Toszkán körút 2 – San Gimignano, a tornyok városa

A Sienában élő Tódor Zsófia egy sorozat keretében igyekszik bemutatni nekünk a hihetetlenül gazdag történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkező Toscánát. A Montepulcianóba történő stoppolás után San Gimignanóval ismerkedhettek meg:

Következő utunk vezessen San Gimignanóba, a tornyok városába, vagy ahogy a leleményesek nevezik, a középkor Manhattanjébe. Igazából ez az, amiért az összes turista San Gimignanóba téved, na meg mivel állítólag itt kapni a világ (!!!!!) legjobb fagylaltját, amiről én természetesen, februári látogatás lévén, lemaradtam, de hiteles forrásaim állítják, hogy van alapja a nagyképű címnek.

Szóval, hogy miért is a tornyok városa? A középkori itáliai városok nemesei sokszor azzal próbálták fitogtatni a hatalmukat és hivalkodni az erszényük tartalmával, hogy minél magasabb lakótornyokat építettek, és igyekeztek az éppen aktuális konkurens gazdagékat túlnőni. Törvényekkel próbáltak persze határt szabni az égbe törésnek, de így is születtek 50 méter feletti építmények. A folyamat nem állt le két toronynál, annál jóval több tehetős és rátarti család élt errefelé, úgyhogy San Gimignano egészen pontosan 72 ilyen toronnyal büszkélkedhetett az arany időkben, amelyekből ma 14 még mindig kitörő egészségnek örvend. Még mindig több, mint amennyi Firenzében vagy Bolognában megmaradt.

Már csak San Gimignano látképért érdemes elutazni a városkába. A busz (amin egyébként illetlenül blicceltem egészen Sienától, utólag is bocsánat) egyenesen felvisz a dombra, ahol a városfallal körülvett óvárosba léphetünk. Sok látványossággal nem kell számolni, de ha sikerül levegőnek néznünk a többi turistát, akkor kisebb időutazásban is részt vehetünk: a pici főtér a kőkúttal, a lakótornyok egymás után, ahol a halottak is külön ajtón távoztak (különösen a pestis idején), a szűk utcák bebarangolása el tudja varázsolni az embert.

San Gimignano – Piazza della cisterna Fotó: italianvisits.com

Ha felkészületlenül érkezünk, ahogy tettem én is, van egy turista információ rögtön a főtéren, ahol felszerelkezhetünk térképpel és a must látnivalók listájával (mint például az erkély, amiről Dante szólt a néphez egyszer), de igazából szerintem nem a múzeumokon és a templomokon van a hangsúly. Egyszerűen csak barangoljuk be a várost, nézzünk le a városfalról, kukkantsunk be a kis utcákba, igyunk egy pohár san gimignanói Vernicciát (a város fehérbora) és ha jól időzítünk, nyaljunk el egy fagyit abból a híres nevezetesből.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!