Thaiföld, ahogy mi szeretjük – 3. rész

Thaiföld keleti részén vagyunk, Koh Chang-en, azaz az Elefántszigeten. Kambodzsához nagyon közel fekszik ez a sziget, ezért a turisztikai irodák úton-útfélen egynapos kirándulásokat kínálnak Siem Reap-be és a világhírű Angkor romvároshoz. Teszik ezt itt annak ellenére, hogy a történelem során egyáltalán nem volt konfliktusmentes a két ország közötti kapcsolat, így ma tabutéma a thaiak előtt a két országot egy lapon emlegetni, és még véletlenül sem illik egymáshoz hasonlítani őket.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Koh Chang Thaiföld második legnagyobb szigete, ellenben nem annyira népszerű. Csak több mint egy évtizede nyílt meg a turisták előtt, ellentétben Phuket vagy Koh Samui szigetekkel például, amelyek már a 70-es és 80-as években rohamosan felfejlődtek turisztikai attrakcióvá, és ma igen zsúfoltak Pattaya helységgel együtt, amely a szexturizmusáról híres elsősorban.

Az Elefántszigetre áprilisban és decemberben érkezik a legtöbb turista. A legközelebb eső város Trat, ahová repülővel is el lehet jutni Bangkokból. Egy másik opció a 3-as főúton busszal vagy kocsival a kompig, nagyjából öt-hat óra az út. Mi így kerültünk a szigetre, és nem volt kényelmetlen vagy túlságosan megerőltető, ki lehetett bírni.

Komppal Ko Chang szigetére(Fotó: Laslavic Tímea)

Komppal Ko Chang szigetére
(Fotó: Laslavic Tímea)

A szigetnek több mint 80 százaléka nemzeti parknak számít és erdő borítja. Több gyönyörű vízesés is van, így például Klong Nonsi és Klong Phlu. 2002-ben döntött úgy a thai kormány, hogy váljon az Elefántsziget a kelet Phuket-jévé. Utakat építettek és szállodákat húztak fel. Nem olyan zsúfolt a hely, mint máshol, de a turizmus természetesen rossz hatással is volt a vidékre, szemmel láthatóan sok a szemét.

Megszokott látvány. A hőség miatt sajnos nagy a bűz is(Fotó: Laslavic Tímea)

Megszokott látvány. A hőség miatt sajnos nagy a bűz is
(Fotó: Laslavic Tímea)

Itt fontosnak tartom leírni, hogy ha ide utazunk, készüljünk fel lelkileg arra, hogy ez itt Ázsia, és itt teljesen eltérőek a tisztasági és egyéb normák Európától. Mivel van olyan ismerősöm, aki panziót működtet otthon, így tudok egyet s mást még a HACCP élelmiszer-biztonsági kockázatkezelő rendszerről is. Megbetegedéstől éppen nem féltem a szigeten és nem is tettem szóvá semmit, de azért picit felvontam a szemöldököm néhány dolgon. Nem láttam jeleit olyan igyekezetnek, hogy törölgessenek-fertőtlenítsenek dolgokat, minden olyan, amilyen; nem takarítják le az asztalokat egy-egy vendég távozása után; láttam olyat, hogy egy igencsak improvizált mosdóban, mindennemű mosogatószer nélkül, sietve mosogattak el tányérokat egy egész jó étteremben; egy másiknál a maradékot egyenesen a tányérral együtt tették le a földre a macska (vagy kutya?) elé, és ezt nem is leplezték semmivel – ebből látszik, hogy ez itt természetes. Találtam már rúzsnyomokat is kávéscsészén, vagy rántottasütés közben simán ráköhögött az asztalra a fiatalasszony, meg se rebbent a szeme. Később észrevettem, hogy nyitott szájjal köhécselt a sült krumpli felett az asztalhoz igyekezve. Vannak a szép, hangulatos szálláshelyek vagy teraszok, és mellettük minden álcázási szándék nélkül a nagy szemétrakások. Kóbor kutyák is akadtak szép számmal: a kutyák, macskák szabadon sétálgatnak ott is, ahol étkezünk. Valamint wc-kefét nem érdemes keresni a mellékhelyiségekben (egyet sem láttam még eddig).

