Utazás az ismeretlen Brazíliába – 1. rész – Sao Paulo

Még egy utolsó pillantást vetettem a nagyméretű gépre, mely szó szerint elrepített az ismeretlenbe. Egy olyan helyre, egy olyan távoli kontinensre, ahol egy világ összefut, ahol színek kavalkádja és karakterek sokasága él együtt viszonylagos harmóniában.

Élmény egy olyan földre csöppenni ahol a turistákat az abszolút másság fogadja tárt karokkal. Hát ide érkeztem én egy augusztusi „téli” napon, turistakönyv nélkül tudatlanul, készen új élmények és tudás habzsolásara. Annyit tudtam jóformán Dél-Amerika és egyben a déli félteke legnagyobb városáról, hogy gigantikus, színes, sokkoló és nem éppen olcsó, ellenben a turistákat mágnesként vonzó metropolisz. Hogy nemrégiben a labdarúgó világbajnokságot is itt rendeztek, az már csak hab a tortán. Amúgy ez meg már csak a múlt emléke, én a jelent jöttem felfedezni és látni azt, amint a jövő fele tart az itteni világ.

Érkezesem napján még nem is sejtettem, hogy mennyi élménnyel gazdagít majd ez az út. Ki gondolta volna, hogy Sao Pauloban lesz szerencsém a világ egyik legismertebb főszakácsával kezet rázni és szót váltani? Nem semmi, számomra ez igen nagy szenzáció volt. Ahhoz ki mit szól, hogy előételként az Amazonas északi részéről beszerzett hangyát szolgálnak fel a város egyik legnépszerűbb éttermében csak úgy a la nature? Bizony, ezért az élményért még fizetni is kell, ahogy ezt sokan meg is teszik. Vannak a világon olyan helyek ahol ez a piciny állat fontos fehérjeforrás, nem egy ételkülönlegesség, ananászkockán felszolgálva. A citromfű zamatát eszünkbe  juttató „culinary delight”, már csak magában is különlegesség és hol van még a többi, ami az asztalra, illetve a város utcáira kerül.

(fotó: Peti-Peterdi Réka)

(fotó: Peti-Peterdi Réka)

Van itt minden. Meglepő, szembetűnő, szemet szúró, megdöbbentő, fura, kihagyhatatlan, káprázatba ejtő, jóleső, furcsa, szokatlan nem utolsó sorban idegen.

Szemet szúró: Hogyne lenne szemet szúró az emberek különbözősége. Mindenki más és más. Mindenki máshonnan érkezett és máshová tart. Ne feledjük, hogy egy olyan városban élnek, mely többszörösen nagyobb a francia fővárosnál és csaknem 21 millió ember találja itt meg boldogulását vagy éppen boldogtalanságát.

Kihagyhatatlan: Ami kihagyhatatlan, az a reggeli brazil kávé, a mindennél jobban frissítő kókuszdió víz, a grillezett pálmaszív, a helyi piacok felkutatása, a szombat esti szamba, a frissen facsart gyümölcsök íze és zamatának megízlelése.

Szembetűnő: A megannyi kontraszt. Itt a gazdagság együtt él a szegénységgel az utcákon. A fázós az izzadóval, a csizmában járó a papucsimádóval, az építő a rombolóval, a szépség a szörnyeteggel.

Tényszerű: Úgy általánosságban az itt élők nem beszélnek túl jól angolul, vagy ha igen, akkor azt jól titkoljak. Belőlem a tapasztalat beszél, így tudom, hogy a hotel recepcióján én csak kézzel-lábbal értettem meg magam, és a levegőben éreztem a velem “beszélő” zavarát.

Meglepő: A rend őreinek sokasága. Mindenhol felbukkannak előbb vagy utóbb. Parkokban, múzeumok környéken, piacok közelében, az utcán. Biztos van erre alapos ok és magyarázat. Láttam én itt lovas rendőrt, meg autósat és motorral közlekedőt is. Golyóálló mellényben, állig felszerelkezve. Így vagy úgy fel lettem világosítva arról, hogy Sao Paulo nem tartozik a világ legbiztonságosabb városai köze. Azért ez beigazolódott. Vigyázni kell hova mész és legfőképpen mikor és arra is, hogy mit viszel magaddal. Lehet mondani, hogy itt az ördög valóban nem alszik.

(fotó: Peti-Peterdi Réka)

(fotó: Peti-Peterdi Réka)

Megdöbbentő: Az utcán olyan jeleneteknek voltam szemtanúja, ami igencsak súrolja erősen az európai vagy éppen észak-amerikai normák határait. Intim dolgok utcán való kitárulkozása, hű ennek a részleteknek a felvázolását meghagynám másra.

