizette, amikor gyorshajtásért megállította. Két eurónak megfelelő baht-ot adott neki, és már mentünk is tovább, semmi fennakadás nem volt. Velünk nem tudott beszélni a sofőr, mert sok itt megismert thai idegenforgalmi dolgozóhoz hasonlóan ő sem beszélt angolul.

DSC_0002

(fotó: Laslavic Tímea)

DSC_0020

(fotó: Laslavic Tímea)

A kompon sok helybélivel utaztunk együtt, és végre megcsapott minket egy kis tengeri szél is. Mindjárt más volt, mint az a nagy hőség, ami magas páratartalommal tetőzve fejbe kólintott, amikor Bangkokban kiléptem a repülőtér ajtaján.

DSC_0008

(fotó: Laslavic Tímea)

30 fok árnyékban és egy gyönyörű sziget Thaiföld keleti részén, a Thai öbölben: Koh Chang. Koh thai nyelven annyit jelent, mint sziget, Chang pedig azt, hogy elefánt. Elefántsziget.

(fotó: Laslavic Tímea)

(fotó: Laslavic Tímea)

Kevésbé népszerű, mint például Phuket szigete, de vadabb és csendesebb, mint Thaiföld sok más helye, és az internetes leírások és fórumok szerint a hátizsákos turisták egyik kedvenc célpontja.

(fotó: Laslavic Tímea)

(fotó: Laslavic Tímea)

(fotó: Laslavic Tímea)

(fotó: Laslavic Tímea)

Koh Chang szigetén belül azt a partot választottuk, amelyet ma – egy külföldi származású vállalkozó ötlete nyomán – Lonely Beach néven emlegetnek, de a helyiek Haad Tha Nam-nak hívják. Egyáltalán nem elhagyatott ez a hely, de nem is zsúfolt, többször is sikerült például – különösebb igyekezet nélkül! – olyan fotókat készítenem a tengerparton, amelyen senki nincs, annak ellenére, hogy azért több terasz is működik közvetlenül a parton.

DSC_0045

(fotó: Laslavic Tímea)

A Siam Beach Resort-ban lakunk egy domboldali, bungalow-szerű házikóban. A hátunk mögött erdő és rengeteg majom, előttünk a tenger. Fantasztikus hely.

DSC_0220

(fotó: Laslavic Tímea)

DSC_0223

(fotó: Laslavic Tímea)

DSC_0269

(fotó: Laslavic Tímea)

A szigeten számos szálláshely, étterem, üzlet, piac, taxik, erdő, dombok, élménypark, búvároktatás, biciklitúrák, csónakázás, elefántok, gyíkok, stb található.

 

DSC_0096

(fotó: Laslavic Tímea)

A szexturizmus – amitől én nagyon tartottam, mert nem szerettem volna olyan hangulatú helyre kerülni, mint például a híres Pattaya -, nem jellemző a szigeten.

DSC_0152

(fotó: Laslavic Tímea)

A mi kultúránktól teljesen eltérő, igazán egzotikus helyről van szó, így a mondanivalóm is sokkal több, érkezik a folytatás!

(Olvasd el a a többi részt is: Thaiföld, ahogy mi szeretjük – 2. rész)

 

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!