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Megpróbálom összefoglalni, hogy is van ez: a természet gyönyörű, a turistákat fogadó helyeken még megszervezik a dolgokat (jobb helyeken nagyon, olcsóbb helyeken csak valamelyest), de ha az utcára kilépünk, a való világot láthatjuk. Ázsia igazi arca tárul elénk, és úgy érezzük, hogy visszakerültünk a 80-as évekbe, és nem is akárhová, hanem egy szegényebb helyre. Számomra elég fájdalmas volt látni, micsoda körülmények között élnek itt a helyiek, milyen tákolmányok a “házaik”. Minden improvizáltnak és átmeneti megoldásúnak tűnik, de gondolom nem az. Elgondolkoztam azon, hogy vajon mi lehet igazából a véleményük ezeknek az egyszerű, de annyira szimpatikus embereknek rólunk, európai turistákról.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Kábelrengeteg majommal(Fotó: Laslavic Tímea)

Kábelrengeteg majommal
(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Sajnos nemigen tudtunk kommunikálni az itteniekkel, pedig szerettünk volna. Egészen biztosan nem jellemző egész Thaiföldre, de itt, Koh Chang szigetén tapasztalataink szerint nem tudnak angolul a helyiek. A mi szálláshelyünkön például kizárólag a recepciósok beszélnek angolul. A felszolgálók közül talán ketten rendelkeznek alapfokú ismeretekkel (de tényleg csak alapfokúakkal), a taxisok és eladók egyáltalán nem tudnak angolul errefelé. Jó, ha tudunk non-verbálisan kommunikálni, mutogatni. És természetesen mosolyogjunk közben. A menüben általában csak rábökünk a kívánt tételre (angol felirat nagyjából mindenhol van: menük, információs táblák, útmutatók stb., bár rengeteg – sokszor igen vicces! – hibával, például láttam olyat, hogy lemongrass helyett lemonglass, foot massage helyett food massage szerepelt). Hozzájárul ehhez, hogy a thai nép írása más, tehát nekik a betűk megtanulása is nagy fejtörést okoz.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Sokszor a Google-t hívtuk segítségül, hogy meg tudjuk mutatni, mit is akarunk. Ilyen kevésbé ismert helyen, mint amilyenre nekünk esett a választásunk, talán előfordulhat még, hogy nem beszélnek angolul, ezért ha Thaiföldre utazunk, erre is legyünk rákészülve. Az, hogy az ő nyelvükön egy pár dolgot megtanuljunk, szinte esélytelen. Sabai dee mai?  Kawp Khun? Mai ao. Tao lai? Hawgn nam tee nai? Na ugye… Elég furcsa még csak hallani is, nemhogy kiejteni ezeket a szavakat. Egészen különös hangzása van a thai nyelvnek.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Az árak. Itt Koh Chang-en a szállás egy éjszakára 500 baht (légkondi nélküli bungalow) és 7000 baht  (4 csillag) között mozog. Egy étkezés ára két személyre, italokkal együtt 60 baht (utcai árusoktól) és 1200 baht (jobb éttermekben) között van; egy helyi sör 60-100 baht az éttermekben, 40 a boltokban. Egy robogó bérlése egy napra 200 baht, 1 liter benzin 40 baht. Két helység között az iránytaxi ára kb. 50 baht egy személyre, a komptól az egyik messzebb eső resort-ig 200 baht. (35 baht = 1 euró).

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

 Egy óra thai masszázs, amit egyenesen a tengerparton kínálnak, 250-400  baht. Ezt ne hagyjuk ki, mert valóban értenek a dologhoz! Mi általában este éltünk a lehetőséggel, aloe verával, kókuszolajjal masszíroztak meg, fantasztikusan lehetett aludni utána, a hidratálás meg jólesik a napozás után.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Sok az orosz turista, ezért számos helyen oroszul is le van írva minden. Mindenféle nyelvet hallottunk, magyart is. Gondolom a helyiek nem is igazán értik, hogyan is van az, hogy mi messze-messze vidékekről utazunk ide, több órát repülünk és jó sokat elköltünk arra, hogy megfürödjünk abban a tengerben, amit ők nap mind nap lát(hat)nak).

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Minden nap hatkor kelünk, mert 18 órakor már sötétedik. Különben itt a turistáknak szinte bármit szabad, a lezserség a fő, nincs az a görcsölés, mint Európában: leülhetsz bárhova, lazíthatsz, alhatsz… maga a paradicsom.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

 (Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

(Olvasd el a többi részt is:  Thaiföld, ahogy mi szeretjük -1. rész  2.rész )

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!