Szokatlan: A nagyvárosi forgalom a maga káoszával. Jó hír, hogy a metropolisban metrók is közlekednek és a kerékpározás is opció lehet. A fiatalok jó barátja a gördeszka, olyan vakmerően minden félelem nélkül hajtják parkokban, utcákon nagyobb tereken.

Ajánlott: A város zöld övezeteinek felkutatása, ahol a nagyvárosi forgatagból ki lehet vonulni egy időre, és nyugalomra lelni. Ugyanakkor mindenképpen érdemes felkutatni a város  múzeumait, hisz van vagy száz legalább, melyek ámulatba ejtik a művészetért rajongókat.

Jóleső: Az étteremben a felszolgálok figyelmessége.

Elszomorító: Látni a köztereken, utcákon fekvő, bolyongó szegényeket. Sajnálatra méltó a nyomoruk, ?szánalmas? ahogy ott uralják a tereket és az oda érkezőktől kéregetnek.

Hogy egy egészen őszinte véleménnyel készüljek zárni soraim, itt most töredelmesen bevallom, hogy első látásra, Dél-Amerika legnagyobb városa kevésbe lopta be a szívembe magát. De túl korán ítélni hiba, ezt folyton bebizonyítja nekem is az élet. Így történt ez velem most is.

Első látásra a város nem tűnt másnak, mint egy épületdzsungelnek. Ahol érkezésemkor sötét volt, meglehetősen hűvös, a szobát csak hűteni, de fűteni nem lehetett. De a kocka gyorsan fordult, és egy napi barátkozás és ismerkedés után rádöbbentem, hogy a megszámlálhatatlannak tűnő utcák és épületsorok amellett, hogy koszosak és büdösek, számos értéket is rejtenek. Ezért érdemes ide turistaként ellátogatni. Hogy a város mennyire élhető, az már más kérdés. Számomra, egy Európában nevelkedett, jelenleg Kaliforniában élő anyának biztosan nem.

Az itt születettek, a paulisták városban túl nagy a környezetszennyezés, túl gyakoriak a tüntetések, eléggé furcsa látványt nyújt a városra ráülő szmog. Nem is beszélve arról, hogy sokszor kilométeres hosszúságúak a forgalmi dugok. Én ebben nem tudnék a hátsó sorban utazó három gyerekkel ülni és hosszú órákat várakozni. A hasukat szeretőknek előny talán, hogy Sao Paulonak van vagy 12 500 ismert és kevésbé ismert étterme.

Jó pár napig nyitott szemmel jártam a városban, így láttam és éreztem, hogy van itt élet, forgatag, láz, ízek, formák, kultúra, egyediség és gasztronómia. Az utcán is teret hódító művészet, számtalan bevásárló központ, drágaság, tradicionális ínyencségék, luxus házak, utcán tengők-lengők, emberek, akik tudnak élni, és akik nem, éjszakai élet, hajnalig tartó mulatság, mangó, papaya és guava és megannyi csoda jó.

(fotó: Peti-Peterdi Réka)

(fotó: Peti-Peterdi Réka)

De ugye nem minden arany, ami fénylik. Az éremnek két oldala van, a csillogó mellett van egy kevésbe fényes is. Érdekes megvizsgálni a nagyváros azon helyeit, ahol az élet folyik: az utcákat. No, itt aztán minden van, gazdagság és szegénység, özönlő néptömeg, sárga pólóban cikázó emberek, fekete fülbevalót hordó fiatalság, akik kezükben az elmaradhatatlan, divatot teremtő gördeszkájukkal hódítják a tereket. Meg van itt kosz, utcára hordott szemét és szag. Az emberszag keveredik itt a kukákból áradó bűzzel, ami túlzottan a környéken élőket nem zavarta. Megszokták már, hogy vannak dolgok amiket ki kell kerülni, jobb esetben…

A tények magukért beszélnek. De egy biztos. Sao Paulo egy rohamosan fejlődő, élő város, egy gigantikus méretű üzleti központ, ahol az emberek keményen dolgoznak és kitartó munkájukkal előrébb viszik az országot. Obrigado, azaz köszönöm. Hálás vagyok az életnek, hogy pár nap erejéig a város kavalkádjának részesévé válhattam. Lelkes turistaként, vagy éppen fotóriporterként bármikor szívesen visszatérek. Így legyen.

Megosztom veletek azokat a látnivalókat, amik az én listámon rajta voltak. MASP (Museu de Arte de São Paulo), Ibirapuera park, Afro-Brazil museum, Calixto piac, Vila Madalena környéki művészi, modern falfestmények.

Brazíliai utazásom történetének második részét itt, a harmadik részét pedig itt olvashatod el.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!