“Welcome to fabulous Las Vegas!”

A XX. század elején a szó szoros értelmében a semmi közepén felépült kaszinó-hotelek végeláthatatlan sokaságából álló nevadai város nem véletlenül kapta ”A világ szórakoztató fővárosa” címet. Las Vegasban minden megtalálható, amit egy tartalmas, néhány napos kikapcsolódás során elvárnánk.

Bár a Bűn városa kulturális programoknak is teret ad (pl.: Las Vegas-i Természetrajzi Múzeum, Neon Múzeum), a turisták többsége azonban kétségkívül a féktelen szórakozás adta lehetőségek miatt keresi fel a sivatagi homokból kiemelkedő várost.

Város a sivatag közepén

Las Vegas 1905-ben épült, majd 1911-ben kapott városi rangot. Az egyik legelső kaszinó a Northern Club volt (a mai La Bayou), ahol már 1920-tól lehetett szerencsejátékot űzni, illetve alkoholt fogyasztani, bár ekkor még csak illegálisan. 1931-ben azonban megkapta a szerencsejáték engedélyt és ezzel a legelső legális vegasi kaszinó lett.

Ezt követően megindult a Downtown, vagyis a belváros kaszinókkal való beépítése, legfőképp a Fremont Street környékén. 1946-ban nyílt meg a Golden Nugget, mely a belváros legnagyobb hotelje, míg a legrégebbi és a legkevesebb szobával rendelkező kaszinó a Golden Gate Hotel and Casino (ami 1906-ban nyílt meg még Hotel Nevada néven) lett.

A kaszinók megjelenésével Las Vegas éjjel-nappal fényárban kezdett úszni, hiszen idővel egyre jobban elterjedtek a folyamatosan világító és villogó kisebb-nagyobb neontáblák, melyek a város jelképeivé váltak. Innen kapta ez a régió a Golden Gulch (’Arany völgy’) nevet.

Fremont Street Experience (http://commons.wikimedia.org/wiki/File:FremontStExperience_LasVegas.JPG )

A 1990-es évek elején azonban a belvárosi kaszinók ezt is felülmúlva összefogtak, hogy felpezsdítsék az akkoriban hanyatló környéket, és létrehozták a Fremont Street Experience-t. Az 1995-ben átadott öt háztömbből álló bevásárló utcát egy óriási, 12 millió LED kijelzőből álló acéltető borítja, ahol minden este hang- és fényshowt láthatnak az arra járók.

Mi tavaly az idő szűkössége miatt nem jutottunk el Las Vegas belvárosába, így ezt az élményt ki kellett hagynunk. Ám bárki, aki már járt ott csak ámulattal beszélt a Fremont Street-ről, úgyhogy ha tehetitek, mindenképp látogassatok el oda is!

Valószínűleg a többségetek kevésbé ismerte a fent említett kaszinókat, ami nem is csoda, hiszen a filmekben és a köztudatban is a Las Vegas Boulevard-al, ismertebb nevén a Strippel (’Szalag’) azonosítjuk a vegasi kaszinók csillogó világát. Ezt a 6,8 km hosszú utat láthatjuk szinte majdnem minden CSI: A helyszínelők epizódban. A világ 25 legnagyobb kaszinó-hotelje közül 15 a Strip két oldalán helyezkedik el. Hivatalosan ugyan ez a sugárút nem része Las Vegas városának, azonban az emberek többsége mégis ezt tekinti az ”igazi Vegasnak”. A híres ”Welcome to Fabulous Las Vegas” (’Isten hozott a mesés Las Vegasban’) tábla a Strip déli végénél a Mandalay Bay hoteltől kb. 500 méterre található, ha esetleg valaki szeretné magát megörökíteni mellette. (Mi ezt pont nem láttuk, pedig elsőként épp a Mandalay Bay-nél parkoltunk le, csak hát utána rögtön észak felé vettük az irányt.)

A Strip nappal

A legelső kaszinó-hotel a Las Vegas Blvd. mentén az El Rancho Vegas volt (1941 nyitott meg, de 1960-ban leégett), majd a következő években egyre több és több kaszinó kezdett épülni, mígnem a ’80-as-’90-es évekre a Strip népszerűségben és látogatottságban is beelőzte a Downtown környékét. Az ország több nagy vállalkozója is igyekezett részt venni a milliós beruházásokban, akárcsak a kor hírhedt bűnözői. Az utóbbiak közül az egyik legkiemelkedőbb Bugsy Siegel, new york-i gengszter volt, aki 1946-ban nyitotta meg a Flamingo Hotelt, azonban sokáig nem élvezhette munkája gyümölcsét, mert egy évvel később, amikor feltételezhetően a maffia rájött, hogy Siegel titokban könnyíteni igyekszik pénztárcájukon, meggyilkolták. Róla és a történetéről mintázta Mario Puzo, A Keresztapa című regényében Moe Green karakterét.

Egy kaszinó belülről

Las Vegast tehát, mint látjuk nemcsak a szerencsejáték függőség, a korlátlan alkoholfogyasztás (hiszen ha valaki leül játszani bármelyik kaszinóban a szeszes ital, szinte bármilyen mennyiségben a ház ajándéka, hogy tovább tartsák az adott játéknál a potenciális vesztest) és az este beköszöntével az egész utcát ellepő szép és kevésbé vonzó nőket vagy férfiakat hirdető, és róluk készült szórólapokat osztogatók miatt nevezik Sin Citynek, azaz a Bűn városának. Persze az elmúlt több mint fél évszázad alatt azért a hatóságok igyekeztek megszüntetni minden illegális tevékenységet a hoteleken kívül és belül egyaránt. Természetesen nincs egyszerű dolguk, hisz évente 37 millióan látogatják meg a várost, ahol napról napra dollármilliók cserélnek gazdát a turisták és a kaszinó tulajdonosok között.

Mi egy napot töltöttünk a Stripen igyekezve bejárni a lehető legtöbb kaszinó-hotelt, éjfél után értünk vissza a szállásunkra, de bármennyire is óriási tömeg volt végig az utcákon, semmivel nem éreztem magam kevésbé biztonságban, mint itthon egy zsúfolt szabadtéri rendezvényen. Betartva az alapvető turista-szabályt, miszerint táskánkra tömegben mindig fokozottan ügyeljünk, nem érhet különösebb meglepetés.

A Strip éjszaka fényárban úszva

Bejárva a Stripet egy teljesen más életstílusba csöppenünk, melyet leginkább a luxus és fantáziavilág szavakkal tudok jellemezni. A séta során nemcsak Las Vegasban teszünk kirándulást, hanem a tematikus hoteleknek köszönhetően – ahol többek közt Párizs, Róma, Velence és az ókori Egyiptom is megelevenedik – úgy érezhetjük, mintha bejártuk volna az egész világot.

A folytatásban sorra veszem majd és bemutatom a Strip-en található kaszinó-hoteleket délről-észak felé haladva, ahogyan egy éve én magam is bejártam.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!